A Most-Híd és az MKP közötti egyeztetés margójára – Elsősorban, mint az MKP egyik fiatal országos elnökségi tagja próbálom leírni a saját meglátásomat, és mint magyar ember – választópolgár, aki a Csallóközben, tömb magyar területen él.
A magyar választók akarata erősebb és ez így van rendjén
Elkezdődött a találgatás, a jelzők dobálása, mindkét pártra. A Híd az árulók gyülekezete, mi meg a lefekvőké. Sajnos néhányan a „sértődöttekből”, valaha a „politikából élők közül” vagy az örök elégedetlenkedők soraiból talán el sem olvassák rendesen az üzeneteket, lehetséges a szalagcímekig jutnak csak el. Nem biztos, hogy rosszindulatból szólnak be, egyszerűen időhiány is okozhatja, hogy nem olvassák végig a politikus megállapításait, vagy nem olvasnak a sorok között, kiragadnak megállapításokat a szövegkörnyezetükből és saját belső meggyőződésükből magyarázzák. Azt kell viszont feltételeznem, hogy közösségünkben nem mindenkinek érdeke, hogy ELVIGYÜK VÉGRE A MAGYAR EMBEREKET 21 % FÖLÖTTI RÉSZVÉTELLEL a megyei választásokra, hogy ezáltal is növeljük MAGYAR SZAKEMBEREINK bejuttatását a megyére. Pedig ez a legfőbb cél. A tegnapi MKP – Most-Híd találkozónak is szerintem ez volt a legfontosabb üzenete. Vagyis nem az, hogy ki kivel és miért, vagy, hogy ki kinek alázkodott meg stb.
Miért írom ezt? Azért gondolom, mert kígyót-békát kiált a pálya széléről közösségünk egy kis csoportja, ahelyett, hogy őszintén értelmeznék mi is történt a tegnapi MKP – Most-Híd tárgyaláson. Felismerte a Most-Híd, hogyha kikosarazzák a szlovák pártok – már pedig most ez történt, akkor mégis csak olyanokkal kellene közös stratégiában gondolkodni, akikkel a párt frontemberei, például az elnöke, saját anyanyelvén is kommunikálhat. Azért merészeltem leírni ezt a megállapítást, mivel az MKP már az elejétől fogva a napokban történt tárgyalás utáni megállapodás közös stratégiáját hangsúlyozta. Azt, hogy ahol szórványmagyarság van vagy 50% alatti a magyarság aránya, ott az egymás ellenében indulás nemzetstratégiai öngól, magyarán, saját magyar érdekképviseleti potenciánkat visszük le a nullához közeli százalékra. Másrészt ezekben a régiókban közös stratégia hiányában nem is biztos, hogy elmennének szavazni az ott élő magyar emberek, vagy rosszabb esetben szlovák pártokra adnák a voksukat, mivel senki sem szeret esélyteleneket futtatni. Ezért ott egyeztetésekre vagy „együttműködésre” van szükség. Tehát ez nem jelent politikai összeborulást, csak a magyar választók akaratának leképezését. Amivel jómagam teljesen egyetértek, hiszen mi képviseljük a választókat, képviseljük az ő érdekeiket – ők azok, akik felhatalmaznak minket, vagyis adaptálnunk kell közösségünk akaratát.
A magyar választók akarata jelen esetben erősebb az önös érdeknél és ez így van rendjén. Hozzátenném, hogy természetesen ettől függetlenül, ahol tömbben élünk (egyébként is a két párton kívül még független jelöltek is indulnak ezekben a régiókban – járásokban) az előbbiekkel ellentétben ezekben a választási körzetekben (komáromi járás, dunaszerdahelyi, párkányi választókerület) bejuthatnak magyarok a magyar választók számarányai okán, és ezekben a körzetekben az egészséges verseny nem is árt, ha a járások úgy döntenek például az MKP esetében, hogy mégis teljes listát indítanak. Nem is értem, hogy ebben mi a gond. Ha csak nem az probléma, főleg félelem, hogy szétszavazás esetén független szlovák jelöltek is bejuthatnak. Azonban a két pártnak ebben az esetben olyan kínálatot kell nyújtania, amely elviszi az urnák elé a magyar szavazókat és akkor lehet szétszavazás akkor is bejuthat nyolc magyar akár a Komáromi járásba (sajnos 2009-ben a pártszakadás évében, amikor még minden olyan kusza volt és főleg friss a Nyitra megyében a választópolgárok 21,8 %-ka vett részt a szavazásban, ez botrányosan alacsony részvétel volt – vps, MSz, SITA). Szóval szabad a pálya. Egészséges önbizalom – ezzel kell indítani.
A Dunaszerdahelyi vagy a Komáromi járásban meg is kell adni az esélyt választóinknak, hogy választhassanak nagyobb kínálatból, új arcokból, ezt diktálja a politikai pluralizmus, ezzel el is lehet vinni a választókat, főleg a magyar választókat az urnák elé.
