Ünnepi hálaadó szentmisét tartottak a 110 évvel ezelőtt épült Szent László- templomban, amelyen részt vett a város polgármestere, Peter Závodský, alpolgármestere, Mária Hamranová és Erdélyi Flegel Tímea református lelkész.
A 20. század első felében Ógyalla területén három, művészettörténeti szempontból jelentős, vallási funkciót betöltő architektonikai alkotás jött létre, amelyek kellőképpen képviselik a városban élő legnépesebb vallási felekezetek építészeti törekvéseit. Időrendi sorrendben 1911–1912 között épült a református egyház temploma; 1912–1913 között építették a római katolikus Szent László-templomot a plébániával és paplakkal együtt; 1914-ben pedig a zsidó hitközösség zsinagógáját.
A római katolikus egyház már 1909-től fontolgatta a plébánia épületének felújítását annak nem megfelelő építészeti állapota miatt. Felülvizsgálata után kiderült, hogy az épületet felújítani nem lehet, helyette újat kell építeni.
Amint ismeretes, 1911. június 29-én a városban nagy tűzvész pusztított (a főutcai pékségben), amely sok környező épületet elpusztított, többek között a római katolikus templomot és a zsinagógát. A pusztító tűz ténylegesen döntött a római katolikus templom melletti plébánia végtelennek tűnő felújítási munkálatainak ügyében és felvetődött, hogy Ógyallán új katolikus templom épüljön.
Szalva Dezső plébános kéréssel fordult az ógyallai községi képviselő-testülethez az új templom felépítésével kapcsolatban. Pozitív határozat 1912. március 28-án született, amikor a testület megszavazta, hogy a községi parcella – templomépítési célra – az ógyallai római katolikus egyház örökös tulajdonába kerüljön.
Az ógyallai római katolikus Szent László-templom tervrajzának elkészítésével Medgyaszay Istvánt, az elismert budapesti műépítészt bízták meg, aki Szlovákia területén egy másik templomnak is tervezője és építője volt.
A felépített templom a magyar szecessziós építészet – melyet az erdélyi gótikus építészet ihletett – egyik jellegzetes példája Szlovákia területén. A tervező, aki elsősorban a vasbeton merész alkalmazása révén vált híressé Magyarországon, a Szent László-templommal új korszakot nyitott meg munkásságában, amelyet a vasbeton alkalmazása helyett a fa felhasználása iránti érdeklődés jellemez.
A római katolikus templom az egykori barokk templom helyén áll, melyet 1718-ban építettek, és az 1763-as földrengés után restauráltak. Az 1911-es tűzvész során az öreg templom leégett.
A templomot kétszer tatarozták: Szőcs Béla és Oravský Vladimír esperesplébános szolgálata alatt. Az utóbbi években befejeződött a templom további szakszerű felújítása is (oltárkép restaurálása, toronysisak lefestése, a torony belső állagának feltárása). A Medgyaszay-örökséget nemcsak professzionális, hanem amatőr kutatók is népszerűsítik. Az építészeti szakon tanuló diákok is érdeklődnek a Medgyaszay-hagyaték iránt. Az ógyallai plébánián 2017-ben előkerült templom és plébánia eredeti tervrajzait, építési naplókat és számlákat már fel is dolgozták.
A 110 éves templom tiszteletére szlovák és magyar nyelvű ünnepi szentmisével emlékeztek.
Józsa Attila esperesplébános szentbeszédében kiemelte, hogy egy ilyen ünnep nagyon fontos az egyházközség életében: „Ahol ekkora létszámú asszisztenciát tudnak felállítani, az egy igazán jól működő közösség”. Ahhoz, hogy az embernek jövője lehessen és helyt tudjon állni a jelen megpróbáltatásaiban, ismernie kell a múltját. Ez az ünnepi szentmise segít továbbörökíteni a történelmet, erősíti a lokális kötődéseket, valamint fenntartja a nemzeti és vallási identitástudatot.
A város polgármestere köszöntőjében kiemelte, azok az építészettörténeti és művészettörténeti emlékek, amelyeket a város mai lakóinak elődei hagytak hátra, ugyan néma tanúi a történelemnek, de az utókor számára mégis hatalmas kifejezőerővel bírnak. Az olyan alkotások, mint a római katolikus templom, lehetőséget kínálnak a bennük rejlő értékek felismerésére, egyben azok védelmezésére és ápolására késztetnek bennünket.
Megköszönte a jelenlegi esperesplébánosnak, az orgonistának, mindazoknak, akik gondoskodnak a templom, a paplak zavartalan működéséről; de a hívőkről sem feledkezett meg, akik anyagi támogatásukkal vagy fizikai munkájukkal is hozzájárulnak. Ezt követően átadta a város elismerő oklevelét az esperesplébánosnak, kívánva a templomnak, hogy továbbra is szilárd alapokon álljon, falai sokáig biztonságban maradjanak és nemcsak hívőket, hanem a látogatókat is szeretettel fogadja ima céljából.
Az ünnepi szentmise végén Józsa Attila a templom képével köszönte meg a hívők példás támogatását és minden hívőnek jó egészséget, örömet, kölcsönös tiszteletet és megértést kívánt.
(Miriák Ferenc)