A párizsi Saint-Sulpice-templom, Párizs harmadik legnagyobb temploma a Liszt Intézet Magyar Kulturális Központ közvetlen közelében található. Legutóbbi párizsi utam során minden nap elmentem mellette, s egyik vasárnap meghallgathattam híres orgonáját is.
Az Isten házának kivitelezése igen hosszúra sikerült, hiszen a XIV. századi alapokon 1646-ban kezdték el építését, s csak egy évszázadra rá fejezték be. Impozáns épület, az előtte fekvő tágas tér mindig tele van turistákkal, s a templom igen jól fényképezhető. A francia főváros egyik legmarkánsabb szimbóluma, falai között keresztelték a vegyes emlékű De Sade márkit, Baudelaire-t, a költőt, s itt kötött házasságot többek között Victor Hugo is.
A katedrális nemcsak építészetileg, s a híres emberek révén vonult be a történelembe, zenetörténetileg is igen jelentős. Ezt viszont csodálatos orgonájának köszönheti, amin mindig Franciaország legjobb orgonistái játszottak.
Az építője, Aristide Cavaillé-Coll (1811-1899) volt. Családja már régóta orgonaépítéssel foglalkozott, ő már e hagyomány negyedik generációjához tartozott. Igen impozáns az a lista, ami bemutatja, hogy hol, s milyen hangszerek dicsérik keze munkáját. A Saint-Sulpice-ben felépített hangszer a legnagyobb méretű orgonája volt a mesternek, s Párizsban is a legnagyobbak közé tartozott.
A hangszerek királynője igencsak vonzotta a kiváló zenészeket, az orgonista-zeneszerzők közül többen Magyarországon is ismertek. A sort Louis James Alfred Lefébure-Wély nyitja, 1863-69 között szolgált a katedrálisban. Megítélése vegyes volt, híres utódja, Saint-Saëns így jellemezte munkásságát: „Lefébure-Wely csodálatos improvizátor volt, de csak néhány jelentéktelen szerzeményt hagyott az orgonára”. Az idő nem igazolta a kritikus zeneszerzőt. Lefébure-Wély 200 kompozíciója között írt műveket kórusra, zongorára, kamaraegyüttesre, szimfonikus zenekarra, és opera is fűződik nevéhez. Napjainkban sokat játsszák, különösen Concert Bolerója népszerű.
Őt egy igazi sztár követte: Charles-Marie Jean Albert Widor. Mindig hangsúlyozzuk a mester magyar származását. Hosszú élettel ajándékozta meg a Teremtő, hiszen 1844-ben született és 1937-ben hunyt el. Hatalmas életművet hagyott az utókorra. Legismertebbek az orgonaszimfóniái, különösen az 5. számú. Ebben csendül fel a híres toccatája, ami számos orgonista bravúrdarabja, s ráadásként is gyakran előadják.
Végül elérkeztünk Marcel Dupréhez, aki Widort követte, s 1971-ig működött a templomban. Volt honnan örökölni a tehetségét, mindkét nagyapja templomi orgonista volt. Művei népszerűek voltak a maga korában, mégis egy sportteljesítménynek beillő attrakcióját szokták emlegetni: 1920-ban és egy évre rá Johann Sebastian Bach összes orgonaművét emlékezetből adta elő tíz koncerten a Párizsi Konzervatóriumban.
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
