Nánán vagy harminc éve ünnepelnek Szent István-nap alkalmából. Ünnepségsorozat volt több mint egy héten át, egyházi és civil vonalon, majd közösen szervezve.
Nagyboldogasszony napján az AD DOMINUM női kórusnak volt koncertje latin Mária-énekek összeállítással. Szent István-nap előestéjén a templomban ünnepi szentmisét celebrált Fóthy Zoltán esperesplébános. Ekkor hangzott fel a nemzeti imánk is a kis templomban.
Múlt vasárnap pedig a Csemadok-alapszervezet és a párkányi Szent Imre Plébánia Nánán a Szent Vendel-templomban tartotta meg az ünnepet. Szent István ünnepe alkalmából minden évben meghívnak egy művészt, művészeti csoportot, énekest, itthonról vagy az anyaországból.
Fotó: Vadkerti Balázs
Az ünnepi műsor szónoka Fóthy Zoltán esperes volt.
„Szívünkben ünnepi áhítattal állunk meg a magyar történelem egyik legfényesebb alakja, államalapító királyunk, Szent István előtt. Ő az, aki ezer esztendeje nemcsak megteremtette a magyar államot, de hitet, rendet, irányt és jövőt adott nemzetünknek. Szent István király műve a bölcsesség, a hűség és az Istenbe vetett mély bizalom gyümölcse. Abban a zűrzavaros, széthúzó világban, amelyben ő élt, képes volt egységet teremteni ott, ahol korábban csak törzsek és viszályok voltak. István tudta: csak akkor maradhatunk meg a Kárpát-medencében, ha közösséggé válunk. Ha nem egymás ellen, hanem egymásért élünk. Ha nem széthúzunk, hanem összefogunk. Ez az üzenet ma is érvényes.
Egy olyan világban élünk, ahol a nemzetállamok szuverenitása egyre inkább megkérdőjeleződik. Ahol a keresztény értékeket – melyekre István építette országunkat – sokan idejétmúltnak, sőt, zavarónak tartják. Ahol a békét és a családot, a munka becsületét és a hagyományainkat újra és újra próbára teszik – külföldről és belföldről egyaránt. Látjuk – ha ezeket az értékeket kétségbe vonják, az ember lassan elveszíti képességét, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól, a bűnt az erénytől, a békét a megalkuvástól.
Körülöttünk háború van. Keleti szomszédunkban fegyverek dörögnek, emberek halnak meg, ártatlanok szenvednek. Nyugaton értékek omlanak össze, családot, hitet, hagyományt temetnek, s mindezt haladásnak hívják. De mi, magyarok nem azért vagyunk itt ezer éve, hogy sodródjunk, hanem hogy álljunk. Mint a kereszt alatt a hű tanítvány. Mint a templomtorony, amely az égre mutat akkor is, ha vihar tombol. Mi nem sodródhatunk, hanem irányt kell szabnunk! Európa szívében maradunk, nyitottak a világra, de nem feledjük, kik vagyunk. Orbán Viktor miniszterelnök úr többször hangsúlyozta, hogy aki nem tudja, honnan jött, az azt sem tudja, merre tart. Szent István nagyon jól tudta ezt… Ezért írta fiának, Imre hercegnek: Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő” – mondta.
Fotó: Vadkerti Balázs
„Itt, a Felvidéken erősen érezzük, hogy egynyelvű országot szeretnének, ahol már nincs többé magyar. Persze, ehhez az itt élő magyarság is hozzájárul, amikor feladja értékeit és kényelmes életstílust választ. Inkább kutyákat simogat és sétáltat, mint gyermekeket vállal. A templomok padsorai megritkulnak. Az iskolák bezárnak. A falvak elcsendesednek. A XX. század embertelen diktatúrái után nem a tankok jönnek már – a csend jön. A lassú eltűnés …
Mi történt? Miért nem születik elég magyar gyermek a Felvidéken? Emellett miért költöznek el a fiatalok, és miért nem térnek vissza?
Itt van az asszimiláció – a nyelvi és kulturális elhalványulás, amit a száz éve húzódó határok és politikák csak tovább mélyítettek. Aztán a gazdasági bizonytalanság – a fiatal családok elvándorolnak, mert otthon nem találnak munkát, biztonságot, jövőt.
És itt a reményvesztés is… – hogy „úgysem számít, úgysem lesz jobb, úgysem éri meg”.
Fotó: Vadkerti Balázs
Persze ez így nem igaz! Biztos azonban az, hogy minden magyar gyermek egy újabb őrhely ezen a földön. Minden megszületett magyar gyermek Isten válasza a kétségbeesésre. És minden magyar család, amely vállalja a gyermekeket, nemzetet épít, kultúrát ment, jövőt teremt.
Szent István is tudta, hogy nép csak akkor marad meg, ha jövőt tud adni a fiainak. Ezért írt intelmet fiához, Imréhez: „Tartsd meg az országot, de ne csak földben, hanem lélekben!” Ma mit jelent megtartani az országot lélekben? Azt jelenti, hogy ne mondjunk le senkiről és semmiről! Ne mondjunk le a Felvidékről! Ne mondjunk le a magyar tannyelvű iskoláról, templomról, kultúrházról! Ne mondjunk le a magyar családokról – sem határon innen, sem azon túl!
Ezért szükség van támogatásra – a gyermekes családok anyagi támogatására! Otthonteremtésre, munkahelyre, óvodára, iskolára, templomra… De még fontosabb a lelki támogatás és biztatás. Ott kell lennünk egymás mellett és egymással!
Isten áldja a felvidéki magyarokat!
Isten áldja a családokat, az édesanyákat, az édesapákat, a gyermekeket!
Isten áldja a magyar nemzetet – és tartsa meg ezer év múltán is, jövőre készen, hittel, egységben, szeretetben! Isten áldja Magyarországot! Isten áldja a magyar jövőt – gyermekáldással, békével, egységgel!”
Fotó: Vadkerti Balázs
Az idei ünnep vendége volt a fűri Schola Santa Caecilia egyházi énekkórus. Énekeikben ismert egyházi és dicsőítő énekek hangzottak fel, Szent Istvánhoz szóló imákat énekeltek, és Pócs Krisztína tanítónő prózában, versben mondta el gondolatait. Az énekek kísérője volt Václav Tihamér tárogatón, orgonán kísért Vadkerti Balázs kántor, az énekkar vezetője.
Szent István egyik legszebb imáját Khéli Emma versmondó diák mondta el. A megemlékezést a himnusszal zárta a megjelent közönség.
Az ünnepen jelen volt Juhász László polgármester, képviselők, helyi, magyarországi vendégek is.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma
