A Belső Tér (Vnútorný priestor – Inner Space) polgári társulás a kassai Zsidó Hitközséggel és a várossal együttműködve, kiállítást szervezett a Harang utcai zsinagógában, mely Belső Tér VI nevet viseli.
Október 27-én nyitották meg 17 órakor. Kende Maja, a kiállítás kurátora (felvételünkön) bemutatta az egyes szerzőket és műveiket. A kiállítók között zömmel fiatal képzőművészekkel találkozhattunk. Ezek Dorota Sadovská, Lucia Lizáková, Boris Vaitovič, Marián Straka, Andrea Čepiššáková, Peter Ilčík, Pavol Megyesi, Matúš Lányi, Ján Zelinka és Jossi Steiner. A kassai rabbi, Jossi Steiner köszöntötte a jelenlévőket és köszönetet mondott a művészeknek, hogy tiszteletben tartották javaslatait, amennyiben figyelembe vették, zsinagógában kerül sor bemutatkozásukra. Érdekes volt, hogy sokan a zsidók közül is hajadonfőtt jöttek el, ami miatt a rabbi figyelmeztetésében részesültek.
A kiállítás meghirdetett célja, hogy a hatodik évfolyam alkotásai konfrontálódjanak a szakrális művészet hagyományos felfogásával és mutassák be az ember és művész belső terét. Azt, hogyan éli meg saját bőrén az alkotás isteni folyamatát. Vagyis az esztétikum paradigmájának és ideáloknak állandóan változó alternatíváját kívánja fölkínálni a szakrális művészet összefüggésrendszerében.
Akik kíváncsiak, hogy ez a gyakorlatban miképpen sikerült, november 24-ig tekinthetik meg pénteket és szombatot kivéve, 14:00 és 18:00 óra között. Közben a kiállító művészekkel is találkozni lehet egyes napokon mindig 17 órakor (Jossi Steiner rabbival 8-án, Andrea Čepiššákovával 10-én, Marián Strakával, Peter Ilčíkkal és Ján Zelinkával 15-én, zárásként Boris Vaitovičcsal 24-én).
Be kell vallanom, ismerőseimmel együtt – legyenek azok fiatalok vagy idősebbek – eléggé idegenül és tanácstalanul ízlelgettük ezeket a belső sivárságról tanúskodó lelkivilágokat, melyek jobb esetben inkább ötletek voltak, mint kész alkotások. Az egyiket a kurátor mint monumentális művet ajánlotta figyelmünkbe, de az csak nagy volt. Sokan azért jöttek el, hogy megtekinthessék a város legrégebbi zsinagógájának belső területét és falfestményeit, hiszen az évtizedek óta nem látogatható és restaurálásának befejezése még évekig eltarthat. A rendszerváltás előtt a Tudományos Könyvtár lerakataként működött, azóta üresen áll.
Három alkotást azonban mindenképpen meg kell említenünk. A zsinagógát durva kaviccsal szórták be, így járni lehet belső terében. Ahogy az ember belépett, egy durva vaskonstrukció ragadta meg elsőként a figyelmét, mely olyan elemekből volt összeállítva, amilyeneket az építkezéseken használnak homlokzatok fölújításánál. Amíg a kurátor nem világosított föl, hogy Matúš Lányi vázszerkezete egy szimbolikus templom, mely az ember belső terét is ábrázolja és a nagyon finom határvonalat igyekszik kifejezni a belső és külső között, az volt a benyomásunk, hogy megkezdődött a zsinagóga belsejének helyreállítása és ezek az elemek valahogy itt maradtak a kiállítás ideje alatt is. A magyarázat után sem váltotta ki egy lélekemelő katedrális képzetét.
Andrea Čepiššáková ötlete viszont megnyerte tetszésünket. A keleti falon levő aron-hakodes (frigyszekrény; tóratartó szekrény) üres falfelületére, ahol takaró fedi le a tóratekercsek fülkéjét, az alkotó videókivetítővel állandóan zubogó vízesést vetített ki. A frigyszekrény azon a helyen található egy zsinagógában, ahol az oltár a katolikus templomban és így az ember fejében az is megfordult, hogy ez a megtisztulás helye. A víz amúgy egy olyan őselem, mely akár szakrális tisztelet tárgya lehet.
Viszont mint érett alkotás egyértelműen Jossi Steiner Halál útja c. munkája nyerte meg tetszésünket. A tervet Cyril Horák díszműkovács valósította meg. Ez egy hétágú hatalmas gyertyatartó (menóra), melynek karjait vasúti sínek kicsinyített mása alkotja. Talapzatát egy hatágú csillag alkotja, melyből lángnyelvekként paragrafusok emelkednek ki. A rabbi maga gyújtotta meg a gyertyákat, melyek a vasúton, embertelen körülmények között 1944-ben elszállított, majd értelmetlenül elpusztított kassai zsidók tiszteletére égnek.
Balassa Zoltán, Felvidék.ma