A budai Várnegyed nemzeti emlékhely részévé válhat a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) épülete – jelentette be Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója szerdán Budapesten, Az országos levéltár tornya című kamarakiállítás megnyitóján.
Móczár Gábor ismertetése szerint az MNL kezdeményezte a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottságnál, hogy
a nemzeti emlékezet szempontjából fontos helyszínek közé bekerüljön az intézmény épülete.
A bizottság döntési javaslata alapján Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jóváhagyólag továbbította az Országgyűlésnek a törvénymódosítási javaslatot, amely egy-két héten belül az Országgyűlés őszi ülésszaka elé kerülhet, és így a Magyar Nemzeti Levéltár Bécsi kapu téri épülete még ebben az évben csatlakozhat a nemzeti emlékhelyek sorához – hangsúlyozta a főigazgató.
Móczár Gábor szerint az országos levéltár a magyar államiság legfontosabb történelmi dokumentumait őrzi, és a múlt megismerésének egyik legfontosabb intézménye, ezért méltán válhat az épület a budai Várnegyed nemzeti emlékhely részévé.
Hozzátette, hogy az emlékhely már magában foglalja az Országos Széchényi Könyvtár, a Budapesti Történeti Múzeum, a Várkert Bazár, a Mátyás-templom és a Halászbástya épületét.
Szabó Csaba, a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) főigazgatója Az országos levéltár tornya című kamaratárlatról szólva elmondta, hogy az a levéltár egykori, alig 20 évig létezett tornyának történetét mutatja be, és kapcsolódik az intézmény 1945 – Kereszttűzben című tárlatához, amely 80 évvel ezelőtti eseményeket idéz fel, középpontjában az országos levéltár épületével.
Reisz T. Csaba kurátora elmondta: a kamarakiállítás tablói archív fényképeken, tervrajzokon és levéltári iratokon keresztül a 76 méter magas torony teljes történetét bemutatják, részben kronologikus sorrendben, a tervezéstől a torony megsemmisüléséig.
A tárlaton elhelyezett monitorokon archív felvételek jelennek meg az egykori toronyról, az egyik tablón a toronnyal kapcsolatos korabeli sajtóvisszhangok is olvashatók.
Reisz T. Csaba ismertetése szerint a torony a közhiedelemmel ellentétben nem víztorony volt, hanem a központi fűtés kéményét és a hátsó lépcsőházat rejtette magában.
A kurátor szerint a korban nagyon vegyes volt a torony megítélése, egyesek csak „szamárfülnek” nevezték a váron. Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszternek sem tetszett a víztartály nélküli épületrész, és át akarta építtetni. Pogány Móric építészt bízták volna meg az új torony megtervezésével, de ez végül – Klebelsberg korai halála miatt – meghiúsult.
A torony Budapest második világháborús ostroma alatt több találatot kapott és komoly sérüléseket szenvedett. Helyreállítása lehetetlen volt, ezért a felső részét lerobbantották, majd később az alsó részét is lebontva alakítottak ki új homlokzatot az épületnek.
Avar Anton kurátor felhívta a figyelmet a kiállítás középső részén lévő rekonstrukciós installációra, amelynek felső részén egy címerkoszorú helyezkedik el. A tornyon egykor látható címereket Keöpeczi Sebestyén József heraldikus, címerfestő tervezte és a pécsi Zsolnay-gyárban majolikából készültek. A címerkoszorú alatt három, a toronyból megmaradt kődarab található.
MTI/Felvidék.ma
