Újabb nagy egyéniségét veszítette el a nagykaposi magyar közösség. Életének 99 évében, szeptember 21-én örök álomba szenderült Mikolay Imre, Nagykapos díszpolgára, amatőr helytörténeti gyűjtője.
Mikolay Imre 1927. június 16-án született Nagykaposon tanítói családban Mikolajcsik Imre néven. A család 1943-ban magyarosította nevét Mikolayra. Kántor-tanító édesapját és tanítónő édesanyját nagy szeretet és tisztelet övezte. Neveltetésére szülein kívül két katolikus plébános is nagy hatással volt, Mécs László pap-költő, aki ebben az időben Nagykaposon szolgált, valamint anyai nagybátyja, a Dobóruszkán szolgálatot tevő Pásztor Ferenc plébános (akit a szovjet hatóságok Szibériába hurcoltak, ahol életét vesztette).
Gyermekéveit nagyobb részt Nagykaposon (akkor még Kiskapos) töltötte. Tanulmányait a Kassai Premontrei Gimnáziumban és az ungvári Drugeth Gimáziumban végezte. A diákévei alatt aktívan sportolt, a kassai gimnázium válogatott labdarúgócsapatának volt a tagja, valamint az iskola zenekarában is játszott. Az Ungváron megjelenő Kárpátaljai Hírlapot tudósította a kaposi labdarúgó-mérkőzésekről, a Levente Újság számára pedig keresztrejtvényeket készített.
Életének meghatározó élménye volt, hogy édesapját 1944 novemberében otthonukból elhurcolták, ekkor látták őt utoljára.
1949-ben érettségi vizsgát tett a nyíregyházi Királyi Katolikus Főgimnáziumban, és megkapta a magyar állampolgárságot. Majd távközlési műszerész-oklevelet szerzett és Székesfehérvárott helyezkedett el. 1954-ben részt vett a híres 7:1-re végződő magyar-angol futballmérkőzésen.
Mikolay Imre fia, unokája és a nemrég elhunyt Demjénné Kovács Erna társaságában, 2011 (Fotó: Nagykapos és Vidéke archív)
1958-ban hirtelen meggazdagodott egy lottónyereménynek köszönhetően, ez tette lehetővé a családegyesítést, édesanyja és húgai is áttelepültek Magyarországra. Budán telepedett le, majd 1961-ben saját családot alapított.
Édesapja páratlanul gazdag nagykaposi közegben készült fénykép-gyűjteményt hagyott örökül, amit az évek folyamán szorgalmasan gazdagított ő is.
Szabadidejében lelkesen, szinte megszállottan gyűjtötte a Nagykapos történelmével foglalkozó írásos anyagokat. Gyűjtött a Magyar Országos Levéltárban, az Országos Széchenyi Könyvtárban, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban és a Magyar Posta Könyvtárában. Ha újságban olvasott Nagykaposról vagy az innen elszármazottakról, gondosan kivágta a cikkeket és összerakta azokat. Szép gyűjteményre tett szert azokból az írásokból, amelyek dr.Herczegh Géza professzor úr és dr. Erdélyi Zsuzsanna néprajztudós munkásságával, ill. a már öregedő Mécs László tevékenységével voltak kapcsolatosak. Jó barátja, dr. Skultéty Csaba publicista írásait, rádióban, televízióban elhangzott beszédeit rögzítette, megmentve az utókor számára.
Gyűjtéseiről és az egykori Nagykaposról több alkalommal beszélgetőestet tartott szülővárosában.
Nagy örömmel fogadta, amikor 2017-ben szeretett szülőhelye, Nagykapos város díszpolgárává avatta.
Gyűjteményének egy részét átadta a Magyar Közösségi Háznak azzal a céllal, hogy alapjául szolgáljon történészek, publicisták munkájának vagy éppen az egyszerű, tudását gazdagítani kívánó embereknek. Gazdag élettörténetét „Visszaemlékezéseim” címmel családja és ismerősei biztatására vetette papírra, amely szintén az adománya része.
Mikolay Imre és Herczegh Melinda, Nagykapos díszpolgárai 2017-ben (Fotó: Nagykapos és Vidéke archív)
Mikolay Imrét a történelem vihara korán elsodorta szülővárosából, de nem feledte sohasem honnan indult. Szívében az az egykori kiskaposi maradt, aki mindig is volt: derűs, hazaszerető, családcentrikus, hitét és magyarságát soha meg nem tagadó ember, akinek gondolatai egész életében visszaszálltak az egykori szülővárosra.
Emlékét szeretettel őrzi és búcsúzik tőle a nagykaposi magyar közösség!
GK, VE/Felvidék.ma
