A meggyilkolt leventék most már békében nyugodhatnak

Ünnepélyes keretek között, méltó megemlékezés kíséretében avatták fel a Pozsony-Ligetfalusi temetőben a második világháború befejeződése után kegyetlen brutalitással meggyilkolt leventék emlékművét.

Dunajszky Géza hosszú idő óta kutatta történetüket, meggyilkolásuk körülményeit, amelyről írásaiban is beszámolt. Családi érdekeltség is vezette történetük felkutatását és megörökítését, nagynénjének ugyanis megígérte, hogy két levente-fia meggyilkolásának körülményeit megpróbálja felkutatni. Évek kitartó kutató munkája, érdeklődés, utánajárás, tanúk meghallgatása után állt össze benne a kép a Ligetfalu határában különös kegyetlenséggel meggyilkolt kilencven fiatal levente sorsáról, tragikus végzetéről.

A második világjáború már véget ért, Németországból hazafelé irányították a magyar leventéket, ők pedig bizton remélték, hogy eljutnak családjukhoz. Ám nem így történt, közbeszólt a sors néhány gyűlölettől vezérelt egyén képében, akik kegyelmet és emberséget nem ismerve, elvették fiatal életüket. Néhánynak sikerült megszökni, ők évekig hallgattak, féltek még néhány szót is elejteni arról, ami velük és társaikkal történt, aztán csak-csak megoldódott a nyelvük, talán meggyilkolt társaik iránti kegyeletből is, elmondták történetüket. A meggyilkolt fiatalokat ugyan elföldelték, de sokáig senki sem sejtette, hol nyugszanak. Aztán Dunajszky Géza egy temetői látogatás alkalmával szó szerint felfedezte nyughelyüket. Ez a hely a mai halottasház alatt van, és most ennek közelében alakították ki azt az emlékhelyet, amely méltó a szomorú sorsú leventék emlékének.

A kilencven levente ligetfalusi síremléke

Az ünnepélyes rendezvényre a Ligetfalusi Polgári Társulás, a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya és Ligetfalusi Alapszervezete, valamint a budapesti Kárpát-medencei Értékmentő Alapítvány szervezésében került sor. Az avató ünnepségen megjelent Balogh Csaba Magyarország pozsonyi nagykövete, Gubík László, a Magyar Szövetség országos elnöke, Turi Török Tibor, a síremlék alkotója, a Csemadok képviselői és szép számban az emlékező közönség. A síremléknél a cserkészek álltak díszőrséget.

Az ünnepség kezdetén Kaszás Kornél Petőfi-ösztöndíjas felolvasta Dunajszky Géza „Ők békésen nyugszanak” című írását, amelyben a leventék nyughelyének megtalálásáról számolt be. A kegyeleti megemlékezést dr. Szili Katalin miniszterelnöki főtanácsadó tartotta, aki megindító beszédében hangsúlyozta, hogy addig nem lehet megbocsátás, amíg a bűnösök, az elkövetők nem ismerik el tetteiket, nem vallják meg bűneiket, és nem kapják meg méltó büntetésüket.

Kiemelte, hogy

különösen elszomorító, hogy olyan 12-14-16 éves gyerekekről, fiatalokról van szó, akik teljesen ártatlanok voltak, semmi bűnük nem volt, reményteljesen indultak haza, és azért vették el életüket, mert magyarok voltak.

Kitért arra is, hogy az elkövetőket nem lehet felmenteni, ennek ellenére a magyarságra nem a gyűlölködés a jellemző, nem a gyűlölködésből akarnak erőt meríteni, a jövőt számunkra az jelenti, hogy senkit nem gyűlölünk.

A trianoni gyalázatos békeszerződés évfordulója alkalmából arra utalt, hogy bármilyen fájó is volt a diktátum következménye, a határok igazságtalan megjelölése, a nemzet egységes maradt és bebizonyítottuk, hogy összetartozunk, a határok földrajzilag létezhetnek, de az emberek szívében és tudatában nincs jelentőségük. A leventéket kedves kifejezéssel koruk kapcsán félanyásoknak nevezte, ahogy azokat a kismadarakat szokás, amelyek még ki-kirepülnek a fészekből, de visszatérnek anyjukhoz, a biztonságba, ilyenek lehettek a háború után hazainduló fiatalok is, de ők sajnos nem térhettek haza szüleikhez, családjukhoz, és ami különösen szomorú, hogy azok sokáig nem is tudtak sorsukról.

Kilencven fiatal élete itt ért véget 1945 július 17. és 22. között, köztük hét ismert debrődié. Az évszám és a nevük születési adataikkal olvasható a sír kőlapján. A műemlék Turi Török Tibor szobrászművész alkotása, akinek mintegy 160 szobra, emléktáblája, reliefje van a Kárpát-medencében. A ligetfalusi síremlékkel kapcsolatosan kifejtette, hogy nem akart szokványos emlékművet, hiszen a leventék története sem szokványos, nem akart égbe nyúló karokat, inkább ölelőeket, kifejezve, hogy őket a Jó Isten magához öleli, mert ezt érdemlik.

Az emlékművet együtt leplezte le dr. Szili Katalin, Dunajszky Géza és az alkotó, megszentelését június 10-én Molnár Tamás pozsonyi katolikus lelkész végzi majd. Az ünnepségen népdalcsokorral szerepelt Tarnai Lívia, a szomori alapiskola diákja, és Dénes György Tücsökmuzsika című elbeszélését Jesensky Ella a pozsonypüspöki alapiskola tanulója mondta el. Kis Krisztián Bálint Pilinszky János Tiltott csillagon című versét, Kaszás Kornél pedig Gál Sándor az alkalomhoz illő, Veszteségeink című alkotását szavalta el.

Az avatóünnepség a koszorúk elhelyezésével ért véget. Az emlékezés azonban nem érhet véget és remélhetőleg nem is fog, mert a fiatalok tragédiája megváltoztathatatlan, az elkövetők bűne megbocsáthatatlan, de ugyanilyen megbocsáthatatlan lenne a felejtés is, az utódok kötelessége pedig az emlékezés. És akik mindent megtettek azért, hogy az ártatlan leventéknek emlékművet állítsanak, hogy emléküket legalább így megőrizzék, nem is kívánnak egyebet.

Benyák Mária/Felvidék.ma

A szerző felvételei