Az Érsekújvári járás talán legparányibb faluja (alig négyszáz lakossal), az egykori Esztergom-Hont-Bars vármegyék határán a Szikince-patak mellett fekvő ősi település. Etnikailag, ahogy viseletéről ismert, a kurtaszoknyás falvak egyike. A legrégebbi hagyományokat talán legtovább őrizték, ápolták, művelték. S hogy ez így történt, az Mészáros Júliának (Jucikának) köszönhető, aki e hétvégén Galántán a Csemadok által szervezett magyar kultúra napi ünnepségen Csemadok Életmű-díjat kapott.
Jucikát (mi csak így hívjuk őt), hosszú évtizedek óta ismerem, hisz csemadokosként nagyon sokszor találkoztunk, mentünk csapatával a „nagy utakra”: a Magyar Országházba egy gyönyörű aratási koszorúval (melyet a kisgyarmatiak készítettek), vagy népviseleti bemutatóra Budapestre, a Duna-parti Pesti vigadóba, akár Bécsbe, az ott élő magyarok meghívására, a Szent István-napi ünnepi körmenetre (több éven is), vagy Velembe, amikor egy autóbusznyi felvidéki csemadokossal, polgármesterekkel mentünk megnézni és megismertetni a Garam menti egyedi „mónárcsuszát”, melyet Jucika készített a helyi kemencékben.
A Klebersberg-kúriába Pogány Erzsike jóvoltából mentünk kisgyarmatiakkal és kéméndiekkel bemutatni a kurtaszoknyások értékeit. Az egyik legemlékezetesebb utunk volt, (még a kilencvenes években, amikor megkértek Budapestről, vigyek népviseletes csoportot a 1848-as nemzeti ünnepre, a parlament előtti megemlékezésre. Utólag tudtam meg, hogy „jelezni kellett” erdélyieknek, felvidékieknek (akkor még más nem igen mehetett), hogy mi is magyarok vagyunk, határon kívüliek. Az akkori köztársasági elnök, (Göncz Árpád) – a kisgyarmatiak jóvoltából – egy kurtaszoknyás babát is kapott emlékeztetőül, a népviseletbe öltözött két idősebb hagyományőrző bácsitól, Jucika megszervezte.
Itthon is jártuk a fesztiválokat, a járási ünnepélyek legszebben felöltözött kurtaszoknyásai ők voltak, táncaikban pedig egyediek, a kisgyarmatiak. Mert Jucika az öltöztető, a szereplő minden alkalommal külön figyelmet szentelt a hajviseletre, a hajfonatra, s a női öltözet viseletére. Számtalan alkalommal vittem autóbusznyi néprajzost, honismereteseket, hogy megismerjék mindazt a csodát, értéket, amely ebben a falusi emberekben volt (s szerintem még ma is van).
Bemutatta nemcsak a viseletet, a kisgyarmati gasztronómiát, a Szikince partján lévő családi örökséget, a romos, de műemléknek nyilvánított vízimalmot, s azt a portát, melyben felnőtt, s melyet óvott, védett – tájjellegű turisztikai tervekkel. Mindig nagy örömmel és teljes csapatával készült fel egy -egy ilyen látogatásra. Az otthoni rendezvényekre (de a szomszédos településekére is), mindig volt hagyományőrző műsora. A kisgyarmati viseletet, a kurtaszoknyás lakodalom forgatókönyvét teljes mértékben ő dolgozta fel videofelvételre. Lejegyzett kiadásra váró helyi szokásokat, melyeket édesanyjától tanult, sőt, gyermekkorában meg is élt. Mindig a megörökítésre törekedett, hogy megmaradjon a következő generációknak.
S mindezt nem öncélúan, hanem a falujáért, népéért tette. Az egykori nagygazda család egyetlen egyedül élő leszármazottja mindent a köz javára tett és ajánlott fel. Sokszor került vitába, konfliktusba, de valamit elérni csak kitartással, olykor harcias modorral tud az ember.
Jucinak nem volt könnyű sorsa, sokszor próbára tette őt az élet. S mégis – ahogy vallja, Isten segítségével – nagy-nagy akaratával, kitartásával mindent egyedül indított el. Nyitrán levelező szakon elvégezte az egykori mezőgazdasági főiskola falufejlesztési tanfolyamát. Majd helyi képviselő volt több választási időszakban is, és mint a helyi úrbéri társaság tagja, gyakran hallatta hangját a meglévő földek védelmében.
Mészáros Júlia a Csemadok Kisgyarmati Alapszervezetének 1994 óta elnöke. Egy olyan világban nevelkedett, ahol még volt szerénység, alázat, segíteni akarás, s apáról fiúra az értékek átadása, mentése volt a cél.
Családja nincs, s ő mindenét a falujának, népének szeretné átadni, továbbadni. Minden cselekedetének ez volt a célja. Ez vezette egész életében, végtelen szerénységgel, alázattal. Rendezvényeken sem volt soha a csapat élén, de otthon mindent előkészített. Ő nem egy adminisztráló, modern eszközök használatával, gyűlésekkel tevékenykedő elnök.
S ezért mindezt a sok kincset, értéket, amit hordozott és hordoz „modern eszközökkel” nehéz éltetni. Az ilyen emberekkel találkozni és beszélgetni kell, s hitet kell adni az ilyen embernek, mert előbb-utóbb magába zárja a kincset, amit örökségül kapott.
Legutóbbi munkahelye a párkányi fürdő virágkertészetében volt. Akkori főnöke felismerte és becsülte mindazt az értéket, amit képviselt. Soha nem volt olyan szép és esztétikus a párkányi fürdő virágparkja, mint az ő idejében, mert szerette azt a munkát is.
Jucika most is tele van ötlettel, még sok lejegyezni valója maradt a régmúlt szokásaiból a jövő generációinak.
Mészáros Júlia méltán kapott Életmű-díjat. Az élete a magyar értékek gyűjtéséről, feldolgozásáról, megörökítéséről, átadásáról szólt. Ha nem minden sikerült, nem rajta múlott.
Kitüntetésére Galántára elkísérte őt a falu polgármestere, Kálazi Tímea, s a vezetőség három tagja.
A régi és mai csemadokosok nevében is szeretettel gratulálunk Mészáros Júliának.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
