Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőslelkű papjára, Lipovniczky Istvánra emlékeztek vasárnap, október 26-án Komáromban, halálának 140. évfordulója alkalmából. A kivételes életút előtt a Szent András-bazilikában ünnepi szentmisén hajtottak fejet, amelyet az egykori nagyváradi főpásztor utóda, dr. Böcskei László nagyváradi megyéspüspök celebrált oltártestvéreivel.
Az emlékezés méltó folytatásaként a komáromi római katolikus temetőben, az 1848-as emlékmű mellett került sor Lipovniczky István emléktáblájának ünnepélyes leleplezésére és felszentelésére, amelyet ugyancsak Böcskei püspök áldott meg. Az esemény méltón idézte fel a szabadság és a hit bátor szolgájának örökségét, aki papként és hazafiként egyaránt maradandót alkotott.
A szentmise elején Mons. Kiss Róbert komáromi esperesplébános, kanonok és a Nagyszombati Egyházmegye általános helynöke köszöntötte a főcelebránst, dr. Böcskei László nagyváradi megyéspüspököt, valamint a jelenlévő híveket és vendégeket.
Háláját fejezte ki mindazoknak, akik hozzájárultak az emlékünnepség megszervezéséhez, kiemelve mások mellett a kezdeményezés ötletgazdáit, Bartalos Nikolast és Sárközi Jánost, akik a Szent Gellért Lovagrend Felvidéki Rendtartományát képviselték az eseményen. Az esperesplébános köszöntő szavaiban méltatta Lipovniczky István példamutató papi és hazafias életútját, hangsúlyozva, hogy a XIX. század hitét és bátorságát megtestesítő lelkipásztor ma is erőt és inspirációt ad a hivatásukat megélni kívánó papok és hívek számára.
A szentmise homíliájában Böcskei László nagyváradi megyéspüspök a remény és a keresztény küldetés témáját állította középpontba. Mint fogalmazott, a keresztény élet „zarándokút”, amelyben a hívő ember újra és újra megáll, hogy felismerje Isten hívását és az újrakezdés lehetőségét. A pápa jubileumi évre szóló üzenetét idézve hangsúlyozta:
„A remény nem halt meg, és nem csal meg bennünket, ha Krisztusra tekintünk.”
Böcskei püspök atya emlékeztetett arra, hogy ő maga is „zarándokként” érkezett Komáromba, elődei nyomdokain járva, hogy hálát adjon és példát merítsen Lipovniczky István életéből. Mint kiemelte, a XIX. századi főpap „az Istenbe vetett hitét és a népe iránti elkötelezettségét” tette minden döntésének alapjává.
Lipovniczky püspök életútja arra tanít, hogy minden körülmények között Istenre hagyatkozva, a közösség javát kell szolgálnunk
– tette hozzá.
A főpásztor felidézte, hogy a nagyváradi püspök nemcsak a szabadságharc hősi plébánosa, hanem egyházának megújítója és a magyar oktatás reformjának támogatója is volt. Az egyházkormányzatban megfontolt, ugyanakkor kezdeményező szellemű vezetőként olyan egyházképet képviselt, amely „a kapcsolatok és a szolidaritás talaján” épül. Böcskei püspök hangsúlyozta: a múltból merítve ma is új lelket és tüzet kell vinnünk egyházközségeink életébe, hogy a hit élő maradjon.
Homíliájában Lipovniczky kulturális és művészeti örökségére is kitért, megemlítve, hogy ő bízta meg Rómer Flóris művészt a nagyváradi székesegyház egy részének kifestésével – „ezek a freskók ma is Isten szépségét tükrözik vissza” – jegyezte meg.
Zárógondolataiban Böcskei László arra hívta a híveket, hogy legyenek „áldáshozó emberek közösségben és a társadalomban”, akik hitelesen és alázattal képviselik Krisztust. Mint aláhúzta:
Ne engedjük, hogy a mozdulatlanság kísértsen meg bennünket, hanem lépjünk ki komfortzónánkból, építsünk hidakat egymás felé, és életünkkel tükrözzük Isten szépségét.
A szentmise végén a püspök atya köszönetét fejezte ki a meghívásért és a közös ünneplésért, hangsúlyozva, hogy számára különös jelentőséggel bír Komárom városa, hiszen több nagyváradi főpásztor is kötődött a Duna menti településhez. Felidézte, hogy a nagyváradi püspöki palota termeit is még Lipovniczky István idején díszítették ki, s a művészeti örökség azóta is az egyházmegye történetének élő tanúja.
Buzdította a híveket, hogy
ápolják a kapcsolatokat a testvérközösségek között, hiszen a hit és a kultúra összeköti a nagyváradi és a komáromi híveket is.
Végül külön köszöntötte a jelenlévő gyermekeket, arra kérve őket, hogy „szeressék Jézust, mert Ő is nagyon szeret minket”.
A szentmise végén Kiss Róbert kanonok úr is köszönetet mondott Böcskei László püspök atyának a szentmise bemutatásáért és az ünnepségen való részvételéért. A helyi egyháztanács tagjai – Hajabács Mária és id. Hollósy Tamás doktor – pedig egy ajándékcsomaggal is kedveskedtek a főcelebránsnak. Az ünnepi szentmise a nemzeti imádságunk, a magyar himnusz eléneklésével zárult. Ezt követően, a szertartás végén a hívek közösen elénekelték a Boldogasszony Anyánk című egyházi éneket is.
A lelki program a szentmisét követően a komáromi római katolikus temetőben folytatódott, ahol ünnepélyes keretek között átadták és felszentelték Lipovniczky István emléktábláját.
A megemlékezés helyszíne jelképesen az 1848-as hősök emlékműve mellett kapott helyet, kifejezve a forradalom és szabadságharc lelkületével való szoros kapcsolatot.
Az esemény előtt Sárközi János szentpéteri helytörténész idézte fel Lipovniczky István életútját és komáromi szolgálatát, hangsúlyozva, hogy a város plébánosaként a hit és a haza ügyének egyaránt buzgó szolgálója volt. Szavai nyomán megelevenedett az a XIX. századi lelkipásztor, aki a forradalom viharában is hű maradt elveihez, s később nagyváradi püspökként folytatta hivatását. Az emléktábla egyik kezdeményezője beszédében a Vasárnapi Újság 1885. augusztus 23-i számában megjelent írásból is idézett, amely Lipovniczky István halála után, az augusztus 12-én elhunyt főpap emlékének állított méltó emléket.
A beszédet követően Böcskei László püspök atya megáldotta és felszentelte az emléktáblát, majd az egybegyűltek elhelyezték az emlékezés koszorúit. A főhajtás pillanataiban jelen volt többek között dr. Buda Botond, a Szent Gellért Lovagrend nagymestere, valamint vitéz Lipovniczky Kázmér hadnagy is, a püspök oldalági leszármazottja, aki szintén koszorút helyeztek el a tábla talapzatánál.
A meghitt hangulatú ünnepség méltó főhajtás volt egy olyan főpap emléke előtt, aki életével példát adott hűségről, bátorságról és hitről. A közösség ezzel a megemlékezéssel nem pusztán egy történelmi személyiség előtt tisztelgett, hanem kifejezte azt is, hogy a múlt nagyjainak öröksége ma is erőt ad és irányt mutat a jelen nemzedék számára.
Bartalos Nikolas és Pál Bernadett felvételei
BN/Felvidék.ma
