Magyar zsidó családban született Ungvárott 110 éve, 1916. március 20-án. Nyilván nagy öröm volt a családban, fiú született, két évvel egy leány után. Apja Vas Henrik ügyvéd, anyja Deutsch Hedvig volt. Kárpátalján sok tisztességes zsidó család élt valamikor, de ez az ember azon kevesek közé tartozott, akinek leánya, Galina, miután apja 2012. december 8-án, 96 évesen meghalt, hamvait magával vitte és valahol szétszórta azokat.
Megítélése szerint ugyanis apja nem érdemli meg, hogy sírja legyen és közvetve bocsánatot kért az áldozatoktól. Ezt rajta kívül senki sem tette meg az érintettek közül!
Ki volt ez az ember, aki teljes megvetésünket érdemli? Kommunista ügyész, aki emberek ezreinek életét keserítette meg és jótevőjét, aki kiszabadította a Gulag poklából, a halálba küldte. A sztálinista korszak egyik legnagyobb fanatikus, szadista ügynöke és kiszolgálója volt. Ő is öt ország állampolgára volt élete során. Ismerkedjünk meg nem mindennapi életrajzával.
Gimnazistaként, 17 éves korában belépett Csehszlovákia Kommunista Pártjába. Egyben a Szovjetunió és Demokratikus Spanyolország Barátainak Szövetsége titkára lett. Szüleit és nővérét a politika nem érdekelte. Lánytestvérét – ahogy később mondta -, olyan „hülyeségek” érdekelték, mint a divat, főzés, zongorázás. (Ő édesanyjával együtt lágerben pusztult el.) Vaš inkább anarchista volt. Mivel egy nyomda szétverésében vett részt, 14 napot börtönben töltött. A Károly Egyetemen jogi diplomát szerzett (1939. II. 12.).
A kommunista párt utasítására visszatért Ungvárra, mely akkor már az első bécsi döntés után Magyarország része lett. Fiatalok körében agitált és szabotázsokat szervezett.
Munkát nem vállalhatott, így rokonsága tartotta el. Apja már akkor nem élt. Akkoriban sok fiatalt is megfertőzött a szovjet propaganda és átszöktek a magyar–szovjet határon. Megismerték a szovjet rendszer embertelenségét. Ha szerencséjük volt és hazakerültek, a hatóságok körbehordták őket, hogy számoljanak be élményeikről. Így a szökések szinte megszűntek.
Vaš 1939 végén azt az pártutasítást kapta, hogy távozzon a Szovjetunióba, mert a Magyar Királyságban a kommunistákra zord idők vártak. Átszökött a határon, de segítőjét meggyilkolta és nemsokára megismerkedett a hírhedt Gulagok világával. Az illegális határátlépésért három évet töltött munkatáborban. Ebből két és fél évet a Komi Autonóm Szocialista Köztársaságban. Akkor kezdett együttműködni a hírhedt NKVD-vel (Naródnij komisszariat vnutrennyich gyel – Belügyi Népbiztosság), amely állambiztonsági és rendvédelmi feladatokat látott el. Magyarán, elsőrendű felelőse volt a sztálini terrornak 1934-46 között. Amikor Vaš szabadult, 35 kg-ot nyomott. De nem tanult a kemény leckéből. Az NKVD később egy Mercedesszel díjazta szolgálatait.
Szabadulását annak köszönhette, hogy Heliodor Píka csehszlovák tábornok a Szovjetunióban szervezte a csehszlovák hadsereget, mint a csehszlovák katonai misszió vezetője. Később ezt Vaš azzal hálálta meg, hogy kulcsszerepet játszott halálra ítélésében (1949).
1989 után ezért tárgyalás várt rá, de felmentették, mert az ügy elévült. Pedig a tábornok fia remélte, hogy legalább elítélik. Az, hogy börtönbe kerül-e, már nem volt lényeges. Állapítsák meg, hogy törvénytelenséget követett el, ez a lényeg! Amúgy legalább további húsz embert ítélt halálra.
A világháború után követte el legnagyobb rémtettét. Prága Kobylisy városrészében egy udvarba 12 személyt hurcolt el és anélkül, hogy a személyazonosságukat tisztázta volna, mindannyiukat kollaboránsnak és kémnek nyilvánította, majd agyonlövette őket.
Részese volt a második világháború utáni legnagyobb tömegmészárlásnak is, mely egy helyben történt. Postoloprtyben/Postelbergben 2-3000 civil németet gyilkoltatott meg, köztük egy csecsemőt és több kiskorú fiatalt.
Az elkövetők az általa kiképzett beosztottai voltak, ő meg az egészet fedezte és elhallgattatta.
Vaš fanatikusan gyűlölte a németeket. (Ezzel a genocídiummal csak a rendszerváltás után lehetett foglalkozni.)
Egyes kutatók szerint Vaš mint nyomozó, ügyész és bíró egy személyben hozatta a halálos ítéleteket, de a hosszú évekig tartó börtönbüntetéseket is. A huszonhat éves belga Emile de Backert azzal is vádolták, hogy a Gestapo ügynöke. Ezt tagadta. 1946-ban divatos bűnnel, kémkedéssel vádolták meg, de a bíróság felmentette bizonyítékok hiányában.
A fiatal Vaš
Azonban Vašnak nem állt érdekében, hogy Backer beszéljen arról, hogy kínvallatásnak vetették alá. Helyzetét súlyosbította, hogy az amerikai titkosszolgálatnak dolgozott, amit naiv módon vallatóinak bevallott. Ezért a fanatikusan szovjetbarát ügyész elrendelte, hogy kísérete lője le „menekülés” közben. Levéltári bizonyíték van rá, melyben az egyik őr vallotta, Backert Vaš egyenes utasítására lőtték le. Emiatt Vaš később börtönbe került.
