A húsvét a legnagyobb keresztény ünnep, Jézus feltámadásának diadala. Ezenkívül szinte emberemlékezet óta az újjászületés ünnepe és a zsidó pészah ideje is. Tavasz kezdetére esik, amikor a természet is megújul. Nagy Iván, a Csallóközi Múzeum kurátora, néprajzkutató szerint minden évben, amikor Jézus feltámadását ünnepeljük, mi is – lelkileg és testileg egyaránt – megújulunk, ahogyan a természet is.
„Ha újra átéljük Jézus szenvedéstörténetét, akkor ezzel megtisztulunk a bűneinktől. Nemrég hallottam a templomban, hogy régebben úgy köszöntötték az emberek egymást: Boldog feltámadást! Ebben is benne van, hogy az ember maga is feltámad, újjászületik, új emberré válik ilyenkor. Keresztény vallásunk alapja, hogy pont ezt a lelki megtisztulást kínálja nekünk. Ilyenkor megtörténik a szenvedés és a halál szembeállítása az élettel. Az élet győzedelmeskedik a halál felett” – magyarázza húsvét lényegét.
Ezután rátér a locsolkodás szokására, ami valójában nagyon régi eredetű. Valaha szokás volt, hogy az asszonyok kimentek és megmosakodtak a friss vizű patakokban, forrásokban. Ez is a megtisztulásukat jelképezte – testi és lelki síkon egyaránt.
Nagy Iván szerint eleink még igazán megélték a húsvétot (Fotó: B. Vida Júlia)
„Amikor pedig a fiúk vagy a sihederek elmennek a lányokat megöntözni, ez is ugyanazt jelenti. Legyenek tiszták a lányok a szeretetre, a szerelemre, a termékenységre, s virágozzanak ki ők is, akárcsak a természet. A tojás is, amit a locsolók kapnak, az életet, a termékenységet szimbolizálja, hiszen abban is benne van az élet csírája. A festett tojások mintái között sokszor ősi motívumokat is találni, ami a legtöbbször nem szándékos, csak valahogy felszabadulnak az emberekben ezek az ősi jelek. Ezek a régi pogány szokások mindig is jól megfértek egymás mellett a húsvét keresztény felfogásával. Igaz, a locsolkodás hétfőre került, a feltámadás utáni időszakra, amikor már a vidámságé volt a főszerep” – mondja az etnológus.
Hála légyen az Istennek
A húsvétot, ha ragaszkodunk a hagyományokhoz, tiszta lélekkel, pompával kell megülni, gazdagon terített asztal mellett, szeretteink körében. Vannak vidékek, ahol megszentelik a húsvéti sonkát és az asztalra kerülő finomságot, ami ezáltal alkalmassá válik arra, hogy a húsvét igazán méltó módon kerüljön megünneplésre.
„Nagypéntek a legfőbb böjti nap a katolikus egyházban, aminek szintén az a célja, hogy az ember vegyen erőt magán és legyűrje vágyait, testi kényszereit és lelkileg győzedelmeskedjen. A nagyszombati feltámadási körmenet pedig a csúcsa magának a feltámadási szertartásnak, és bizony az ilyenkor elhangzó énekek is nagyon ősiek. A legrégebbi siratóénekek közé tartozik például a „Feltámadt Krisztus e napon. Alleluja. Hála légyen az Istennek” – mondja Nagy Iván.
Valaha persze, az emberek sokkal komolyabban vették a húsvétot, akárcsak az azt megelőző nagyböjtöt, ami a rákészülődés, az önmegtartóztatás és a bűnbocsánat ideje volt. Éppen ezért tudtak annyira felszabadultan örülni a feltámadásnak, Krisztussal együtt ők is újjászülettek ilyenkor.
Hol vannak a régi szép húsvétok?
A mai kor embere valahogy ünnepelni sem tud. Pedig a húsvét is egy jó alkalom arra, hogy találkozzanak a családok, a hozzátartozók és együtt örüljenek a feltámadásnak, a természet újjászületésnek, a lelki megtisztulásnak és egymásnak. Ahogy a mai ember nem tud magától megvonni dolgokat, ugyanúgy nem tud ünnepelni sem. Sokan inkább elmenekülnek otthonról, wellness szállodákban töltik az ünnepet. Nyűg lett a húsvét (is), a rá való, időigényes készülődés.
A festett tojás is az ünnephez tartozik (Fotó: B. Vida Júlia)
„Mi, etnológusok mindig azt hangsúlyozzuk, hogy azért szerencsére még vannak családok, ahol ragaszkodnak a hagyományokhoz és a népszokásokhoz. A locsolkodás is arról szól, hogy felkeressük azokat, akiket szeretünk, akik valamilyen módon hozzánk tartoznak, és meglocsoljuk őket. Ezáltal fenntartjuk a rokoni kapcsolatokat. A fiammal mi minden évben új locsolóverset találunk ki. Ez menet közben születik, állandóan bővül, javítgatjuk a rímeket. De mindig a saját versikéinket mondjuk. Mindenképpen ajánlom a kedves hölgyeknek, lányoknak, hogy fessenek tojást, ne műanyagot vagy csak csokitojást adjanak az öntözőknek, mert ezzel is jelzik, fáradtságot, időt és energiát szenteltek az ünnepi készülődésre” – zárja a húsvétról való elmélkedést a néprajzkutató.
