Féja Gézára emlékeztek a lévaiak

December 17-én a lévai Reviczky Házban került sor a Reviczky Társulás berkein belül működő irodalmi szakosztály újabb előadására, melyre a lévai születésű József Attila-díjas író, Féja Géza születésének 125. évfordulója alkalmából került sor.

A szakosztályvezető, id. Ševeček Judit betegsége miatt ifj. Ševeček Judit volt az esemény előadója, aki számtalan irodalmi és történelmi kordokumentumot felvonultató vetített előadásában mutatta be Féja Géza küzdelmes, de nagyon sokoldalú és tartalmas életét, irodalmi munkásságát.

Többek között megtudhattuk, hogy Féja Géza 1900. december 19-én a Léva melletti Szentjánospusztán Féja Kálmán uradalmi intéző és Lokota Anna első gyermekeként született. Az elemi iskolát és a piarista gimnáziumot Léván végezte, ahol 1919-ben ún. hadiérettségit tett. Tragikus élménye apja öngyilkossága, majd 1919-ben a történelmi Magyarország szétesése, szülőföldjének elszakítása Magyarországtól. A szlovák, illetve cseh nyelv ismeretének hiánya miatt, 1920-ban trianoni menekültként Magyarországra érkezett.

A Pázmány Péter Egyetem magyar-német szakára iratkozott be. Az Eötvös Kollégium tagja volt. Középiskolai majd polgári iskolai tanári oklevelet szerzett. 1926-ban vette feleségül Farkas Gizellát, aki Endre fiuk születése után rövidesen elhunyt. 1938-ban Supka Magdolna művészettörténészt vette feleségül, akitől 1942-ben elvált. 1924 és 1937 között Esztergomban és Budapesten polgári iskolai tanár.

Irodalmi pályáját a húszas évek derekán versírással (Óda -1922) kezdte. A magyarságért tenni akarva a parasztságban látta meg azt a réteget, amelyre népe jövőjét építeni lehet. A magyar népi mozgalom egyik meghatározó tagja. Aktív falukutató, 1936 nyarán bejárta a Tiszántúl déli felét, és összegyűjtött anyagból megírta Viharsarok c. szociográfiáját, melynek őszintesége miatt politikai per indult ellene.

Írótársai – Illyés Gyulával az élen – kiálltak mellette. A kommunista hatalom pedig a politikai centrumtól azzal tartotta távol, hogy 1956-ig könyvtáros Békéscsabán. Itt 1956-ban a helyi Szabadság Rádió az ő szózatával kezdte meg adásait. A Léváról is szóló Bölcsődal c. (1958) regényéért a lévaiak perbe fogták. Írói pályája az 1960-as évektől teljesedett ki: történelmi regényeket, irodalomtörténeti tanulmányokat, írókról szóló kritikákat írt. Nagy sikerű munkái: Visegrádi esték (1974) – regény, Kráterarc (1975) verseskötet, Sűrű, kerek erdő (1975) – elbeszélések. Irodalmi munkásságát 1966-ban József Attila-díjjal ismerték el. Nyughelye a Farkasréti temetőben van. Írói hagyatékát fia, Féja Endre gondozta.

Nagy tapssal jutalmazta a hálás közönség a tartalmas előadást. Müller Péter a Reviczky Társulás nevében köszönte meg az előadónak a gyönyörű előadást, majd bemutatta a lévai Juhász Gyula Alapiskola számára készített, Féja Géza-portréval ellátott rövid életrajzot.

A délután további különlegessége volt, hogy az előadást követően a hallgatóság átvonult a Reviczky Ház szomszédos közösségi helységébe, ahol a „Lévai Történelmi Arcképcsarnok – Gondolati Emléktáblák” állandó tárlat már Féja Géza életrajzával és a valamikori lakóháza helyén álló épület falára gondolatban elhelyezett emléktáblájával kibővítve várta őket. Itt Müller Péter az író Bölcsődal c. regényéből idézte fel Féja Géza lévai gyermekéveit, szülővárosában megélt első irodalmi élményeit, majd Ševeček Judit szép tolmácsolásában Féja Géza Bukolika című verse hangzott el.

Ezt követően Müller Péter, Féja Géza egyik lévai mellékági rokona és ifj. Duhony Judit leplezték le Féja Géza lévai gondolati emléktábláját, melyet id. Duhony Judit és Matus Éva koszorúztak meg, majd a Reviczky Társulás nevében ifj. Ševeček Judit és Ürge László egy égő mécses formájában az emlékezés lángját helyezték el alá. Ezt követően Ürge László  idézte fel gyermekkori emlékeit az író Bölcsődal című regénye lévai visszhangjáról az 1950-es évek végén. Végezetül Müller Péter a Bölcsődal Búcsú című zárófejezete alábbi idézetével mutatott rá az 1920 februárjában Léváról a kifosztott Magyarországra induló író tenni akarására, hogy megkeresse azt a társadalmi erőt, mely népe, nemzete sorsát képes jobbra fordítani:

„Történelmi láz vacogtatta akkor a magyarság testét, szívére kellett hajtanom fejem. A „pusztába” visszahúzódott törzs sátrai felé törekedtem: vajon mit mentettek magukkal, minő ősi tüzet táplálnak, milyen csírákat nevelnek? Sors volt ez és végzet, az elmaradt deák a megvert törzs után gyalogolt.”

Az emléktábla felirata a következő:

Ennek az épületnek a helyén állt az a ház,

ahol 1901 és 1911 között gyermekéveit töltötte

FÉJA Géza

(* Léva-Szentjánospuszta, 1900. december 19. –  † Budapest, 1978. augusztus 14.)

József Attila-díjas író, tanár, újságíró és szerkesztő.

Őrizzük meg emlékét!

Állította a lévai Reviczky Társulás irodalmi és helytörténeti szakosztálya

Féja Géza születésének 125. évfordulója alkalmából, valamint az emlékező előadás hallgatósága.

Léva, 2025. december 17.

A kellemes és lelkiekben felemelő délután az érdeklődő hallgatóság szívélyes beszélgetésével folytatódott, felidézték felmenőiktől a Féja családról és Féja Gézáról hallott történeteiket, valamint az író regényeinek, verseinek olvasásából származó élményeiket, emlékeiket.

Müller Péter/Felvidék.ma