A kisebbségi kormányalelnök hivatala a nemzetiségi kulturális és oktatási autonómia alapja lesz. Ez rendben is lenne, de csak akkor, ha világos szabályok alapján működne – írja mai számában a Sme napilap. Nehéz elhinni, hogy Gyurovszky László bejelentett kilépése a Most-Híd pártból csak Rudolf Chmel kisebbségi kormányalelnöki kinevezésével való elégedetlenségének a jele. Gyurovszky eltávolodása Bugár Bélától már hosszabb ideje tart. Annak ellenére, hogy az ex-miniszter kezdeményezője és alapítója volt a Hídnak, neve például soha nem merült fel a lehetséges miniszterekről szóló találgatások során sem.
Ennek a hátterében pedig inkább a Híd-vezér és Világi Oszkár vállalkozó hosszú távú szövetségének a felbomlása sejthető, mert Gyurovszky Világi közeli munkatársa volt. Amikor annak idején Csáky Pál éppen a Bugárhoz köthető gazdasági körök érdekeit kárhoztatva megnyerte az MKP elnöki székéért folyó harcot, a problémát nem az okozta, hogy Csákynak legalább ebben az egyetlen kérdésben nem lett volna igaza. Inkább az volt a gond, hogy korábban ez neki sem számított.
Változnak az idők, az érdekek és a szövetségek. A Bugár-Világi szoros szövetség addig működött jól, amíg mind a ketten közel álltak a magyarországi Fideszhez. Ez azonban most már Bugárra nem érvényes (az ő legnagyobb bánatára). A Most-Híd gazdasági hátterét jelenleg a valamivel kisebb vállalkozók képezik a saját regionális érdekeikkel. Paradox módon olyanok is, akik korábban a Világi iránt táplált irigységük miatt oroszlánrészt vállaltak Bugár eltávolításában az MKP éléről. Később azonban követték őt új pártjába, mert rájöttek, a Csáky vezette MKP nem fogja teljesíteni gazdasági elvárásaikat. Jelenlétük és súlyuk az új pártban pedig most megmutatkozott a kormányzati posztokra történt jelölésekben is.
Gyurovszkynak abban igaza van, amit a parameter.sk internetes portálnak mondott, hogy Chmel alkalmatlan a kormányalelnöki posztra. Mert valóban nem lesz képes, mert talán nem is akarja megharcolni a kemény harcokat az új törvényekért és intézményekért, amelyek végre megteremtenék például a kisebbségi kultúrák átlátható és biztonságos finanszírozási modelljét. Távolról sem a magyar kisebbségét csupán. A valódi kérdés azonban az, hogy éppen azért pont őt választották ki e tisztségre, hogy a világos feltételrendszer kialakítására soha ne kerüljön sor.
Az oktatási és kulturális tárcától átadandó jogkörökkel Chmel hivatalából amolyan nem hivatalos kisebbségi oktatási és kulturális autonómia jön létre, mely irányítani fogja a kisebbségek intézményeit és iskoláit, a finanszírozásukat is beleértve. Ez önmagában így akár még rendben is lehetne, hisz a kisebbségi autonómia különböző formái szinte a világ minden civilizált országában léteznek. A jó és helyesen működő autonómiának azonban szilárd alapokon nyugvó törvényi keretei vannak, hogy létezése és jogkörei ne lehessenek ideiglenes koalíciós megállapodások függvényei. Hozzá még transzparens szabályok és struktúrák is kellenek, hogy ne válhassanak senki által nem ellenőrizett hatalmi eszközzé a kisebbségi politikai elitek kezében.
Egy ilyen rendszer létrehozására a szlovák térfélen nincs hajlandóság. És más okokból ugyan, de a Most-Híd kisebbségi politikusainak sem hiányoznak az egyértelmű szabályzók, mert nekik sokkal elfogadhatóbb Chmel hivatala mint egy húsosfazék, mely által támogatás osztogatható és abszolúte függő viszonyban lévő klientúra építhető. Eddig ugyanis ez a hivatal mindig így működött, Chmel elődjeitől – beleértve Csákyt is – függetlenül.
Peter Morvay, Sme, ford. Felvidék Ma
