A felolvasott igeszakasz egy reggelről szól (Máté evangéliuma 28,1-10). Egy olyan reggelről ami megváltoztatta a világ sorsát. Egy olyan reggelről, ami a mi életünket is csodálatos módon megváltoztathatja.
Nézzük mi is történt ezen a reggelen. Minden úgy kezdődött, mint az év bármelyik más reggelén, kezd virradni… Máté két asszonyra irányítja rá figyelmünket, akik ilyen kora reggel már úton vannak. Jézus iránti szeretetük nem engedte őket nyugodni. Talán még aludni sem tudtak, alig várták, hogy végre virradjon és indulhassanak. Mentek, hogy megnézzék a sírt ahova szeretett mesterüket helyezték.
Kedves Testvérem! Sokszor így kezdődik a változás az ember életében, hogy vágyakozik Jézus közelébe. Ez még nem változás. Ez még csak a kezdet. De ott a Mester közelében minden más megvilágításba kerülhet.
Vannak olyan helyzetek is, amikor valaki Jézus közelébe vágyakozik azt remélve, hogy balzsamot ad sebeire az Úr, s mégis azt tapasztalja, hogy még rosszabbra fordul a sorsa, még nehezebb az élete, összetörnek reményei. A sírt meglátogató asszonyok lába alól is kiszaladt a talaj. Pontosabban, ahogy igeszakaszunkban olvashatjuk nagy földrengés rázta meg a vidéket.
Bizony néha kell, hogy előbb minden omoljon össze, hogy utána egy teljesen új épülhessen. Milyen változást hozott a földrengés? Előtte Pilátus hatalma és a főpapok gyűlölete tartotta ott a követ Jézus sírja előtt, most szabad az út, nincs ami, vagy aki eltorlaszolja, eltitkolja, leplezze az asszonyok elől a valóság örömét: Jézus feltámadott! Előtte a Krisztus volt halott és az őrök éltek, most az őrök lettek olyanokká, mint a holtak.
Ami eddig megkötözött, elállta az utat a Krisztussal való közösségünktől, az félretétetik az útból. Erről beszél Pál is a Kolossébeliekhez írott levelében: „Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Őt a halálból. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;” Kol 2,12-15. Pál itt a törvényről szól, amit félre kellett tenni. Annyi minden más is eltorlaszolhatja az utat a menny felé. A pénz szerelme, a hatalom, saját elképzeléseink… Amik megkötöznek minket és távolt tartanak az evangéliumtól. Félre kell tenni mindent, ami gátolja a Krisztushoz jövetelünket.
Az asszonyok, ahogy átélhették a csodát rögtön feladatot is kaptak: „És menjetek el gyorsan, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül…” Mt 28,7 Elmondtad-e gyermekednek, szüleidnek, párodnak, barátodnak, amikor fájdalmas éjszakák hulltak a lelkére, hogy van egy Jézus, aki segíteni tud, aki legyőzte a halált, s aki előttünk jár az úton.
Az asszonyok félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy elmondják a jóhírt. A temetőn át ugyanazon az úton tértek vissza, amelyiken jöttek. De mégis milyen más volt ez az út! Ragyogott a nap, szívükben ragyogtak fénylő angyalok és minden az örömről énekelt.
Közben Jézus találkozni akart az asszonyokkal és ezért szembejött velük. Jézus találkozni akar velünk is. Az istentisztelet perceiben, a Szentírás sorain és az életünk eseményein át is szembejön velünk az úton, s akkor még a temetői út is a csodák útjává változik.
S mindez hogyan is kezdődött? Két asszony vágyakozott Jézust látni s lettek a világtörténelem legnagyobb csodájának a részesévé…
Izsmán Jónás, Felvidék.ma
A húsvéti ünnepi prédikáció Ipolyságon a református gyülekezet istentiszteletén hangzott el.
{iarelatednews articleid=”45300,45286,45278″}
