December 13-án Szent Luca vértanúra emlékezik az egyház, aki a legenda szerint hitéért halt meg. Neve a latin lux, azaz fény szóból ered. Ezt a napot a néphagyományban sokféle babonás hiedelem kísérte. A varázsló és bajelhárító célzattal végzett cselekvések azt szolgálták, hogy a közelgő új esztendőben az emberek sorsa, élete jobb legyen.
Vidékünkön, tehát a Mátyusföldön manapság már kevés helyen tartanak lucázást. Azonban Vízkelet kivétel. A Csemadok helyi szervezete már több mint egy évtizede felújította és évente megtartja ezt az ősi szokást.
Céljuk ezzel a hagyományok megélése, átadása az ifjabb generációnak,
s valljuk be őszintén, rohanó világunkban jólesik egy kis közösséggel végigjárni a falut és beköszönteni az ismerősökhöz azzal a nem titkolt szándékkal, hogy legyünk együtt, tegyünk valamit azért, hogy a régi szokások ne vesszenek el.
(Fotó: Csemadok Vízkeleti Alapszervezete)
A szomorkás időjárás ellenére szép számú csapat jött össze a vízkeleti művelődési házban. Király Katalin fogadta őket, s a már előre megbeszélt forgatókönyv szerint még egyszer elpróbálták a mondókákat, énekeket. Közben vendégek is érkeztek Felsőszeliből, akik kíváncsiak voltak a lucázásra. Természetesen ők is felöltötték a fehér köpenyeket, az arcukat is belisztezték, hogy ne ismerjék fel őket. Kezükben láncos bot, illetve lámpás volt. Vezetőjük pedig a seprűt kapta meg a szervezőktől, hogy legyen mivel a háziakat körülseperni.
Az esti szürkületben elindult a menet, elöl két kicsi lányka lámpásokkal, Kati néni és a többi segítő anyuka és nagymama a kisebb-nagyobb gyermekkel, végül pedig a vendégek.
(Fotó: Csemadok Vízkeleti Alapszervezete)
Mindenki igyekezett az öltözetét a hagyománynak megfelelően összeállítani. Nem hiányoztak a kereplők sem, melyek csörgését még a menetet kísérő motorosok is fokozták. Énekelve jutott el a csapat az első állomáshoz. A család már a kapuban várta őket. A főszervező megkérdezte, lehet-e lucázni. Az engedélyt megkapva elkezdődött az énekes-verses lucázás.
Luca, Luca, kitty, kotty, kitty, kotty,
Gelegenye kettő, három,
Száraz körtét várom!
Ha nem adnak szalonnát,
Levágom a gerendát,
Ha nem adnak hurkát,
Elviszem a Julcsát!
A gyermekek bátran mondták a jókívánságokat, mint pl.: „Ennek az asszonynak annyi tojása legyen, mint az égen a csillag, mint a földön a kövecs.”
(Fotó: Csemadok Vízkeleti Alapszervezete)
A jókívánságok után körülseprűzve őket került sor az adományok átadására. Megköszönve a finomságokat folytatták útjukat. Minden állomáson kedves emberek fogadták a lucázókat, a kapuk előtt kis „terülj asztalkámon” forró tea és egyebek várták őket, s bizony a kosár hamar megtelt mindenféle finomsággal. A tűzoltók segítségével a sok csomag végül a kultúrházban került elosztásra a résztvevők között.
Mire visszaértek a kultúrházba, el is fáradtak. A bejáratnál Viczén Piroska, a jelenlegi és Kozma Géza bácsi, az egykori Csemadok-elnök fogadta őket. Géza bácsi örömét fejezte ki, hogy ilyen szépen végbement az idei lucázás.
(Fotó: Csemadok Vízkeleti Alapszervezete)
A meglepetés, vagyis a pizza gyorsan elfogyott. Az ajándékcsomagok is gazdára találtak. Még egy közös éneklés, s megköszönve a türelmet, az odaadó éneklést és a polgármester úr, Kubík Roland hathatós segítségét, Király Katalin bezárta az idei lucázást.
Reméljük, hogy a jövőben mások is kedvet kapnak, s megszervezik ezt az ősi szokást lakóhelyükön, hogy minél több fiatal részese lehessen és megélhesse elődeink babonás szokásait.
Mészáros Magdolna/Felvidék.ma
