Felsőszeliben is sor került a Magyarországra kitelepítettek és a Csehországba deportáltak találkozójára az elmúlt század szomorú eseményének 70. évfordulója alkalmából.
A községi hivatal szervezésében három fontos része volt az ünnepségnek. Először a meghívottak és a vendégek részt vettek az istentiszteleten, illetve a szentmisén, ki-ki a maga vallása szerint. Utána emlékkőavatásra került sor a könyvtár melletti parkban, majd a művelődési házban emlékülésen vettek részt a vendégek.
Az emlékműavatást Végh Piroska vezette, a szavalat után Dobosy Pál polgármester szólt a jelenlevőkhöz, emlékezett a 70 éve történtekre. A leleplezés után a katolikus plébános, Nagy Péter és a lelkésznő, Slížíková-Tóthová Zuzana, illetve Kaposszekcsőről a vendégpapnő, Keczkó Szilvia szentelték fel az emlékművet. Majd a koszorúk elhelyezése következett, közben a Csemadok Rozmaring énekkara énekelt.
Perleczky Lőrinc mérnök alkotása fekete gránitból készült 2 méter magas oszlop, rajta egy évszám: 1947, az alján pedig az állíttatás éve: 2017. Hátsó oldalán három dátum: 1946-1947-1948. A hontalanság éveire emlékeztetnek ezek a számok.
A fekete gránitkőn egyetlen dátum (Fotó: Mészáros Magdolna)
A fehér márványlapra helyezett oszlop mellett egy fekete sínpár fut, jelképezve, hogy a vonatok is ilyen síneken vitték északnyugatra, a munkaszolgálatra a magyar családokat, délre pedig a véglegesen kitelepítetteket. Felsőszeliből 310 családot vittek el, főleg Tolna és Baranya megyébe. Bűnük csak egy volt, hogy magyarnak születtek, s azt nem tagadták meg.
Az emlékmű mondanivalója nyilvánvaló: sose ismétlődjön meg ez a gyalázat, véssük emlékezetünkbe a dátumot, elfeledni nem szabad. Ha nagyapáink, dédszüleink generációja kibírta a meghurcoltatásokat, a szülőföld erőszakos elvesztését, nekünk, akik itt élünk, még jobban szeretni kell ezt a földet, ragaszkodnunk kell hozzá, mert ezen ők is munkálkodtak, míg lehetett. Tartozunk nekik annyival, hogy vigyázunk rá és hagyományaira.
Figyelmesen keresték a képeken a rokonokat vagy saját magukat
A Szózat eléneklése után a művelődési házban folytatódott a találkozó. Sajó Sándor hatásos versét, a Magyarnak lenni, tudod, mit jelent? címűt, Renczés Ágoston adta elő. Majd a Széchenyi István Alapiskola nyolcadikos tanulói, Bedecs Patrik és Lénárt Dóra a csehországi deportálásról adtak elő vetített képes bemutatót, Mészáros Magdolna pedig a kitelepítésről beszélt röviden.
A résztvevők emlékfüzetet és emléklapot kaptak. A visszaemlékezések után rövid kultúrműsort adtak a Csemadok csoportjai, majd kötetlen beszélgetés, vacsora következett.
Az emeleti teremben kiállítás látható a 70 éve történt megrázó eseményekről. A vendégek figyelmesen keresték a képeken a rokonokat vagy saját magukat is. Még volt 45 olyan vendég, egykori felsőszeli lakos, aki vállalta az utat, magas kora ellenére, hogy ismét a szülőfalujába látogasson. Sokan a gyermekeikkel, unokáikkal jöttek, hogy láthassák az egykori házat, utcát, temetőt.
Az emlékezők egy csoportja (Fotó: Mészáros Magdolna)
Megható volt a találkozó, sok emlék előjött a beszélgetések során, s egyben mindenki megegyezett, hogy megbocsájtani ezt a felelőtlenséget lehet, de felejteni soha.
Nekünk, itt élőknek feladatunk továbbadni a tényeket, ismertetni a mai fiatalokkal, hogy tudjanak róla, s nem hagyni a feledés homályába veszni, illetve megmásítani azt, amit a magyarsággal műveltek a politikusok.
