Méltóságteljes ünnepség keretében avatták fel ma délután Duray Miklós síremlékét a losonci temetőben. Az eseményt a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás szervezte, Duray Miklós születésének 80. évfordulója alkalmából. A politikus, publicista és közösségszervező 1945. július 18-án született Losoncon, és 2022. december 30-án hunyt el Budapesten. A síremlék felállítása a Szövetség a Közös Célokért kezdeményezésére, Magyarország Kormányának támogatásával, valamint civil szervezetek és magánszemélyek adományaiból valósult meg, tisztelegve Duray életműve előtt, amely a felvidéki magyarság megmaradásáért és egységéért folytatott küzdelmet jelképezi.
Képriportunk az eseményről megtekinthető ITT.
Az ünnepségre, a losonci volt református temető előtti térre a Felvidék számos szegletéből érkeztek Duray Miklós családtagjai mellett a tisztelői, barátai, egykori munkatársai, köztük politikusok, civil vezetők és más közéleti szereplők.
Fotó: HA/Felvidék.ma
A moderátor, Bíró Éva a SZAKC nevében köszöntötte a résztvevőket, kiemelve a találkozás jelentőségét és Duray Miklós szerepét a felvidéki magyar közösség életében. Külön tisztelettel üdvözölte a meghívott vendégek között dr. Havasi Bertalant, a Miniszterelnöki Iroda helyettes államtitkárát, Nacsa Lőrincet, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért felelős államtitkárát, valamint dr. Hetey Ágotát, a Magyarország kassai főkonzulját, aki egyben a pozsonyi magyar nagykövetséget is képviselte. Jelen volt Somogyi Alfréd, a SZAKC elnöke, Gubík László, a Magyar Szövetség vezetője, dr. Ringert Csaba, a Nemzeti Örökség Intézetének kulturális igazgatója, Duray Áron Bálint és Duray Éva, a család tagjai, továbbá a SZAKC tagszervezeteinek képviselői, a megjelent politikusok, intézmények és civil szervezetek vezetői, valamint mindazok, akik szívükben őrzik Duray emlékét.
A köszöntőt követően Méry Rebeka, a somorjai Junior Prima díjas népdalénekes felvidéki népdalválogatással ajándékozta meg a közönséget, amelynek dallamai méltó keretet adtak az ünnepi pillanatokhoz. Ezt követően dr. Havasi Bertalan tolmácsolta Orbán Viktor miniszterelnök tisztelgő sorait.
Fotó: HA/Felvidék.ma
Létünk a cáfolat az összes tervre, amelyet az elmúlt száz évben ellenünk szőttek
Orbán Viktor a levelében a következőket írta: „Két és fél éve már annak, hogy barátunk és harcostársunk, Duray Miklós ravatala előtt kellett állnunk.
Úgy búcsúztunk tőle, amilyennek őt is láttuk: felemelt fejjel és egyenes derékkal, ahogy azok az emberek járnak a világban, akik bíznak saját ügyük igazában.
Duray Miklós úgy élt, küzdött és dolgozott. Ma pedig az ő igazát erősíti meg minden szülő, aki magyar iskolába íratja gyermekét, minden felvidéki fiatal, aki magyarul publikál verset, regényt, cikket vagy tanulmányt. Az ő igazsága növekszik minden szóval, amit a Felvidéken magyarul mondanak ki, de ugyanezt támasztja alá minden olyan szó is, ami már nem a mi nyelvünkön hangzik el. Mert a magyarság sorsáról nem elnyomó hatalmak hozzák meg a végső döntést: a haza bennünk épül vagy omlik.
Ahogy Duray Miklós mondta és életével bizonyította: létünk a cáfolat az összes tervre, amelyet az elmúlt száz évben ellenünk szőttek.
Amikor tehát ellankadnánk, mindig jusson eszünkbe, hogy az az út, amit a magyar nemzetpolitikában még be kell járnunk, bár meredeknek tűnik, mégis csupán enyhe emelkedő ahhoz képest, amelyen neki kellett végigmennie.
Szeretném megköszönni mindenkinek, aki adományával, vagy munkájával hozzájárult e síremlék felállításához.
