Pozsonyban aláírásgyűjtést kezdeményeztek, mivel az ott működő nyolcéves magán és egyházi gimnáziumokban a jövő tanévtől kvótákkal kívánják szabályozni az első osztályok nyitását. Mivel a fővárosban az országos átlagnál jóval több ilyen tanintézmény működik, sok iskolát érint érzékenyen az intézkedés.
Az illetékes járási hivatalok úgy döntöttek, hogy Pozsonyban jövőre csupán egyetlen egyházi gimnázium nyithat első osztályt, további öt nem. A nyolcéves magángimnáziumok esetében a hat kérvényező iskola közül csupán egy számára engedélyezték két első osztály nyitását. Hogy miért határoztak így, annak alighanem anyagi okai lehetnek, meg tán az is benne van a pakliban, hogy ezzel próbálják biztosítani a megfelelő gyermeklétszámot az állami alapiskolákban.
Ahogy az már lenni szokott, a heves reakciók nem maradtak el. Többen úgy vélik, hogy az intézkedés tulajdonképpeni célja ezen intézmények megszüntetése. A tárcáért felelős miniszter szerint nem az ő kompetenciájuk az osztályok nyitásáról való döntés, de annak örül, hogy a korlátozás az eredetileg tervezett 5 százalék helyett végül 10 százalék lett. Azt is elmondta, más megyékben hasonló „norma” nem várható, mivel ott az ilyen típusú intézményeket látogató gyermekek aránya nem haladja meg az 5-7 százalékot.
A hírt olvasva akarva-akaratlanul is az eszünkbe jut, vajon nem fenyegeti-e hasonló veszély magyar gimnáziumainkat. Néhány olyan gimnázium igazgatójával beszélve, ahol a négyéves forma mellett a nyolcosztályos „változat” is működik, azt a következtetést vonhatjuk le, egyelőre nincs ok aggodalomra, hiszen eddig még mindig gond nélkül megkapták az osztálynyitásokra az engedélyeket. Igaz, tegyük hozzá gyorsan, nincs sok olyan gimnáziumunk, ahol nyolcéves tanrendben is oktatnak. Talán, mert eleve olyan kevés a gyermek, hogy nehéz is lenne megtölteni az osztályokat.
A másik érdekes dolog, hogy vannak vidékek, ahol bár lassan lasszóval kell fogni a gyermekeket, olyan kevesen vannak, mégis újabbnál újabb középiskolák nyílnak. Élesedik a konkurenciaharc ezen intézmények között, hiszen a fejpénz nagy úr. Több mint valószínű, hogy ezek tekintetében is lesznek a jövőben valamilyen korlátozások. Szükség is lehet erre, hiszen nem a mennyiségre, hanem inkább a minőségre kellene törekedni. Olyan iskolákra van szükségünk, ahol nívós, a 21. század követelményeinek megfelelő, életre és szakmára nevelés folyik.
