A minap egy fölöttébb veszélyes és ezért káros jelenségre lettem figyelmes. A youtube csatornán filmek garmadája várja a gyanútlan fogyasztót, hogy lopja idejét mindenféle érdekfeszítő történettel, melyeket gyaníthatóan a mesterséges intelligencia segítségével agyalnak ki. A szöveget is az MI olvassa. Ezt abból lehet tudni, hogy a számokkal gyakran hadilábon áll és egyes szavakat hibásan ejt ki. Például az igazságot mindig zs-vel ejti. De egészen hajmeresztő történetek is terjednek. A minap két ismert és népszerű cseh színész krimibe illő, de hamis történetét adták közre, ahol mindkettejüknek a halálozási időpontja sem egyezett!
Három nagy csoportba oszthatók ezek a történetek. Az amerikai vadnyugat farkasai és az állatvédők a pozitív főszereplők, a vadorzók és korrupt hivatalnokok a gonosztevők. Azután az amerikai hadseregben szolgáló nők a hősök, akik legyőzik a katonák között megbújó szexistákat és igazságot szolgáltatnak néha még a gendereknek is. A gonosztevőkön kívül mindenki más kifogástalan úriember. A következő történetekben a makulátlan hősnők a civil életben randalírozó bunkókat tanítják meg a kesztyűbe dudálás művészetére.
Azután jönnek a családi bonyodalmakat feldolgozó lelkiző filmek. Rendszerint önzésről adnak számot és megtorolják a sérelmeket. Néha csak a pénzről van szó.
Gyakori ezekben a filmekben a korrupció. Régi sérelmek, bűntények is felszínre kerülnek és megnyugtató megoldás születik. Sok közhely és logikai baki is előfordul ezekben. A fordulatok is ismétlődnek. Jellemző azonban rájuk, hogy mind happyenddel végződnek. Nem sok fantáziáról tesznek tanúbizonyságot, sematikus buktatókat alkalmaznak, az igazság bajnokai győznek. Gyakorta előre gyártott szófordulatokkal is élnek.
Külön csoportot alkotnak a történelmi témájú filmek. Ezeken belül kiemelten sok foglalkozik a második világháború eseményeivel. De más korokkal is. Gyakran rég ismert tényeket igyekeznek szenzációként eladni, tehát felfedezik a spanyolviaszt. Nem lehet sokszor eldönteni, mennyi bennük az MI fantáziája és mennyi a valóság. Sokszor egy valóban megtörtént eseményt turbóznak fel.
Ez melyik város lehet?
Ezekről tehát ennyit. Több időt vesztegetni rájuk fölösleges lenne, ha nem jelentenének komoly veszélyt. Régebben is előfordult a játékfilmekben, hogy történelmi eseményeket megváltoztattak a dramaturgia kedvéért, de olyan hatalmas mennyiségben és annyira elrugaszkodva a tényektől, csak most tapasztaltam és döbbentett meg. Ez beláthatatlan káros hatást gyakorolhat. Múltunk téves megismerését generálhatja.
Egyik nap ugyanis véletlenszerűen egy címen akadt meg a szemem: A kassai bombázás rejtélye. Nagyon megörültem neki! Azután meghűlt bennem a vér. Idén emlékezünk majd a bombázás 85. évfordulójára és sokan fogják ezt a filmet is megnézni. Ne tegyék! Tele van tévedésekkel, csúsztatásokkal. A kutatás már régen kiszűrte ezeket a tévedéseket, mégis, most újra hívatlan bumerángként lesújtanak ránk. Mintha nem cáfolta volna senki ezeknek az állításoknak egy jelentős részét. De haladjunk sorjában!
Az még hagyján, hogy a film a halálos áldozatok számát 32-re teszi a hivatalosan megállapított 29 helyett. Pedig a Terbóts Gábor (1918-1992) képzőművész és Vass Béla (1907-1987) építészmérnök által tervezett és elpusztított emlékmű 29 faragott köve ezt a számot támasztja alá. Mindannyiuk neve ismert. Nem igaz tehát az sem, hogy ezek névtelen áldozatok.
A film a támadást 13:03 helyett 13:08-ra teszi. Ezek csak bosszantó apróságok. Nem lényegesek, de aláássák a mondandó hitelességét. Ez arra jó, hogy az ember nagyon helyesen gyanakodni kezdjen. Ha a szerző (szerzők?) belenézett volna Borsányi Julián: A magyar tragédia kassai nyitánya (München 1985) c. alapvető munkájába, elkerülhette volna a legendagyártást. De a cél inkább lejárató jellegű volt, függetlenül a tényektől.
