A digitális világ egyszerre érzelmileg túlterheltté és fájdalmasan kiüresedetté tesz bennünket. Meg kell találnunk újra az autentikus kapcsolódást önmagunkkal és másokkal. Az adventi időszak erre remek alkalmakat teremt, ha közösségben vagyunk vagy elmegyünk az MCC egy-egy előadására.
Az MCC soron küvetkező rimaszombati eseményének fókuszában ezúttal a digitális tér hatásai voltak a társas kapcsolatainkra, mindennapi életünkre. Kiderült, a digitális örömszerzés analóg depresszióvá válhat.
Rimaszombatban ezúttal is a Csillagház adott helyszínt a december 1-i alkalomnak, ami egyben az MCC évzáró összejövetele is volt Gömörben. Ezúttal a vendég az ismert pszichoterapeuta, Tari Annamária volt.
Azt már mindenki érzi, hogy a digitális jövőbe fektetett bizalom váratlan következményeket szült. Ma már gyakori jelenség az elmagányosodás, az érzelmi biztonság hiánya. Az előadást követően a résztvevőkben megerősödött: nem áldozhatjuk fel magánéletünket a mesterséges intimitásért.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Tari Annamária elhozta az idén megjelent Üresre töltve – digitális hedonizmus és analóg depresszió című könyvét
Ebben azt vizsgálja, hogyan hat ránk — pszichológiailag és társadalmilag — a modern digitális korszak: az internet, közösségi média, mesterséges intelligencia és a technológia mindennapos jelenléte.
Arra figyelmeztet: bár a digitális tér gyors hozzáférést, azonnali visszajelzéseket, „örömforrásokat” kínál — azaz „digitális hedonizmust” —, ennek az ára gyakran az „analóg depresszió”, azaz az érzelmi kiüresedés, lelki bizonytalanság, elmagányosodás, mentális fáradtság.
A könyv szerint az algoritmusok — amelyek a technológia működtetését biztosítják — ma már nem csak információt közvetítenek, hanem befolyásolják az érzelmeinket: „társalognak velünk, szeretnek bennünket, ha magányosnak érezzük magunkat, és azonnal válaszolnak bármely kérdésünkre”.
Ez a mesterséges intimitás illúziója: amikor a valós, emberi kapcsolatokat, érzelmi valóságot feláldozzuk a technológiai „kényelmi” megoldásokért — ami az emberi személyiség, az érzelmi biztonság és a belső egyensúly feladásával jár.
Hogyan védhetjük meg a gyerekeket és a család érzelmi világát a digitális hedonizmus korában?
A digitalizáció gyorsulása láthatatlanul, de kíméletlen ütemben formálja át az emberi kapcsolatainkat. A modern technológia kétségkívül hasznos, mégis egyre több szakember hívja fel a figyelmet arra, hogy a családok érzelmi struktúrái megbillenhetnek, ha a képernyők átveszik az életünk ritmusának irányítását.
A digitális hedonizmus könnyen analóg depresszióhoz vezethet – vagyis ahhoz az állapothoz, amikor az élmények gyors fogyasztása kiüresíti a valódi kötődéseket.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
A családi ceremóniák érzelmi horgonypontok a rohanó világban
A tartós emberi kapcsolatok alapja a lassú érzelmi kötődés. A családi rituálék – a közös étkezés, esti mese, beszélgetés, ünnepekre való készülődés – valódi horgonypontok, amelyek stabilitást adnak az idegrendszernek. A mai trend azonban az élet felgyorsulása.
A digitális eszközök állandó jelenléte olyan tempót diktál, amelyhez az emberi idegrendszer egyszerűen nincs felkészülve.
A gyerekek különösen sérülékenyek: fejlődő agyuknak időre, ritmusra, ismétlődő mintákra van szüksége, nem pedig villódzó ingerekre és szünet nélküli zajra.
Tari Annamária azt hangsúlyozza, „szeressék lassan a gyerekeket.” Azaz adjunk időt a kapcsolatnak, időt a fejlődésre, időt a valós figyelemre.
Miért veszélyes a gyorsaság?
A gyors reakciók és az azonnali válaszok kultúrája – amelyet az online világ diktál – nem kedvez a gyermekek fejlődésének. Az idegrendszernek szüksége van „restaurálási leállásokra”: olyan időszakokra, amikor nincs inger, nincs képernyő, csak nyugalom és spontán figyelem.
