A Magyar Koalíció Pártjában megjelent egy új jelenség: néhányan kiléptek a pártból. Mi történik az MKP-ban?
– Eddig is voltak ilyen mozgások az MKP háza táján, de azok nem kaptak ekkora sajtónyilvánosságot, mint a mostani esetek. Az elnökségben beszéltünk ezekről a történésekről, s egyhangúan megállapítottuk, sajnálatos, hogy néhány volt kollégánk ilyen döntést hozott. Az a véleményünk, hogy sem én, sem a párt vezetése nem adott okot arra, hogy bárki ilyen lépést megtegyen. Örömteli jelenség viszont, hogy ezt a folyamatot látva több helyről jelezték, többen épp be akarnak lépni az MKP-ba, hogy erősítsék a pártot. Megköszönöm nekik ezt a kiállást, mint ahogy azoknak is, akik úgy döntöttek, hogy elhagyják a pártot, megköszönök mindent, amit az MKP-ért és közösségünkért tettek.
Mi az oka ön szerint ezeknek a döntéseknek?
– Minden párton belül léteznek különböző nézetek, ilyenek az MKP-ban és az elődpártokban is voltak-vannak. A politika viszont nem arról szól, hogy feltétel nélkül szeressük egymást, nem arról, hogy mindenki szeressen mindenkit. A politika arról szól, hogy különbözőségünket tudomásul véve tudunk-e együtt dolgozni közös céljainkért, közös programunk megvalósításáért. Mondjuk ki nyíltan: az MKP-ban komoly nézetkülönbségek léteztek 2007 előtt is. Emlékezzünk csak vissza 1999-re, a kisebbségi nyelvtörvény elfogadása körüli vitákra, 2001-re, a területi átszervezés körüli bonyodalmakra vagy számos későbbi problémás helyzetre. Idézzük fel akár a tavaly év végi vagy az idén februári döntést a földrajzi nevek használatáról. Mind-mind érzékeny helyzet volt, s ezekben az esetekben nem személyi vagy csoportérdekről, hanem a szlovákiai magyar közösséget létében érintő kérdésekről volt szó. Nem is tudtunk minden esetben azonos véleményt kialakítani, de a párton belüli kisebbség elfogadta a többség demokratikus döntését, s aszerint cselekedett. 2007-től két dolog változott meg. Azok közül néhányan, akik nem kaptak kellő támogatást a kongresszuson, a médiát próbálják felhasználni különvéleményük hangoztatására. A média egy része partner egy ilyen játékban, ráadásul a média egy része eleve elfogult az MKP-val szemben. Ez a fajta magamutogatás tehát nagyon káros, s azért is érthetetlen, mert a párton belül minden személyiségnek, minden parlamenti képviselőnek joga van elmondani a véleményét és hozzájárulni a közös döntések kialakításához a párt fórumain. Én 2007-ben állandó jelleggel meghívtam minden parlamenti képviselőt az összes elnökségi ülésre. Annak ellenére tehát, hogy a parlamenti képviselők nem az elnökség tagjai, joguk van részt venni minden elnökségi és országos tanácsi ülésen, ott elmondani a véleményüket, és hozzájárulni a közös döntések kialakításához. Nem helyes, hogy néhányan nem ezt teszik, hanem a sajtóban próbálják meg prezentálni álláspontjukat. Napjainkban megjelent továbbá egy másik jelenség is: akinek a nézetét a többség demokratikus módon leszavazza, az megsértődik, lemond a tisztségéről vagy kilép a pártból. Nekem gyanús az az ember, aki mindig mindenhol csak a saját sérelmeiről beszél. A demokrácia azonban nem így működik. Az MKP nem a párt elnökéé, s nem is a párt vezető szerveié: mindannyiunké. Ebben a pártban nincs ember, akinek minden javaslata mindig többséget szerzett volna. Mégis be kell tartanunk mindannyiunknak a játékszabályokat, s ha első alkalommal nem ment, második, ötödik vagy tizedik alkalommal kell megpróbálnunk meggyőzni a többieket. S az a döntés válik hatályossá, amely demokratikus módon többséget nyer. Újból és újból szeretném hangsúlyozni: a demokrácia gyakorlásához intelligencia és alázat is szükségeltetik.
Úgy gondolja, hogy e téren problémák vannak?