Borsányi személyes indíttatásból kezdett foglalkozni a kérdéssel, mert a kommunista történetírás az „önbombázást” az ő nyakába akarta varrni. „Ha már én voltam, akkor nézzük meg mi is történt!” – mondotta.
Az első kép, amit a néző láthat a filmben egy város, melynek fiatornyos templomtornya van. Két bombatámadás okozta tüzet is látunk. Ám ez nem Kassa látképe! Még az sem biztos, hogy magyarországi település képét látjuk. Egy reklámtáblán szöveg látható, de az nem olvasható. Ám nem tűnik magyarnak.
A bevezető szöveg alatt egy nagyvárosi kanyargós utcát látunk. Bal oldalt a teraszon emberek ülnek, jobb oldalt vélhetőleg piros színű három villamos közlekedik. Ez bizony nem hasonlít Kassa egyetlen utcájára sem! A többi felvételről sem tudni, hogy kerültek ide. (Az említett filmek is ezt a gyakorlatot követik.) Az utolsó képek között egy kéttornyú templomot látunk. Ez sem Kassa! A filmben a kassai dóm tornyait többször említik. Az anonim szerző nem vette a fáradtságot, hogy Kassán legalább a net segítségével nézzen körül. Az egész film alatt egy kassai felvételt sem láttunk!
Azután azt halljuk, hogy az első bomba a postapalotához közel hullott le. Ez sem igaz! A bombákat a dóm fölött kezdték kioldani és a találatok közeledtek a postapalotához, majd túlléptek rajta. Az első a Vársánc utcára esett. Az első az utolsótól 1000 méterre hullott le. Azután viszont egy újabb csúsztatás következik. A bombák célpontja a postapalota és két laktanya volt a narrátor szövege szerint.
A film azt tartja a legvalószínűbb forgatókönyvnek, hogy nem tudni ki volt a támadó, de ezt Werth Henrik, a németbarát vezérkar főnöke és Bárdossy László miniszterelnök arra használta fel, hogy Magyarországot belerángassák a világháborúba. És ezt akár a nácik is hallgatólagosan támogatták. Tehát a régi kommunista verziót akarják ebben a filmben feleleveníteni.
A bombaszőnyeg
Pedig Hitler akkor még ellenezte Magyarország részvételét. Hatalma csúcsán állt, Nyugat-Európa a lábai előtt hevert – Anglia kivételével. Még az amerikai tisztek is úgy vélték akkor, a Szovjetuniót Hitler legyőzi. (Igaz, a későbbi amerikai segítség nélkül a Szovjetunió helyzete tragikusabb lett volna.)
Majd Krúdy Ádám századost a kassai repülőtér parancsnokát említi. (Egyes írások ezredessé léptetik elő.)
A németek tonna számra zsákmányoltak szovjet bombákat az orosz fronton az első napokban – hallom a szöveget. A kutatások viszont leszögezik, egyetlen támadó fél sem szerzett szovjet bombákat az első napokban. Ezek lényegében értéktelenek voltak a számukra, hiszen használni őket nem tudták. A bombának mérete, tömege és kioldórendszere van. Tehát a repülőgépek bombaszekrényeit át kell alakítani.
Igenám, de ez megjósolhatatlanul megváltoztatja a gépek aerodinamikus tulajdonságait. Június 22-én indult a szovjetek elleni támadás és négy nap alatt átépítették a gépeket, elvégezték a szélcsatornában a szükséges méréseket, megtörténtek a próbarepülések és a megbütykölt gépek támadásba lendültek a szovjet bombákkal. Elhiszi ezt valaki? Egyáltalán, honnan tudták biztosan – Németországot kivéve -, hogy Magyarország semleges marad?
A németeknek nem volt szükségük a magyar hadseregre. Jól ismerték annak felkészületlenségét, hiszen Magyarország nem fejleszthette haderejét a trianoni tiltások miatt. Ez már régen tudott dolog. Azután meg egy további csúsztatás: a bombák kulcsfontosságú célpontokat rongált meg: a postapalotát, a Bethlen Gábor és a Görgey Ármin Laktanyát! Ránézek a korabeli várostérképre. A Posta utca déli oldalán állt a posta, északi oldalán a Bethlen Gábor Laktanya ás attól északra a Bocskay István Laktanya! Tehát még ennek sem néztek utána! A film azt sugallja, ez provokáció lehetett. Csakhogy, ha a nácik álltak volna a háttérben, akkor olyan létesítményeket semmisítenének meg, melyekre nemsokára nekik is szükségük lehet? Vagy ez lenne a tökéletes bűntény álcázása?