A kutatások alapján az is egyre világosabb, hogy három éves korig a gyermekeknek még látniuk sem kellene okostelefont, nemhogy „digitális cumiként” használni. Érdemes minél inkább korlátozni, hiszen 25 éves korig érik be a homloklebeny – az önkontroll, a döntéshozás és a kritikus gondolkodás központja.
A túlzott digitális ingeráradat tehát nem csupán elvon, hanem a fejlődés természetes ívét is megzavarhatja.
Érzelmi kapcsolat önmagunkkal: az élményekből lesznek emlékek
A modern ember egyik nagy problémája, hogy sosem áll meg. Az állandó görgetés, értesítések és ingerek között nem marad idő az élmények feldolgozására. Emlékeink akkor keletkeznek, ha megéljük a pillanatokat – és időt adunk az idegrendszernek, hogy rögzítse azokat.
Ha ez kimarad, a múltunk is elmosódik: mintha minden nap ugyanúgy múlna el, valódi belső tartalom nélkül.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Az emberi kapcsolatok érzelmi alappillérei
A technológia gyors, hatékony és kényelmes, de amit nem tud pótolni, az az emberi érintés és érzelmi jelenlét. Le kell szögezni a tartalmas kapcsolatok alapjai továbbra is:
• kölcsönösség
• empátia
• verbális kommunikáció
• meleg érzelmi légkör (interszubjektivitás)
• érzelmi elérhetőség
• tisztelet
• megbecsülés
• szeretet
• elismerés
Ezek olyan minőségek, amelyeket semmilyen alkalmazás vagy algoritmus nem tud hitelesen visszaadni.
Milyen legyen a család információhasználati stratégiája?
A digitális tér nem csak szórakoztató, hanem veszélyeket is rejt. Agresszív és erőszakos személyek, zaklatók, manipulátorok jelen vannak az internetes platformokon. Ezért a szülők felelőssége ma nagyobb, mint valaha.
A legfontosabb alapelvek:
- A szülő tudja, milyen oldalakat és alkalmazásokat használ a gyerek.
- A gyerekért mindig elérhetőnek kell lenni – és ezt tudnia is kell a gyereknek.
- Meg kell tanítani, hogy nem mindegy, kitől kér tanácsot, kinek hisz, kit tekint hiteles forrásnak.
- A 21. századi digitális környezetben élő gyerekeket nem lehet régi minták alapján nevelni, de nem lehet átengedni a technológiának sem.
Ezért szükség van egy új szókészletre, amely leírja a „nem emberi rendszereket”, és meg kell tanítani a gyerekeknek, hogy ezek nem barátok, nem személyek, csak eszközök.
Fotó: Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
Az AI mint mindig jelen lévő, de „nem-emberi társ”
A kutatások szerint sok gyerek úgy beszél az AI-chatbotokról, mintha élő társak lennének, mert szerintük az „Mindig ott van.” „Nem szid.” „Ha akarok valamit, válaszol.” „Mindig validál, nem ítélkezik.” Ez viszont az érzelmi biztonság illúziója. A valódi jó édesanyát nem tudja kiváltani.
A rendszer ugyan soha nem fáradt, soha nem áll le, és végtelen kérdést tud generálni, de ez addiktív, és különösen veszélyes olyan gyerekeknél, akik csak most tanulják, hogy az érzelmek hogyan működnek valós emberi kapcsolatokban.
A kényelmi megoldások csapdája
A gond az, hogy a felnőttek is egyre inkább a technológiára bízzák a gyerekek megnyugtatását.
Már vannak babakocsikba vagy autókba beépített mobiltartók – hogy a gyerek „ne unatkozzon”.
A digitális világ nem tudja helyettesíteni az érzelmi nevelést.
A „gigászok csatája” – vagyis a technológiai óriások versengése – mögött az ember nem számít, csak a figyelem, az adat és a bevétel. Óvjuk meg magunkat, lassítsunk és éljük meg a pillanatokat – tanácsolja Tari Annamária.
Tari Annamária klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta, aki elsősorban a digitális kultúra hatásait, a generációk közötti különbségeket és az online világ lelki következményeit kutatja. Több népszerű könyv szerzője, rendszeres előadó és médiában megszólaló szakértő, aki közérthetően beszél a modern lélek működéséről.
Pósa Homoly Erzsó/Felvidék.ma