A felvidéki magyar közösségünk nagyobbik hányada azt szeretné, ha megyéinken nagyobb számú, meghatározó és erősebb érdekképviseletünk lenne. Azt is szeretnék választóink, ha mindenhol megteremtődne annak az esélye, hogy magyarokat juttathatunk be a megyei döntéshozó testületekbe. Hiszen utak, korházak és iskolák vannak leépülőben a déli határ mentén. Ehhez viszont az kellett, hogy a MKP és a Most-Híd jelzést adjon, hogy kell bizonyos helyeken a közös stratégiai megegyezés. Ez a jelzés is eredményezheti akár a nagyobb részvételt a választásokon. Mindkét pártnak arra kell törekednie, hogy vigye el a magyar polgárokat az urnák elé. Természetesen, ha megengedik, én főleg annak szurkolok, hogy az MKP mozgósítsa meg a többséget. Hiszen verseny is lesz a tömb magyar területeken. Tulajdonképpen ez a helyzet meg legalább minket motivál politikusokat – a pártot és a választóknak kedvez, hogy felkészültebb, hitelesebb emberekkel álljunk neki a választásoknak. Valójában ezt a taktikát praktizálják a szlovák pártok is a megyei választásokon. Ahol számukra nincs etnikai alapú (tehát ún. „magyar veszély”) ott külön mérettetik meg magukat, ahol többségi (etnikai alapú képviseletük) erejük veszélyben van ott közös stratégia mentén lépnek fel, például Nyitra megyében. Igen akár koalícióban is, de ez viszont azt eredményezheti, hogy a Smer idővel a megyéken felfalja az „ellenzéki” szlovák nagykoalícióban helyet foglaló arctalanná váló, törpe jobboldal pártjait. Na és akkor ki lesz majd az ellenzék 2016-ban? Mert struktúráik idővel eltűnnek,ez történt a HZDS-szel és ez történik most az SDKÚ-val.
Szóval visszatérve az MKP – Most-Híd találkozójára, a konzekvencia az, hogy magyar a magyarral tárgyaljon elsősorban. Ha komolyan számít az illető politikai erőnek a magyarság sorskérdése. A vegyes párt talán ráébredhet arra, hogy másfél évnyi „spolupráca” sem volt elég a szlovák pártoknak arra (biztosítékképpen), hogy teljesen, akár minden helyzetben elfogadják Bugár elnök úr pártját, mint konform szlovákiai politikai erő. Az MKP-nak (nekünk) meg dolgozni kell tovább, ahogyan azt tesszük immáron már 2010 óta, bízni önmagunkban és tovább folytatni a már megkezdett agilis, tettre kész új arcok integrálást, akár nekivágni velük a választásoknak. A megyéken emberekre szavaznak – a már ismert, vagy utóbbi időben nagyon tevékeny, szakmaiság területén hiteles, magyar érdekekért minden szinten kiálló új arcokat, politikusokat felvonultatni tudó járási szervezetek (MKP és a Most-Híd járási struktúráira gondolva) a tömb magyar területeken (50 % feletti járásokban), a pluralizmus jegyében indítsanak teljes listát és vigyék el a (magyar) választópolgárokat szavazni 2013-ban. Akkor bejuthat nyolc magyar például a Komáromi járásból. Mert hiszem, hogy ha a magyar választópolgár lát jó alternatívát a jelöltekben (hiteles szakembereket), akkor nyolc magyart fog karikázni pártszíntől függetlenül. Ehhez az kell, hogy legyen miből és kikből választania. Ha már 2009-ben megbontották az egységet a MOST egységet keresők, akkor élni kell a sokszínűség lehetőségével. Feltehetjük a kérdést, milyen politikai erő az, amelyik nem képes régiós szinten nyolc hiteles szakpolitikust (akár új arcokat) „kiállítani” a választásokra? Van még egy másik aspektusa a jelenlegi helyzetnek, egy üzenete a 2016-os választásokra. Nem elhanyagolható tényező, hogy ha magában egy párt nem bízik, vagy saját politikusaiban hangsúlyosan a homogén magyar nyelvi területeken, hogy teljes csapattal álljon neki a versenynek, akkor a választók miért bízzanak benne, akár majd 2016-ban?
A véleményem leszűkítve szűkebb szülőföldemre a Komáromi járásra az, hogy mi jó úton indultunk el, vannak új arcok, dolgozni akarunk és érezzük, hogy az embereket mi érdekli, és az biztos, hogy nem a pártok politikai stratégiái, hanem inkább az, hogy a megyére milyen elképzelésekkel indulunk, hogy a déli régióink ne a cserepadról szemléljék a munkahelyteremtésre irányuló cselekvést és az aktív régiós fejlesztések megvalósítását.
Samu István
{iarelatednews articleid=”38924″}