Adja Isten, hogy éppolyan elszántsággal tudjuk megvalósítani a Duray Miklós által kitűzött célokat, mint amilyen tisztelettel az emlékét őrizzük.”
Fotó: HA/Felvidék.ma
„És látni fogja még ezután is, hamvát akármely kő alá temessék, az a monumentális ködalak ott marad a láthatáron”
Gubík László, a Magyar Szövetség elnöke beszédét Jókai Mór 1894. április 1-jén, Kossuth Lajos koporsója mellett elhangzott gondolataival indította:
„A haza is csak úgy látta őt már, mint egy szobornak ködalakját a láthatáron, ki néha megszólal. És látni fogja még ezután is, hamvát akármely kő alá temessék, az a monumentális ködalak ott marad a láthatáron.”
Ezek a sorok, bár Kossuthra vonatkoztak, tökéletesen kifejezik Duray Miklós szellemi örökségének maradandóságát is, akinek élete és munkássága a felvidéki magyarság szabadságküzdelmének szimbólumává vált.
Jókai szavai szerint a nemzet nem adhatott Kossuthnak semmit életében, hiszen „egy elmúlt álmot visszaálmodni lehetetlen”. Hasonlóképpen, Duray sem kapott mindent meg életében, amit megérdemelt volna, mégis „egy más csillag lakója volt már, aki nem a mi érzékeinkkel érez”. A szónok arra kérte a jelenlévőket, hogy Duray szellemét hívják segítségül, hogy „szállja meg az engesztelődés ihletével, fájdalmasan szeretett hazája fiainak lelkületét”. A beszéd hangsúlyozta, hogy
Duray „végtelen honszeretete” olyan erő, amely „az idvezülteket visszaköti a földhöz”, és amely által a felvidéki magyarságot is felemelheti.
Fotó: HA/Felvidék.ma
Gubík László Duray Miklós életművét a felvidéki magyar közösség évszázados jogküzdelmének csúcspontjaként mutatta be. „Ma nekünk kéne leborulnunk a felvidéki magyar közösség évszázados jogküzdelme előtt, mely legtüzetesebben Duray Miklós életében és munkásságában öltött testet” – fogalmazott. Duray munkásságát a ledolgozott órák és teleírt oldalak tízezreivel, a megtartott beszédek és gyűlések ezreivel, a bejárt városok és falvak százaival, valamint az alapított intézmények és felkarolt embersorsok tucatjaival jellemezte. Kiemelte a szabadságvesztés és a fogda hónapjait, amelyeket Duray a közösségért vállalt, ezzel is aláhúzva áldozatvállalásának mélységét.
A beszéd második fele önvizsgálatra hívta a felvidéki magyar közösséget. A szónok tizenkét, gyötrő kérdést intézett a jelenlévőkhöz, amelyek Duray Miklós szellemi hagyatékának fényében vizsgálják a közösség állapotát és felelősségét. Ezek közül néhány kiemelkedő gondolat:
„Van-e bennünk annyi áhítat Miklós iránt, mint Jókaiban Kossuth előtt? Megremeg-e lábunk a Duray név hallatán, tudatosítjuk-e az életmű jelentőségét és a közösségünkért hozott áldozatát?”
Fotó: HA/Felvidék.ma
„Emlegetjük-e nevét az iskolákban a diákoknak, otthon a gyermekeinknek, a fesztiválokon a fiataloknak, vagy megpróbáltatásokkal teli élete csak afféle kellemetlen teher?”
„Képesek vagyunk-e teljes mértékben azonosulni Miklós politikai akaratával, mely szerint egyetlen pártnak kell képviselnie a felvidéki magyarságot, és politikájában tükröznie kell az értékőrző konzervatív, a jogvédő klasszikus liberális és a társadalmi kérdésekre érzékeny szociális eszmét?”
„Látjuk-e, hogy egyetlen magyar párt maradt talpon a hosszú évek egymást kioltó, egyesítő, majd egyesítve kioltó felvidéki harcai után? […] Most még mindig megtehetjük, mert a saját kezünkben a sorsunk. Néhány év múlva már nem lesz más, csak a kiszolgáltatottság.”