De erre semmi bizonyíték nem áll rendelkezésre és inkább az ellenkezője a valószínű. Tehát nem igaz, amit a film sugall: Kassát elárulták! A készítők a tényeket árulták el. Nem igaz, hogy a magyar politikai és katonai elit alig várta az ürügyet, hogy csatlakozzanak a támadókhoz. Sokan tudták, ennek nagy ára lehet.
A film postásnőket említ áldozatként. Ez sem igaz! A postai alkalmazottak közül négy férfi és egy nő halt meg. A házmester.
Azután jön a következő bökkenő. Eddig minden tanulmány, mely ezzel a kérdéssel foglalkozott, leszögezi, hogy 100 kg-os bombák hullottak a városra. A Vörös Hadsereg ilyeneket használt. Itt hirtelen 105 kg-os bombákról esik szó! Minden bizonyíték nélkül! A cirill-betűs szövegeket gyanúsan jól olvashatóknak mondja. De elhallgatja, hogy az АПУВ (Авиационный пневматический универсальный взрыватель), vagyis APUV (Aviacionnij pnyevmatyicseszkij unyiverszalnij vzrivátelj) volt olvasható rajtuk, ami légi pneumatikus általános biztosítékot jelent.
Bárdossy László miniszterelnök nem kényszer alatt cselekedett. Hitler nem óhajtotta a magyar részvételt. Igaz, Werth Henrik maga is segíthetett megszervezni ezt az akciót – sugallja a film. De az, hogy Werth és néhány magyar katonatiszt szerette volna, ha Magyarország belép a nácik oldalán a háborúba nem bizonyítja, hogy ebben bármilyen formában tevékenyen részt vettek volna. Az motiválhatta őket, hogy akkor Magyarország nem részesül a győztes hadjárat végén a zsákmányból. Megbombázzuk Rákóczi városát, ahol bajtársaink, rokonaik, barátaink élnek!? Ez a magyar katonai becsülettel aligha volt összeegyeztethető, erre akkor senki sem vállalkozott volna.
A film szóvá teszi, hogy a cirillbetűs feliratok „túl tökéletesek voltak”. De ez semmit nem bizonyít.
Az emlékmű
Elővették ismét Krúdy Ádámot. Ő a HM kassai Repülőakadémia tanára és a repülőtér parancsnoka volt. Állítólag Bárdossynak táviratot, vagy levelet küldött: a gépek német típusúak voltak. A miniszterelnök magához hívatta Krúdyt és felszólította, gondolja át a jelentését. De sem a levél, sem a távirat soha nem került elő! Krúdy később cáfolta ezt.
A felvétel azután számos feltételezést közöl, melyeket semmilyen bizonyítékokkal sem támaszt alá.
A film azt állítja, hogy a románok elemi érdeke volt, hogy Magyarország is hadba lépjen, mert ha nem lép be, amíg a román hadsereg felőrlődik a harctéren, addig a magyar érintetlen marad és a háború után visszaszerezhetik egész Erdélyt. A távozási irány is erre utal. Igenám, de az nem biztos, hogy a gépek később más irányba nem fordultak. Ezt senki nem figyelte meg. Másrészt a románoknak (és szlovákoknak sem) állt érdekében egyértelműen a magyar hadba lépés, mert akkor az ő rovásukra Magyarország a németek oldalán érdemeket szerez, ami hátrányt jelenthetett volna a későbbiekben. Tehát a román és szlovák álláspont nem lehetett egyértelmű.
Miért nem derült ki? – kérdezi a hatásvadász film és válaszol is rá: Mert mindenki hallgatott. Közös érdek a hallgatás. De ez ellentmond a tapasztalatoknak. Nem akadt senki, még a halálos ágyán sem vallotta volna be részvételét?
Azután hirtelen Ádám Györgyre hivatkoznak, aki eddig egyetlen dokumentumban sem szerepelt! Nem sok derül ki róla. Majd „Ondrej Andle” nevét említik. Nem így hívták! Ondřej Andrle neve már 1942-ben felmerült, hogy ő lehetett az egyik pilóta, aki Kassára szórta bombáit. Sajnos, ezidáig ennek a cseh embernek senki sem nézett utána. Így nem sokat tudhatunk róla.
A történelemhamisítás komoly gondot jelent! A magyar történelem lapjain is vannak homályos, tisztázatlan események. A kassai bombázás is egyelőre ezek közé tartozik. De ez nem jelenti azt, hogy a zavarosban halásszunk.
Ha áltörténeteket fogunk kritikátlanul terjeszteni és befogadni, akkor az fenyeget, hogy nem az egykori múltat fogjuk megismerni, hanem annak meghamisított változatát. El kellene gondolkozni rajta, hogy ilyen merényleteket ki lehessen küszöbölni. Múltunk valós megismerésére van szükségünk, nem eleinket lejárató áltörténetekre.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