Vérfagyasztó forgatókönyve volt a Květoslav Prokeš, Vratislav Janda és Jaroslav Borkovec elleni vádiratnak. Vaš őket katonai puccs előkészítésének vádjával ítélte halálra. Már a vád is abszurd volt, mely szerint a három „összeesküvő“ hetven géppisztolyossal az egész hadsereget sakkban tartotta volna, Prága kulcsfontosságú épületeit elfoglalva… Ha nem lettek volna ennek a mesének tragikus következményei, nevethetnénk rajta.
Egyes vélemények szerint, Vaš Bedřich Reicin tábornokkal, a honvédelmi miniszter helyettesével, a katonai elhárítás (Vojenské obranné spravodajstvo – OBZ) vezetőjével további bűncselekményeket követett el.
Reicin életrajza kísértetiesen hasonlít az övére, habár a végkifejlet tragikus. Vaš Reicin helyettese lett. Az ellenállás hőseiről hamis vádakat fabrikáltak csak azért, hogy a kommunista kormányzatot meggyőzzék, a fényes jövőt ígérő rendszert ugyan halálos veszély fenyegeti, de ők képesek megvédeni azt. Ők ketten így a kommunista vezetők szemében saját fontosságukat fényezték. De Reicin esetében ez a törekvés megbicsaklott. Bukott ember lett. 1952-ben kivégezték, majd 1963-ban rehabilitálták, mert a vádak hamisak voltak, miközben elismerték, számos törvénytelenséget követett el, amelyekért már nem lehetett felelősségre vonni. Ezeket azzal magyarázta, hogy Moszkva utasításai szerint járt el. Ez nyilván igaz is volt, de attól még bűncselekményeket követett el.
Ebben az időszakban Vaš csehszlovák állampolgárokat, szlovák tiszteket deportáltatott a Szovjetunióba és a német és magyar nemzetiségű katonákat a csehszlovák hadseregből eltávolította és a Gulagra juttatta, ahogy kárpátaljaiakat is, akik menekültek a szovjet rémuralom elől.
Se vége, se hossza a bűnlajstromának. 1956-ban bevallotta, törvénytelenségeket követett el, de azzal takaródzott, hogy azt a „dolgozó nép” érdekében tette!
Reicinnel összekülönbözve elbocsátották és ügyészként, később vizsgálóbíróként dolgozott tovább. Karrierje 1951-ben megbicsaklott, amikor letartóztatták. Megismerkedett az általa alkalmazott embertelen módszerekkel. 1953-ban hazaárulásért, kémkedésért és Backer meggyilkolásáért életfogytiglant kapott. Lipótvárott raboskodott azokkal együtt, akiket elítélt. Azok megverték. A raboskodó papok és tábornokok meggátolták, hogy nagyobb baja essen. Először büntetését 25 évre mérsékelték, majd 1956 októberében teljes mértékben felmentették a vádak alól és szabadlábra helyezték. 66 ezer csehszlovák korona kárpótlásban részesítették.
Ezután az igazságügyi minisztérium könyvtárában dolgozott, majd segédmunkásként, később a Mototechnában mint referens. A Backer-ügyből is ki akarta mosni magát, de a bíróság erre vonatkozó kérvényét elutasította. A kommunista pártba visszavették, igaz, egyben megrovásban részesítették.
A 60-as években a Károly Egyetemen távúton történészi diplomát szerzett, majd a munkásmozgalom és Csehszlovákia Kommunista Pártja történetét adta elő. Végül újságíróként ment nyugdíjba.
Vaš tehát mindent megúszott, hiába perelték 1989 után, a bűncselekményei elévültek. Későn jött a rendszerváltás!
Ezért Miroslav Kácha tábornok és Pravomil Raichl ezredes merényletet akartak ellene elkövetni. A tervezett merénylet napján az utóbbi személy szívinfarktust kapott és meghalt! A merénylet természetesen elmaradt. Utolsó éveit a prágai chodovi öregotthonban töltötte.
Nem csoda, ha mindezek után azt nyilatkozta: „Semmit nem bántam meg. Az élet, amelyet éltem, példaértékű a fiatalok számára, akik nem élték át a nácizmust és a kommunizmust. Legyetek tisztességesek, szorgalmasak és becsületesek, amilyen én voltam.” Arra volt büszke, hogy a progresszív humánum oldalán állt! Három doktorátussal rendelkezett, felkészült ember volt, aki hatalmas meggyőző erővel képviselte saját elfogadhatatlan igazát.
Élete végén könyvet írt, melynek címe: Moje perzekuce v právním státě aneb, Epochální výlet české justice do 50. let XX. století (2001, Vesszőfutásom egy jogállamban, avagy Korszakalkotó kirándulás a XX. század 50-es éveinek cseh bíráskodásába; 71 oldal). Ebből kiderül, ártatlannak vallotta magát mindhalálig.
Életéről film is készült Vrah z povolania – utrpenie sudcu Karla Vaša (2013, 83’; Foglalkozása gyilkos – Karel Vaš bíró szenvedése) címmel. Ebben perverz logikával védi makulátlannak hirdetett pályáját, miközben a többi szereplő cáfolja állításait.
A 20. század embert próbáló korszak volt térségünkben. Nem mindenki volt képes helytállni, de akadtak személyek, akik tudatosan a gonoszt szolgálták. Karel Vaš is ezek közé tartozott.
Balassa Zoltán/Felvidék.ma