– Én nem akarok senkit megítélni, és csupán mindenki felelősségére szeretnék apellálni. Megvallom nyíltan, nem tartom szerencsésnek, hogy többen az úgymond belső kritikusok közül rendre arról beszélnek, milyen esetleges sérelmek érték őket személy szerint, ők mikor mit akartak, s nem tudtak megvalósítani, ők mennyire másként csinálnának sok mindent. Ez a párt nem azért van, hogy bárki személyes ambíciói érvényesítésének rendeljük alá létét és tevékenységét, s nem is azért, hogy bárkinek az összes javaslatát behunyt szemmel elfogadjuk. Félreértés ne essék: minden embernek vannak személyes érdekei és ambíciói, vannak csoportérdekek is – ezt látni kell és tiszteletben kell tartani. Ám egy dolgot világossá kell tenni: megvalósításukért korrekt módon kell tenni, megvalósításuk nem lehet ellentétes a közösségi érdekkel és az erkölccsel. Természetes, hogy a polgármestereknek, vállalkozóknak, a gazdasági és társadalmi élet számos szereplőjének is vannak céljai és érdekei, s az is természetes, hogy ez a párt azért is van, hogy segítse ezek megvalósítását. Itt is érvényes azonban a fenti megállapítás: összhangban a közösségi érdekkel és az erkölccsel.
Vannak azonban néhányan, akik állandóan előhúznak valamit a médiában, hogy zavart keltsenek a pártban. Olyan témákat lebegtetnek, amelyek nem tesznek jót a pártnak.
– Nézze, egy demokráciában senkinek nem lehet megtiltani semmit – a törvénytelen dolgokat leszámítva, természetesen. Sajnos, azt is látjuk mindannyian, hogy 2007-től kéthavi rendszerességgel néhányan előhúznak olyan témákat, amelyek aztán jó gumicsonttá válnak a média és a közbeszéd számára. Vannak, akik pl. a rendkívüli tisztújítás témájával operálnak. Megkérdezem: az a legfontosabb most a szlovákiai magyar közösség számára, hogy a pártban ki milyen funkciót kapjon – vagy kapjon vissza? Akik erről beszélnek, valóban azt gondolják, hogy akár ők, akár maga a párt kivívja a polgárok szimpátiáját az ilyen témákkal? Szeretném újra és újra leszögezni: ez a párt nem cél, hanem eszköz. A szlovákiai magyar közösség érdekei képviseletének leghatékonyabb eszköze, amely ezen a téren együtt kíván működni a civil szférával, az önkormányzatokkal, a gazdasági szférával – és mindenkivel, aki demokratikus partneri módon e célok érdekében együtt akar működni velünk. Mi azt látjuk, hogy itt áll velünk szemben a népességfogyás réme: ez ellen szeretnénk tenni, s nem kicsinyes vitákba süllyedni. Itt van az asztalon a nyelvtörvény: a szlovák kormány korlátozni akarja nyelvi jogainkat. Ez ellen kell küzdenünk kül- és belföldön csakúgy, mint a Pátria Rádió megfelelő vételének felújításáért. Nő a munkanélküliség, a gazdasági és szociális témákra való fokozott odafigyelés korparancs – csakúgy, mint a határon átívelő együttműködés formáinak támogatása. Mindenkinek látnia kell: ha az MKP meggyöngül, a szlovákiai magyar közösség érdekérvényesítő képessége gyöngül meg általa. Erősíteni kell tehát a pártot, s azt láttatni a polgárok előtt, hogy ez a párt valóban értük van.
Merre tehát a tovább?
– Előttünk az európai parlamenti választások. Június 6-án arról szavazunk, milyen erővel, milyen politikai súllyal leszünk jelen az elkövetkezendő öt évben az Európai Parlamentben. Látjuk, nemzeti szempontból milyen a helyzet Szlovákiában. A magyarellenesség újra feléledt, s láthatjuk, egyre több téma kerül európai szintre. Minél nagyobb számban el kell tehát mennünk szavazni, hogy az európai védernyő erejét növeljük. Sokan azt mondják nekem, nagyon impozáns volt, ahogy az MKP egységesen és erőteljesen tudott kiállni Iveta Radičová mellett, s ugyanakkor félnek tőle, hogy azok, akik most akarnak kilépni az MKP-ból, mintha MKP-ellenes kampányt kezdeményeznének az európai parlamenti választások előtt. Radičová fontosabb lenne néhány volt MKP-tagnak, mint a saját európai képviseletünk? A sajátjainkra kevesebb szavazatot adunk le, mint Radičovára? 13 jelöltünk van, fiatalok, idősebbek, férfiak, nők, tapasztaltak és energiával teli kezdők. Tessék választani közülük, alacsony országos választói részvétel mellett a karikázásnak nagyon nagy súlya van. Valóban a választók fogják megmondani, kik válnak európai képviselővé. Ez a fontos most számunkra, erre kell koncentrálnunk. Bízom benne, hogy választóink megértik: a saját jól felfogott érdekük, hogy részt vegyenek a választáson, s az MKP-t erősítsék.
Előre is megköszönöm mindenki támogatását, találkozzunk június 6-án a választóhelyiségekben.
(www.mkp.sk)