Ezek a kérdések nem csupán a közösség egységét és öntudatát szorgalmazzák, hanem arra is figyelmeztetnek, hogy a felvidéki magyarság jövője saját kezében van, ahogy Jókai is mondta:
„A magyar nemzet okos és nagy. […] Gondolja meg a magyar nemzet, hogy a kerek világon csak egy bizonyos jó barátja van: saját maga; s csak egy félelmes ellensége: saját maga; válasszon benne!”
A teljes beszéd elolvasható ITT.
Fotó: HA/Felvidék.ma
„Egymást tartják és nem a markukat”
Somogyi Alfréd, a SZAKC elnöke beszédében hangsúlyozta, hogy az emlékjelek, így Duray Miklós síremléke is, az utókor számára őrzik a fontos értékeket. „Emlékjeleket azért készít az ember, hogy önmagát és az időben utána jövőket is emlékeztesse valami fontosra, valami nagy dologra, valami magasztosra” – fogalmazott. A losonci temetőben található más jelentős sírok, mint Szabó Gyula, Kármán József, Sörös Béla és Ráday Pál mellett Duray sírja is túllép a családi kereteken.
„Ez a kő, ez a sírkő Duray Miklós közösségi munkájának, áldozatvállalásának, nemzetszeretetének és nagy vágyának az emlékezete marad: ezt fogja hirdetni az utánunk jövő nemzedékeknek is.
A közösségért való munkát, valamint az összefogás, az összetartás, a szövetség és az egység megkerülhetetlen fontosságát” – mondta, kiemelve a sírkő karjainak szimbolikáját, amelyek „egymást tartják és nem a markukat”.
Fotó: HA/Felvidék.ma
A szónok rámutatott, hogy az avatás dátuma, október 8., nem volt tudatosan választva, mégis történelmi párhuzamokkal bír, amelyek összekapcsolhatók Duray Miklós munkásságával. „1938-ban, ezen a napon hozott egy határozatot a magyar kormány arról, hogy a Trianonban elvett területeket nem történelmi, hanem etnikai alapon követeli vissza a néhai Csehszlovákiától. 1970-ben ezen a napon kapott irodalmi Nobel-díjat Alekszandr Szolzsenyicin és 1982-ben ezen a napon tiltották be Lengyelországban a Szolidaritás szakszervezet működését” – sorolta, hozzátéve, hogy ezek az események a nemzet, a kommunistaellenesség, valamint a szabadság és emberi jogok iránti küzdelem jegyében kapcsolódnak Duray örökségéhez.
Somogyi köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak a síremlék létrejöttéhez,
külön kiemelve Magyarország Kormányának 10 millió forintos (24 521 euró) támogatását, valamint a közadakozás sikerét, amelynek során 26 600 euró gyűlt össze, így a teljes összeg 51181 euró lett. „Hálás vagyok minden felvidéki, Kárpát-medencei és tengeren túli adományozónknak” – fogalmazott, megjegyezve, hogy a közadakozás összege meghaladta a magyarországi támogatást, ami „nem mindennapos, nem természetes a Felvidéken”. A síron elhelyezett QR-kód segítségével az érdeklődők Duray életrajzát és a 203 adományozó – javarészt magánszemélyek és 40 jogi személy – névsorát is megtekinthetik.
Fotó: HA/Felvidék.ma
A szónok őszintén beszélt arról, hogy bár az anyagi támogatás sikerében nem kételkedett, lelkileg többet várt.
„Valahol a lelkem mélyén arra számítottam, hogy hajdani politikai ellenfelei és azok, akik nem értettek egyet, élnek a lehetőséggel”
– mondta, hozzátéve, hogy a kegyeleti főhajtás lehetősége továbbra is nyitva áll mindenki előtt.
Somogyi Alfréd hangsúlyozta, hogy Duray síremléke több, mint egy kegyeleti helyszín. „Egy emberre emlékeztet, aki férj volt, édesapa és testvér, közíró és politikus, emberjogi aktivista és nemzetpolitikus stratéga” – jellemezte Durayt, akinek élete és munkássága a felvidéki magyarság megmaradásáért és gyarapodásáért folytatott küzdelem szimbóluma. Zárszavában áldást kért Duray emlékére és mindazokra, akik ezt az értékrendet továbbviszik:
„Isten áldja meg néhai dr. Duray Miklós emlékét közöttünk, s mindazokat, akik ezt az emlékezetet életben tartják, tisztelik és ennek az értékrendnek megfelelően élnek és cselekednek felvidéki magyar közösségünk és az egyetemes magyarság megmaradásáért és gyarapodásáért!”
