Lezárult Malina Hedvig esete, olvasom a hírportál által közölt híreket. Örülnöm kellene neki, és mégis, keserű szájízzel veszek róla tudomást. Hiszen sokunk számára Ő volt a példakép, az igazság bajnoka, akiért itt a hírportálon én is többször kiálltam már.
Kezdettől fogva szívembe zártam ezt a törékeny fiatalasszonyt, mert tudtam, hogy az igazat, csakis az igazat mondta vizsgálóbíróinak. Nyitrán végeztem tanulmányaimat én is, ugyanazon a fakultáson ahol Ő, csak negyvenöt évvel korábban, de már akkor sem voltak ritkák az esti verekedések, melyet a helyi bandák provokáltak ki a fakultás diákjaival. Akkor fel sem merült bennünk, hogy ez azért történik, mert magyarul beszéltünk társammal az edzésről hazajövet. Vagánykodásnak vettük az egészet. Ma már tudom, hogy a kiprovokált verekedéseknek ez lehetett a mozgatórúgójuk. Ezért is hatott rám villámcsapásként a hír, hogy Hedvig 5 éves huza-vona után bocsánatkérés fejében visszavonta a szlovák állam elleni feljelentését az EU-s bíróságon.
Nincs jogom bírálni döntését, és mint embert meg is tudom érteni Őt. De itt többről volt szó, hiszen blúzára ráírták az üzenetet valamennyiünk számára, amit úgy kell értelmezni, hogy ez nem a Ti hazátok, hát ez vár rátok magyarok. Ha semmi másért, hát ezért Hedvig többet érdemelt volna, és vele együtt talán mi is. De ez van, és az élet megy tovább a maga megszokott soviniszta útján.
A történelem pedig újból, és újból megismétli önmagát, mert nem vagyunk igazunk kivívásában eléggé következetesek. Szlovákia sem tanult az esetből, hiába volt vele szemben az említett fiatalasszony ilyen nagyvonalú, és beérte csupán bocsánatkéréssel. Szlovákia ugyanis tovább folytatja magyarellenes aknamunkáját ellenünk, és ezért újabb Hedvigeket kreál magának még napjainkban is azáltal, hogy saját polgárait fosztja meg szlovák állampolgárságuktól csak azért, mert felvették egy másik ország állampolgárságát is. Így ezek az emberek, személyi irataiktól megfosztva idegenné válnak saját szülőföldjükön e borzalmas bosszútörvény alapján.
Mi ez, ha nem csendes népirtás (Boldoghy Olivér), vagy egy tökéletesen kitervelt léleknyomorító hadviselés nemzetrészünk ellen? Mert a Tátra alatt bizony megelégedve dörzsölik kezüket az atyafiak imigyen: „Végre megkapták a magukét ezek a provokátor magyarok”. Csak azt felejtik el ezek az emberek, hogy amikor a magyarokat bántják és gátolják emberi jogaik gyakorlásában, önmagukat is megfosztják tőle. Akkor vajon minek ez a nagy öröm?
Amint látják a kocka ismét el van vetve, és az ügy most már európai témává dagadt, hiszen ezzel foglalkozik az újságírók zöme, EU-s parlamenti képviselők, a magyarországi és felvidéki politikusok, civilszervezetek és sajnos én is. Azért írom, hogy sajnos, mert volt kormányígéret a törvény visszavonására, s mint tudjuk az ígéret, csak ígéret maradt. Két hónapja várunk a alkotmánybíróság döntésére, hogy megállapítsa alkotmányellenes-e az embertpróbáló törvény, vagy sem. Mint tudják, ez a döntés is késésben van. Ezek után joggal vetődik fel bennem a kérdés: hát ennyire ráérnek a taláros urak? Vagy már az alkotmányra sem lehet nálunk hivatkozni? Fontosabb nekünk egy rossz törvény életbentartása, amely elégedetlenséget és ellenségeskedést von maga után, csak azért, hogy látassuk Szlovákiát Európában még ha negatív pózban is? Illetve az összes atyafi megvárja Brüsszel álláspontját ez ügyben? Mert a szlovák politikusok élükön a HZDS-es Sergej Kozlíkkal az Európai Parlament ülésén még védelmébe is vette ezt a torzszüleményt. És ugyanezt tette Maroš Žilinka szlovák belügyi államtitkár is, amikor Répás Zsuzsannának, Magyarország nemzetpolitikai államtitkár helyettesének azt mondta, hogy a magyar állampolgársági törvény ütközik az EU normákkal, és nem az övék.
Hát itt tartunk. Úgy gondolom, hogy az ügy elhúzódik még néhány hónapig, esetleg márciusig a választásokig. Akkor majd Fico a törvény kiagyalója tesz róla, hogy ezen alkotása tovább szolgálja a nemzeti érdekeiket. Mert Szlovákiának botrányokra van szüksége mindaddig, míg mi létezünk, s fel merjük emelni szavunkat az igazságtalanságok ellen, mert Ők így tovább játszhatják népük szemében a nemzetmentő dicstelen szerepét.
Tudjuk az idő sajnos nekik dolgozik. A hosszú hónapok és évek alatt a magyarok majd lassan megpuhulnak, vagy megtörnek, és a hitét vesztett lélektelen tömeget már könnyű lesz meggyőzni az atyafiak által ránkerőszakolt irányvonalról. Ha pedig Európa mégis a segítségünkre siet, és elítéli a jogtiprásokat, akkor ismét jöhet egy bocsánatkérés a kormány részéről, amit most már csak garanciák ellenében szabad elfogadni.
Mészáros László, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”31554, 31534, 31516, 31177, 31175, 31425, 31568, 31359″}