A valamikor önálló településként szerepelt, Nógrád és Hont határán található Házasnényének és Lukanényének külön temetője volt, s mindkettő megvan ma is. Amennyiben a községekben több előkelő nemesi család is élt, feltételeztük, hogy létezhettek nemesi családi sírboltok, kripták, esetleg temetkezési kápolnák is. A kutatások ezt igazolták is: egy családi kriptáról s egy temetőkápolnáról sikerült tudomást szereznünk.
A mai, illetve az egykor házasnényeinek nevezett plébániakertben van egy temetkezési hely, keresztjén ezzel a felirattal: a Luka Nényei Luka család sírboltja: 1875. A sírjel valójában egy szilárd alapzaton elhelyezett, egylépcsős oszlopon látható keresztjel. A szürkés emlék anyaga valószínűleg gránitkő. Az oszlop négyzet alakú, rajta az idézett dedikációval; teteje lekeskenyített sokszög, amin az egyenes szárvégű kereszt látható. Régebben talán korpusza is volt. A keresztszáron lévő további évszámok már nem olvashatóak. A sírhely vaskarikákkal ellátott beton fedőlapjait nemrégiben felemelték, s kiderült, hogy egy boltíves, téglaépítésű kriptáról van szó, melyben több koporsó látható. Sajnos a sírhely kibontásakor nem készült pontos felmérés az ide temetett családtagokról. Kérdés volt hát, mikor s miért került ide a családi sírbolt, azaz a kripta, kik nyugszanak abban?
Egyes információk szerint a plébánia telkén állt volna a régi Istenháza, a Lukák pedig egy időben kegyurai voltak a házasnényei templomnak. Hogy itt templom állhatott, az valószínű, hiszen a plébánia telke egykor több hektáros volt. S az is biztos, hogy ha itt templom állott, akkor körülötte temető is volt. A temetőket persze a XVIII. században már felszámolták a templomok körül. Az 1761-es visitatio is tesz említést a temetőről, mégpedig az alábbiakat: „temető kerítetlen, de megáldva. A templom mellé már nem temetkeznek“.
Az egyházlátogatási jegyzőkönyveket és az anyakönyveket megvizsgálva világossá vált az is, hogy a kriptába a felette álló kereszt dátumánál, 1875-nél jóval előbb is temetkeztek. Az 1761-es házasnényei visitatioban találtunk egy értékes, kriptára vonatkozó adatot. Az adományokról is szót ejtve írta a visitator, hogy az egyháznak „A temetési harangozás után van 10 dukátja, a Luka család által 1753-ban épített kripta után, a helybeliek után 6 forint, a nem helybeliek után 12 forint.“ Ebből tehát fény derül arra, mikor épült, mikor került ide a kripta. 2013-ban a helyi plébános hozzájárulásával újra felnyitották az egyik kőlapot. A sírbolt kamrájában 7 érckoporsót s néhány elporladt fakoporsót lehetett látni. Sajnos a koporsókon nevet, pontos dátumot nem láttunk, így az elhunytak kilétéről az észleltek alapján újabb adatokat nem tudtunk meg. Ennek kiderítésében a további anyakönyvi vizsgálódás segített.
Kiderítettük például, hogy 1871-ben hunyt el Luka Sándor Jenő 14 éves reáliskolai diák, Luka Lajos nemes közbirtokos és Luka Mária fia, akit Tocsek János helybeli plébános temetett, s mint az anyakönyvbe bejegyezte, a házasnényei családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
1872-ben hunyt el Bécsben 71 éves korában vízkórságban Tekintetes Lukanényei Luka Sándor úr, a császári-királyi kancellária tagja, Tallián Franciska férje. Őt a császári városból szállították Nényére, s szintén a családi kriptába temették, mint arról az anyakönyvi bejegyzés is tanúskodik. Tehát az egyik érckoporsóban ő pihenhet. Az 1802-ben született Lukáról tudni kell, hogy 1847-ben honti főispánhelyettes volt, s az osztrák császárt is kiszolgálta, annak legfőbb törvényszéki tanácsosa lett Bécsben.
Gyürky Antal Luka 1844-es adminisztrátori tevékenysége kapcsán ugyan megjegyzi, hogy ő „e tekintetben is kivételt képezett, mert soha nem elnökölt törvényszéken, a megyei levelezéseket, a megye pecsétjét és a törvényhatóság egyéb jogait magához vonni soha meg nem kísérelte, ő egészen a régi szabású administrátor volt, áthatva a hazaszeretet s az alkotmányosság érzetével.“ Az is igaz azonban, hogy Luka összetűzésbe került a honti ellenzékkel, melynek tagjai benne már „nem a nemzeti jellemű férfit, hanem az új rendszer emberét látták“. (1874:259-260)
Luka Konstacia ugyancsak Luka Lajos nemes és Luka Mária gyermeke volt. Ő Budán hunyt el tuberkulózisban 20 évesen. Innen Nényére szállították, s őt is a családi kriptában helyezték örök nyugalomra. Szintén valamelyik érckoporsóban nyugszik.