A teljes beszéd elolvasható ITT.
Fotó: HA/Felvidék.ma
„Aki felejt, átadja magát az enyészetnek.”
Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója az emlékmű felállításának körülményeibe avatta be a jelenlévőket. Mint elmondta, 2025 tavaszán,
Duray Miklós születésének 80. évfordulója alkalmából a Szövetség a Közös Célokért társulás kezdeményezte a felvidéki magyarság kiemelkedő alakja síremlékének felállítását,
amely nem csupán emlékmű, hanem a közösségi összefogás, a keresztény értékrend és a Kárpát-medencei magyarság határtalan összetartozásának szimbóluma. A losonci temetőben felavatott, magas minőségű sötét gránitból készült síremlékre Olaszországból származó carrarai márványtömbből faragott dombormű került, méretei 100×140×40 cm.
A dombormű keresztmotívuma négy összefonódó kezet ábrázol: három kéz a Kárpát-medencében élő, anyaországtól elszakított magyar nemzetrészeket jelképezi, míg a felülről hozzájuk kapcsolódó negyedik kéz a keresztény hit összetartó erejét szimbolizálja.
A síremléken helyet kapott egy Bolgárom településről származó bazaltdarab is, Duray Miklós utolsó kívánságának megfelelően. A homokfúvással vésett sírfelirat tartalmazza Duray nevét, születési adatait és idézetét: „Aki felejt, átadja magát az enyészetnek.” A síremlék két sírhelyet foglal magába, hiszen Duray felesége, Szabó Zsuzsanna (†2018) is itt nyugszik.
Az emlékművet Mag Gyula és Gáspár Péter felvidéki szobrászművészek alkották, akik a tervezéstől a szimbolikáig Duray szellemi hagyatékát és a magyarság iránti elkötelezettségét kívánták megjeleníteni.
Fotó: HA/Felvidék.ma
Mag Gyula Medvesalja szülötte, a felvidéki köztéri szobrászat meghatározó alakja, míg Gáspár Péter Bátorkeszi szülötte, a szlovákiai figuratív szobrászat kiemelkedő képviselője. Műveik Dunaszerdahelyen, Komáromban, Pozsonyban és Kassán is megtalálhatók, a hagyománytiszteletet és korszerűséget magas művészi színvonalon ötvözve. A síremlék legnagyobb kihívása az volt, hogy Duray életküldetését – a közösségi munka és nemzeti összetartozás fontosságát – egy domborműben fejezzék ki, amely élő üzenetet közvetít minden szemlélő számára. A Szövetség a Közös Célokért reméli, hogy a síremlék a felvidéki, losonci és környékbeli magyarság közös tisztelgőhelyévé válik, ahol a nemzeti összetartozás és a magyar identitás megőrzése jegyében gyűlnek össze a jövőben, emlékeztetve a szülőföld szeretetére és Duray Miklós életművére.
A beszédek elhangzása után a temetőbe vonult az emlékező közösség, élén a lelkész és a plébános, őket követte a Csemadok Losonci Alapszervezetének Serly női kamarakórusa, a vendégek, a család képviselői, és a jelenlévők. A menet csendben, méltósággal haladt a sírhoz.
Fotó: HA/Felvidék.ma
A temetőben a Serly női kamarakórus éneke töltötte be a teret, miközben két diák a Kármán József Alapiskolából a síremlék mellé állt. Az elcsendesedést követően leemelték a szobrot takaró leplet, feltárva az emlékművet.
