Ebben a félresikeredett és nem őszinte demokráciánkban a mindenkori hatalomnak sok lehetősége van az emberek arcátlan becsapására. Ezt a Smer, a jelenlegi egyeduralkodó kormánypárt szinte teljesen kimeríti, a tökéletesség szintjére emeli.
Azért szerzett annyi szavazatot, mert a legjobban tudta becsapni a népet, melyet azóta is orránál fogva vezet. Sőt, az össznépi átveréshez statisztapartnereket talál a bepalizott, gyámoltalan, erőtlen ellenzéki oldalon is, morzsákat hintve nekik. Ha egy győztes párt a választási kampány során nagy általánosságban nagyot és sokat ígér a népnek – például biztonságot –, az csak nagyon nehezen kérhető számon rajta, mivel azt mondhatja, hogy a kedvezőtlen intézkedések zöme is az általános biztonságot szolgálja. Viszont az igazság az, hogy a második nyugdíjpillér szűkítése, a gépjármű regisztrációs adójának bevezetése, az önálló vállalkozók terheinek növelése mind-mind egy széles középréteget érint, melynek ezek miatt egyre kevesebb pénz marad a zsebében. De mégsem érinti egyelőre a legszegényebb rétegeket, a kormánypárt választópolgárainak zömét. Ezért kell a középosztályhoz tartozók nadrágszíján húzni egy nagyot, lejtmenetbe indítva őket az elszegényedés irányába.
Más. Az Európa Uniónak elsősorban a tagországok bővítését követően szembe kell néznie két nagyon kényes témával: a cigánykérdéssel és a nemzeti kisebbségek eltérő jogállásával az egyes uniós országokban. Ezt a két problémakört nem szabályozza semmilyen uniós törvény. De azért kellemetlen lehet a kormányra nézve, ha az adott országban túllőnek a célon, és nyíltan szembefordulnak az ország területén élő kisebbségi népcsoportokkal. Ilyen lehet például a szlovák nyelvtörvény vagy az állampolgársági törvény, ami előbb-utóbb terítékre kerülhet valamilyen európai fórumon (ha nem a magyarokra vonatkozna, már régen foglalkoztak volna vele), és ezt nagyon jól tudják Ficoék is. És most jön a szlovák miniszterelnök csodálatos húzása, mindkét kényes problémakört – a nemzeti kisebbségit illetve a romaügyit átpasszolja, illetve át akarja passzolni az ellenzéknek, hadd csámcsogjanak a morzsákon, kormánybiztosi szinten példátlanul bevonva őket a kormányzásba, akik a rózsaszín ködben nem hallják meg Ficoék kuncogását, hogy átruházták rájuk a felelősséget, sőt még zsarolhatóvá is váltak. És még a töketlen ellenzéket is sikerül neki megosztania ezzel… Ha meg netántán számon kérnek rajtuk valamit valamilyen európai fórumon, majd nagyot somolyogva újjal fognak mutatni az ellenzéki kormánybiztosokra, hogy az az ő asztaluk, tessék tőlük kérdezősködni. Mi mossuk kezeinket.
Más, de az előbbivel azért összefüggő. Most azt gondolják a Hídon, hogy a kisebbségi kormánybiztos tökös gyerek, kiállta az első próbát, és Ficoval lásd, lehet egyezkedni, mert mégsem csökkentette le a kisebbségi kultúrák támogatását 4,5 millió euróról 1 millióra. Politikai sikerként könyvelik el a „csak” kétszázötvenezres csökkentést, és most már biztos, hogy a biztosnak, A. Nagynak se kell lemondania. Elfeledkezve arról, hogy a megígért status quo ezzel harmadszor sérül a Híd közreműködésével: miniszterelnök-helyettes kormánybiztosunk lett, igaz, hidas, egyetemünk helyett főiskolánk lesz csak, igaz magyar, 4,5 millió helyett kétszázötvenezerrel kevesebb jut a kisebbségi kultúrára, igaz ez több, mint az egy millió.
Átverve is lehet élni Szlovákiában, de nem kellene hozzá mosolyogni a televízióban, Bugár úr! Mintha mi se történne… A rádióban lehet, ott nem látjuk, csak érezzük…
Száraz Dénes, Felvidék.ma
