Az ellentörvényt a szlovák parlament a közeljövőben módosítani kívánja. Félő, hogy a szlovák Alkotmánybíróság eljárása ezzel összefüggésben lehet. E kapcsán Lomnici Zoltán foglalta össze a történteket.
Az eset látszólag egyszerű, hiszen a szlovák alkotmány 5. § (2) bekezdése rögzíti, hogy akarata ellenére senki sem fosztható meg szlovák állampolgárságától, azt csak saját kérésre lehet elveszíteni. Mivel az alkotmány polgárokat védő rendelkezéseit megszorítóan kell értelmezni, fel sem merülhet az, hogy egy alacsonyabb szintű jogszabállyal a védelmet biztosító garanciákat semmissé tegyék. Márpedig Szlovákiában ez történt.
2010. júliusában lépett hatályba az állampolgárságról rendelkező szlovák törvény, amely alapján 701 személy vesztette el az állampolgársághoz fűződő jogait, köztök 47 magyar. A jogszabály ellen csaknem 40 magyar és szlovák nemzetiségű képviselő az Alkotmánybírósághoz fordult, és kérte a jogszabály megsemmisítését.
Több mint két esztendő telt el eredménytelenül, majd a demonstrációk hatására a kassai székhelyű testület elnökasszonya tavaly ősszel bejelentette, hogy a határozat az év végéig megszületik, és azt kihirdetik. A saját maguknak szabott határidő eredménytelenül telt el, ám kiderült, hogy ez év január 22-én tárgyalják nyilvános ülésen az ügyet és a szóvivő arról biztosította a közvéleményt, hogy a határozatot az ülés végén ismertetni fogják.
„Izgalommal vártuk a döntést, azonban újabb fordulat következett, az elnökasszony tudatta velünk, hogy majd február 26-án hirdetnek határozatot.
Volt aki még ezen is meglepődött. Majd az Alkotmánybíróság újabb közleményt adott ki arról, hogy a döntést határozatlan időre elnapolják. A reakciók rendkívül eltérőek voltak, de a legtöbben politikai okokat véltek felfedezni a háttérben” – mondja Lomnici Zoltán.
Lomnici Zoltán hozzátette: „Az Alkotmánybíróság pártatlan döntésében kevesen bíznak, de abban egyetérthetünk, hogy a jogi ellentmondások feloldására ez a testület lenne hivatott. Az Alkotmánybíróság feladata ugyanis az, hogy az ország valamennyi polgára számára jogvédelmet biztosítson az állam hatóságaival szemben.
Többen hivatkoztak arra, hogy a kettős állampolgársághoz való jog nem alapvető emberi jog. Ez tényleg így van, de ismereteim szerint a jogfosztottak sem hivatkoztak erre. Az Európa Tanács és az Európai Unió dokumentumai is a tagállami szabályozás körébe utalják az állampolgárság ügyét. Az ezt szabályozó törvénynek azonban összhangban kell állnia az adott ország alkotmányával. Ez a Szlovák Köztársaságban nem így van. Ezért jár tisztelet azoknak a képviselőknek, akik az Alkotmánybírósághoz fordultak” – fejtette ki Lomnici.
Leszögezte: Tamás Ilonka néni és jogfosztott társai először a szlovák hatóságoktól kértek segítséget, azonban a körzeti hivatalok nem voltak hajlandóak határozatot hozni, és az állampolgársághoz fűződő jogok elvesztéséről hírt adó levélben nem biztosítottak jogorvoslatot a döntés ellen. Az érintettek dokumentumait érvénytelenítették, törölték őket a lakcím-nyilvántartásból, választójogukat megvonták, sőt amikor Ilonka néni leánya orvosi ellátásra szorult az ingyenes kezelést megtagadták, sőt mivel azt állították, hogy Tamás Anikó betegbiztosítása megszűnt, az orvos nem volt hajlandó fogadni. Ilonka néni leírásából tudom: „még akkor sem, ha megfizettük volna a vizit árát”.
A jogfosztottak egy része panasszal élt az Emberi Jogok Európai Bíróságánál. Ezt tette Tamás Anikó is, aki hivatkozott a Kiegészítő Jegyzőkönyv 1. cikk 1. bekezdésére és arra, hogy a bíróság gyakorlata a tulajdon fogalma alá sorolja a vagyoni értékű jogokat is.