„Ember vagyok, magyar vagyok, keresztény vagyok, mindig, minden körülmények között”
György Ferenc, az ipolybalogi római katolikus egyházközség plébánosa megrendítő szavakkal emlékezett Duray Miklósra, a felvidéki magyarság kiemelkedő alakjára. Arra kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak Durayért, szeretteiért és az egész felvidéki magyarságért. Kiemelte, hogy a síremlék Duray kisugárzó személyiségét idézi fel, akinek bölcs megjegyzései, dokumentum értékű írásai és az igazság iránti elkötelezettsége maradandó nyomot hagytak.
„Jó volt vele beszélni, hallgatni bölcs megjegyzéseit, olvasni dokumentum értékű írásait, mert amint vallotta: az író, költő nem hazudhat”
– idézte fel.
Fotó: HA/Felvidék.ma
Duray szülőföldhöz való hűségét méltatva György Ferenc megjegyezte, hogy sokan Esterházy Jánossal együtt az elmúlt évszázad legjelentősebb felvidéki személyiségének tartják. Kiemelte Duray nemzet és szülőföld iránti szeretetét, hitvallását, valamint azt, hogy ő fogalmazta meg először: „mi felvidéki magyarok nem nemzetiség, hanem a magyar nemzet része vagyunk, jelenleg egy másik országban”. Hangsúlyozta Duray jogászi lelkületét, amelyet valószínűleg édesapjától örökölt, és amely megalkuvás nélküli magyarságában és életvitelében is megmutatkozott.
„Tudta, hogy ezért megvetettség, mellőzés, üldöztetés, sőt börtön jár majd. De elfogadta, gerince nem görbült meg”
– fogalmazott.
Fotó: HA/Felvidék.ma
György Ferenc kitért arra is, hogy Duray méltósággal viselte betegségeit, amelyeket „keresztként hordozott, miként Isten szolgája Esterházy János is”. Beszéde zárásaként arra buzdított, hogy Duray példája maradjon meg a közösségben, és a síremlék emlékeztessen arra, hogy ő „nyitott szívvel, emelt fővel vállalta értékeit: ember vagyok, magyar vagyok, keresztény vagyok, mindig, minden körülmények között”. Hozzátette:
„Ha mi is vállaljuk, őrizzük, éljük drága kincseinket, mi sem veszünk el ebben az általános zűrzavarban, hazugságtengerben, megalkuvó sunyiságban, értékhamisító káoszban.”
Végül így búcsúzott: „Miklós Testvérünk és Barátunk, nyugodjál békességben, a fáklyát tovább visszük, lángját megőrizzük.”
Ferenc György plébános teljes áldása és köszöntője elolvasható ITT.
Fotó: HA/Felvidék.ma
„Őrhelyemre állok, megállok a bástyán”
Nagy Ákos Róbert, a Gömöri Református Egyházmegye esperese Tompa Mihály sorait idézte, aki egyik prédikációjában így fogalmazott:
Ha tudni akarjuk, mi van előttünk, vizsgáljuk meg azt, ami a hátunk mögött maradt,
a múlt tanácsát kérjük a jövő érdekében. Majd így folytatta: „Kegyelettel és tisztelettel állunk itt a síremléknél, hálát adva mindazért, amellyel Duray Miklós személyén, nemzetünkért és felvidéki magyarságunkért végzett szolgálatán keresztül gazdagított bennünket a mindenható Isten.
Fotó: HA/Felvidék.ma
Iránta való tiszteletből készült el ez a síremlék, amely bennünket is arra hív, hogy emlékezzünk szerettünkre, s példáját követve elkötelezzük magunkat nemzetünk hiteles és önzetlen szolgálatára, vallva Habakuk próféta szavaival:
Őrhelyemre állok, megállok a bástyán.
Annak idején, lelkészi beiktatásom alkalmával Duray Miklós ezzel az igével biztatott és ezzel erősített meg a szolgálatomban. Segítsen és erősítsen meg bennünket is a mindenható Isten és az ő áldása, amelyet fogadjunk alázatos szívvel.
Istennek népe, áldjon meg téged az Úr és őrizzen meg téged. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját terajtad és könyörüljön rajtad, fordítsa az Úr az ő orcáját tereád és adjon békességet néked. Ámen.”
A Himnusz közös eléneklése után megkoszorúzták Duray Miklós síremlékét. Képösszeállításunk az alábbiakban tekinthető meg:
Felvidék.ma
