Nyugdíjas pedagógusként és gyakorló nagyapaként csak örülni tudok annak, hogy hazai magyar sajtónkban egyre többet foglalkozunk az óvodáinkkal. Valójában hány gyermek jár magyar óvodába? – tette fel a kérdést nemrégiben honlapunkon Pásztor Péter.
S nyomban egyféle választ is kaptunk rá. Sajnos, csak olyat, melynek helyességében a cikkíró és az írásában megszólaltatott szakember, Fodor Attila is kételkedett. Mert, mint a továbbiakban olvassuk:„A Tudományos és Műszaki Információs Központ a napokban hozta nyilvánosságra a szlovákiai óvodai oktatásban részesülő gyermekek számát. Ugyanakkor az adatokból kissé nehezen lehet következtetni a felvidéki magyar intézményekbe járó magyar anyanyelvű óvodások pontos létszámára.”
Az oktatási minisztérium háttérintézményének adatai szerint ugyanis a Felvidéken összesen 348 óvodai intézményben folyik magyar nyelvű nevelés, melyet a 2019/2020-as tanévben 9 339 gyermek látogat. Az előző évhez viszonyítva több mint háromszázharminccal növekedett a számuk.
Ám az adatokból nem derül ki, hogy a magyar óvodába beíratott gyermekek közül mennyi a ténylegesen magyar nemzetiségű óvodás, mert, mint Fodor Attila hangsúlyozta: Pozsony környékén számos szlovák gyereket íratnak magyar óvodába.
A cikkben közölt észrevételekhez hozzá kell fűznünk, hogy nemcsak Pozsony környéken találkozhatunk ezzel a jelenséggel, hanem másutt is. Például régiónkban, az Ipoly mentén, történetesen Ipolyságon és a környező falvakban is. Azzal az indoklással küldik őket a szomszédos magyar óvodába, hogy náluk már nincs hely, betelt a létszám.
Igen ám, de arról nem nagyon beszélünk, hogy sok szlovák óvodában a magyar gyerekek adják ki a létszám egy részét. Olyanok, akik nem ismerik az intézmény nevelési nyelvét, mégis felveszik őket. Ha séta közben elmegyünk egy-egy ilyen csoport mellett, halljuk a halkabb magyar szót is. A szlovák gyermeket meg irányítják a magyar óvodák felé. A kisebb és szép lassan néptelenedő magyar falvakban meg a beköltözött fiatal és több utódot is vállaló szlovák családok gyermekei jelennek meg a falu eddig magyarnak nevezett óvodájában.
Van már több olyan magyar nevelési nyelvű óvodánk is, melyben a gyermekek száma fele-fele arányban magyar és szlovák. Sőt, szép lassan az utóbbiak lesznek többen, ami a nevelési nyelv megváltozásához is vezethet.
Arról sincs tudomásunk, hány magyar anyanyelvű gyermek jár szlovák óvodába. Mert ezt (talán) nem is mutatja ki a statisztika, mint ahogyan a fordított helyzet jelenségeit sem. Így aztán tényleg felmerül a kérdés: a 330-cal több magyar óvodába járó kisgyermek mely nemzethez tartozhat egyáltalán?
Nem szeretném, ha félreértene valaki. Nem az ellen ágálok, hogy gyermekeink több nyelvet is megtanuljanak oda-vissza alapon, és szépen megférjenek egymás mellett. Az utóbbi különösen fontos, az elsőnek pedig megvan az ideje. S jó, ha az anyanyelv szépen, tisztán megmarad itt is, ott is. A gyermekek pedig nem sérülnek sem lelkiekben, sem a nyelv csodálatos kiteljesedését illetően.
És az is nagyon jó lenne, ha – a magyar állam által is támogatott óvodáinkban – lenne elegendő gyermek, ha minél népesebb fiatal magyar családok maradnának szülőföldjükön, s íratnák valamennyi gyermeküket az anyanyelvükön oktató-nevelő óvodába.
Néhai dr. Bajnok István gyermekpszichiáter témánkat is érintő írásait kellene elolvasniuk az érintetteknek, hogy jobban értsék a nyelvi téren kiszolgáltatott kicsi gyermek lelkivilágát, a nem megfelelő óvoda- vagy iskolaválasztásból adódó komoly pszichikai sérüléseket.