Tekintetes Lukanényei Luka Antal nemes közbirtokos 79 évesen hunyt el Budapesten, ahonnan ugyancsak Házasnényére szállították a családi kriptába. Ő is részt vett a megyei közéletben, a pártpolitikában. Gyürky Antal így jellemezte őt: „Magas, vállas, sűrű hajú, eleven természetű, nyílt eszű, nyájas ember, s fiatal korában csinos férfi volt. Mindenben, de kivált a közügyekben sok erélyt fejtett ki…“ Mivel Pestről került a családi sírboltba, ő is valamelyik érckoporsóban nyugszik.
Luka Erzsébet nemesasszony, Luka József özvegye 1770-ben hunyt el 68 éves korában. Őt is Házasnényén temette el Bottyáni Bottlik György plébános. Bár nincs az anyakönyvben jegyezve, hogy hová, feltételezhetően a családi kriptába került, hisz az akkor már készen volt.
Az 1753-as anyakönyv jegyzi a 22 éves Luka Pál halálát. Talán már ő is bekerülhetett az akkor épült családi kriptába, akárcsak a 65 évesen 1754-ben meghalt Luka Benedek.
A lukanényei születésű Luka Lajos 1918-ban 65 évesen távozott az élők sorából Budapesten. Lukanényén temette őt el Haller Kálmán plébános, valószínűleg a családi sírboltba, s talán ő lehetett az utolsó, akit ide helyeztek.
A Lukák, mint már többször is említettük, gyakran támogatták az egyházat. Sírboltjuk tehát méltó helyre került, ám állapota megkívánná a felújítást.
Több egyháztörténeti munkában, Schematizmusban olvashatjuk, hogy Nényén Szentháromság-kápolna áll. Írnak róla például A katolikus Magyarország című kiadványban is, többek közt az alábbiakat: Házasnénye „Régi plébánia. Temploma Mindenszentek tiszteletére. Ezen kívül a Szentháromság-kápolna van itt.“ (Kiss–Sziklay, 1902) A Hegedűs-Tóth-féle visitatiojegyzékben azt is megemlítik, hogy ez 1886-ban épült. Némethy Seriese viszont nem tesz róla említést, de magát a plébánia titilusát írja (tévesen) Szentháromságnak. Az 1941-es Schematizmus már pontosít: a nényei templom védőszentje Mindenszentek, a kápolnáé pedig Szentháromság. S ebből arra is következtethetünk, hogy a temetőkápolna akkor még állt.
Találunk adatokat ezzel kapcsolatban az 1912-es visitatioban is (Lib. 1091/4.). Innen tudható, hogy a kápolnát valóban 1886-ban építtette a Fekete család. Az 1940-es visitatioban is van róla feljegyzés. Eszerint az építtető Fekete Adelhaide, s a kápolnának van alapítólevele is. (Lib. 1053)
Mai adatközlőim szerint ez a Házasi temetőben, a Fekete család sírboltja felett állt. Ott, ahol ma a ravatalozóhelyet kialakították. A kápolnát valamikor az ötvenes évek tájékán, 1957-ben vagy 1958-ban bontották el, s a Szentháromság-képet valahová elvitték innen. Kis épített kápolna volt, „ollyan kis kupolás, kereszt is vót rajta meg kis torony is“ A lélekharang azonban egy kis haranglábon állt. (Lenicky Pálné, 1929; Buris Józsefné, 1930; Juhász Pálné, 1931; Tomasik Pál, 1937; Híves József, 1939)
A Fekete család tagjai előkelő nemesek voltak, s az övék volt egy ideig a templom mögötti utcában található, ma már romos kúria is, melyben eredetileg a Tersztyánszky család lakott. Házasnénye birtokosai közt jegyezték 1897-ben Fekete Gyulánét, akinek 200 kh körüli földje volt. Fekete Béla fényképes sírjelének töredéke, sajnos, ma már a temető kerítésénél látható csak. S van a temetőben egy kereszt alakú kő sírjel is, melyen már csak a Fekete név és az 1886-os évszám olvasható.
A temetkezési kápolnába 1886-ban az akkor elhunyt családtagot, a 16 éves Fekete Matildot helyezhették először örök nyugalomra. Ő Nyéki Fekete Béla tiszttartó és Novotny Mária leánya volt, Budapesten halt meg a II. kerületi Erzsébet Vöröskereszt Egyleti Kórházában, ahonnan – mint az anyakönyvi bejegyzés is igazolja – a házasnényei családi sírboltba szállították. Az is elképzelhető még, hogy a kápolna közvetlen utána épült a sírbolt fölé, mivel a fiatal hajadont már március 21-én eltemették.
A Luka-kripta (Fotó: Csáky Károly)
Fekete Béla síremléke a Házaskai temetőben (Fotó: Csáky Károly)
Luka Sándor (Fotó: archív felv, Csáky Károly gyűjteménye)
