Megkérdeztük Petőcz Kálmánt, a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala ügyvivőjét, hogyan értékeli Knut Vollebeaknek, az EBESZ kisebbségi főbiztosának megnyilvánulásait a budapesti és pozsonyi tárgyalásai után:
Petőcz Kálmán véleménye:
Először is tisztában kell lennünk a főbiztos mandátumával. Az EBESZ-nek 55 tagállama van – az USA-tól Tadzsikisztánig.
A kisebbségi főbiztos angol megnevezése High Commissioner on National Minorities. Az „on” nagyon fontos, ugyanis a mandátuma éppen arról szól, hogy nem „for”, hanem „on”. Azaz nem a kisebbségekért, hanem a kisebbségekről. A főbiztos feladata, hogy két vagy több EBESZ-állam közt fennálló vitás kérdés, feszültség, potenciális konfliktus megelőzésénél, kezelésénél, megoldásánál segítkezzen akkor, ha a konfliktus a nemzeti kisebbségek helyzetével függ össze, mégpedig csendes diplomácia bevetésével. Tehát nem közvetlenül a nemzeti kisebbség „ügyvédjeként” lép fel, hanem inkább közvetve, a két ország közti jószolgálati tevékenység eredményeként.
Ehhez a viszonylag kötött mandátumhoz képest szerintem Vollebaek és csapata elég aktívan lép fel, habár meglehet, nem olyan „offenzív” módon, mint annak idején Max van der Stoel.
Vollebaek szavaiból a következő dolgokat kell kiemelni:
1. A törvény úgy általában összhangban van a nemzetközi normákkal, de nem jó. Ezt kimondta, egyértelműen: a törvény nem jó.
2. A kormány felkérte, hogy véleményezze a törvénytervezetet, de nem várták meg a véleményét, és elfogadták nélküle. Ez nincs összhangban az európai szokásokkal.
3. A törvény esetleges negatív hatásait így utólag csak úgy lehet egyensúlyozni, ha jogilag kötelező érvényű végrehajtó rendelkezéseket fogadnak el hozzá, kormányszinten. Tehát nem bármifelé módszertani útmutatót, kultuszminisztériumi szinten, amely jogilag nem kikényszeríthető.
4. A munkába – és egyébként minden kisebbségeket érintő döntéshozatalba -be kell vonni a nemzeti kisebbségeket (magyarokat), mégpedig mind politikai képviselőiket, mind a civil szférát és a társadalmi szervezeteket. A kormány nemzetiségi tanácsának hatékonyságát alaposan javítani kell. Csak ezzel együtt értelmezhető az a Budapesten elmondott tétel, hogy az „anyaország” a magyarságpolitikája kivitelezésénél kerülje az „irredentizmus látszatát”.
5. Támogatja a kétnyelvűséget, de a kétnyelvűséget úgy értelmezi, hogy az kölcsönös, és nem csak egyirányú.
6. Sok építő jellegű bírálatot és javaslatot hallott a törvénnyel kapcsolatban, de sok badarságot is. Hát ezt, sajnos, nem lehet szemére vetni, hogy elmondta, mert igaz.
A találkozón átadtuk a szlovák kormány mellett működő Nemzetiségi Tanács ülésére készített anyagot, mert a tanács rendkívüli ülésén Hrubík Bélának nem volt alkalma ismertetni, továbbá javasoltuk, hogy az EBESZ Szlovákiában szervezzen egy konferenciát a nyelvi jogokról és a döntéshozatalban való részvételről.
Felvidék Ma, pog