„Ebbe beletartozik minden olyan követelés, amelynek keretében a panaszos bizonyítani tudja, hogy legalább jogos várakozással rendelkezik a tulajdonjoggal kapcsolatban. Ezt a szemléletet a bíróság Gasus Dosier ügyben hozott ítélete is tükrözi. Az Emberi Jogok Európai Bírósága a mai napig nem válaszolt Anikó panaszára, aki az átélt izgalmak következtében időközben sajnos elhunyt.
Nem hatotta meg a bíróságot az sem, hogy Fehér István tanár úrtól a munkahelyén, az iskolában, az első osztályosoknak tartott tanórán kísérelte meg a rendőrhatóság elvenni a személyi igazolványát.
Boldoghy Olivértől sem a hivatalos helyiségben, hanem a lakóhelyén akarták elvenni az igazolványt. Ezek az intézkedések sértették az érintettek emberi jogait, de erre nem volt senki sem kíváncsi” – foglalta össze Lomnici.
Kifejtette, amikor az Európai Parlament Petíciós Bizottsága számára összeállította a beadványt, egyértelmű volt, hogy az uniós jog megsértésére kell hivatkozni.
„Az Európai Közösségek Bírósága határozatit vettem számba. A harcostársammal, Gubík Lászlóval előterjesztett dokumentumot a parlament jogászai hónapokon át vizsgálták, majd értesítést kaptam arról, hogy a petíciót befogadták. Abban bíztam, hogy itt végre érdemben foglalkoznak a jogsértésekkel.
Nagy örömömre szolgált, hogy a május 27-i brüsszeli ülésre meghívtak, de az már elgondolkodtató volt, hogy a terembe nem engedték be a jogfosztottakat és az újságírókat. Szlovák és román kezdeményezésre döntöttek a zárt ülésről, ahol Gubík László nem mondhatta el anyanyelvén a beszédét, így sérültek petíciós jogai és az anyanyelv használatához fűződő jog. Az ülésen a bizottság elnök asszonya kihirdette a határozatot, amely szerint a kassai alkotmánybíróság döntése után folytatják a szlovák hatóságok által elkövetett jogsértések vizsgálatát.
Számomra meglepő volt, hogy a szlovák kormány képviselője milyen ingerült választ adott a felszólalásomban említett jogsértésekre. Néhány nappal az ülést követően, a Magyar Országgyűlés épületében egy magas rangú személyiség diplomáciai forrásokra hivatkozva jelezte, hogy a szlovák kormányt nyugtalanítja a petíció, illetve a brüsszeli ülés hangvétele.
Világossá vált, hogy a jogsértések nemzetközi vizsgálata elfogadhatatlan Szlovákia számára. Így fordulhatott elő, hogy az eredeti határozatot semmibe véve, szlovák kezdeményezésre minden indok nélkül 2013. október 17-én a petíciót levették a napirendről és az ügyet irattárba helyezték.
A jogsértések miatt pert indítottam az Európai Parlament ellen, az ügy vizsgálatát megkezdte az Európai Bíróság. A keresetlevélben is hangsúlyoztam, hogy a petíció nem az állampolgársági törvényt, hanem az annak végrehajtása során elkövetett uniós jogsértéseket tárta föl. Ezért elfogadhatatlan, hogy minden indok nélkül lezárjanak egy petíciós vizsgálatot, amelynek indokoltságát a befogadással elismerte az Európai Parlament.
Ma még nehéz megmondani, hogy milyen megoldás születik az állampolgári jogsérelmek ügyében, de abban biztos vagyok, hogy nem hiába való a jogfosztottak küzdelme, hiszen személyes helytállásukkal egy nemzetnek mutatnak példát. Erre azért is szükség van, mert a Felvidéken az elmúlt időszakban százhúszezerrel csökkent a magukat magyarnak vallók aránya.
Az, hogy a törvényt a szlovák parlament a közel jövőben módosítani kívánja, bizonyíték arra, hogy még szerintük sincs minden rendben az állampolgársági jogszabály ügyében.
Csak bízhatunk abban, hogy az Alkotmánybíróság nem arra spekulál, hogy az új törvény hatályba lépése után a jelenlegi jogszabály már csupán jogtörténeti aktusnak számít, így majdnem mindegy lehet, hogy alkotmányellenesnek minősítik-e vagy sem” – tette hozzá Lomnici Zoltán.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”35856,34784,32688,42334,42229,42202,32246″}
