Augusztus 20-át Kassán a helyi magyar közösség hagyományosan megünnepli. Az ünnepségre a Mészáros utcai Orsolya-apácák Szent Mihály-templomában került sor ökumenikus istentisztelet keretében augusztus 20-án. Jobb helyszín erre nem is kínálkozhatott volna.
Ez a templom a reformátusok részére épült (1652-55). Czeglédi István nagynevű prédikátor idejében fejezték be, aki főiskolai szintre fejlesztette a református iskolát. 1668-ban az országos hírű kassai iskolában 350-en tanultak. Így ez volt a királyság legnépesebb egyeteme. Teológiát, fizikát, etikát, logikát, görögöt, latint, történelmet és geográfiát oktattak. 1673. szeptember 29-én Otto Johann Wolkra (?-1719?) gróf, a Szepesi Kamara tanácsosa elvette és katonai raktárrá alakította át a templomot. 1682-ben Thököly visszaadta a reformátusoknak, de 1696. március 27-én Csáky Ferenc országbíró ismét elvétette és az iskolából kikergette a tanulóifjúságot. (Nem kellenek nekünk idegen ellenfelek!) A rablást azzal leplezték, hogy értéktelen kis szántóföldecskéket adtak „helyette” a református egyháznak. 1706. január 9-én II. Rákóczi Ferenc visszaadta a templomot eredeti tulajdonosaiknak, melyet közben az Orsolya-apácák vettek birtokukba. Georg Löffelholz császári tábornok 1711. október 18-án harmadszor vette el a templomot és katonai magtárrá alakították. Húsz év múlva ismét az apácák kapták meg.
A legutóbbi felújítás alkalmával az apszis középső ablakát befalazták, melyen a magyar címer volt látható. Előtte Szent Mihály arkangyal fából faragott szárnyas alakját látjuk.
Pásztor Zoltán püspöki helynök az istentisztelet elején arra hívta föl a figyelmet, hogy Istvánt húsz éves korában koronázták királlyá. Majd arra szólította föl a gyülekezetet, mely teljesen megtöltötte a templomot, hogy imádkozzunk egymásért, jövőnkért, megbocsátva egymásnak és bízva Isten irgalmában.
A következő katolikus ének azért esedezett, hogy hazánkért térdelünk Isten elé és rút bűneinket jóságával födje be!
Majd a Példabeszédekből következett idézet: „Megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen járatlak. Semmi nem gátolja lépteidet, amikor jársz, és ha gyorsan szaladsz, akkor sem botlasz meg. Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! Őrizd meg, hiszen az életed! Ne lépj a gonoszok ösvényére… Az igaz ember útja, mint a hajnal pirkadása, egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz. A gonoszok útja olyan, mint a sötét éjszaka, maguk sem tudják, miben botlanak meg. (…) Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet. Tartsd távol magadtól a száj hamisságát, távolítsd el az ajkak álnokságát! (…) Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad.” (4; 11-27.)
Egy református ének következett: „Mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik, Lelkem úgy óhajt Uramra, és hozzá fohászkodik. Tehozzád én Istenem, szomjúhozik én lelkem. Vajon színed eleiben mikor jutok, élő Isten?”
Orémus Zoltán református esperes prédikációja következett. Máté Evangéliumából vette a textust, a Hegyi Beszéd végéről. Krisztus itt arra figyelmeztet, hogy aki megtartja tanítását az hasonló ahhoz az emberhez, aki kősziklára építi a házát. „És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.” Aki viszont a hallott tanítást nem alkalmazza életében, az a bolond emberhez hasonlít, aki fövenyre építi házát, melyet a természet erői elpusztítanak. Amikor Jézus befejezte tanítását, sokan álmélkodtak, mert „úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint írástudóik.” (7; 24-29.)
A természet megmutatja erejét – kezdte az esperes. – Sokan veszítik el otthonukat. Egyre gyakrabban figyelünk föl a szélsőséges időjárásra, amire az építészeknek is oda kell figyelniük már a tervezésnél. Jézus ebben a hasonlatban nem meteorológiai jelentést akart közölni. Ez egy különös lelki időjárás jellemzése, melyben megjelennek az írástudók, Heródes, Pilátus és a többiek. Az Úr által épített ház a Golgotán megáll. A kősziklára épített egyház ellen hiába fogtak össze.
A tanítványok között nem találunk egy építészt sem, hanem főleg halászokat és vámszedőt. A példabeszéd a bölcs és bolond házépítőről szól. „A bölcsesség kezdete az Úr félelme.” (Zsoltárok Könyve 111, 10)
Jézus két fontos dolgot mond, amit az és szóval köt össze. Nemcsak az ellen fog össze, hanem a másik oldalon Jézus tanítását és cselekedeteit szorosan összekapcsolja, egyesíti. Jézus az életbe viszi szavait. Az élet nyelvére fordítja le azokat.
Hálát adunk azért, hogy István királyunk Jézus tanítását lefordította a magyar élet nyelvére. Meg mindazokért, akik e tanítást életté alakították.
A bolond nem számol az ellenfél összefogásával. Nem fordítja le az élet nyelvére Krisztus tanítását. Ő a de szót használja. Külön választja Jézus tanítását és az életet. Mindig akadnak bolondok, akik a fövenyre épített házak romjain akarnak újra építkezni. Mindig kevesebb a bölcs. Külön hálásak lehetünk, hogy nekünk adatott István személyében egy erkölcsi tartású házépítő, akinek követői akadtak és nyomdokaiban haladtak Jézus tanításával összhangban.
Jáger Róbert görög-katolikus lelkész fohásza következett és Joachim premontrei atya könyörgése. Végezetül a püspöki helynök felhívta figyelmünket arra, hogy vannak iskoláink, színházunk. Ne csupán saját, hanem közös ügyeinket is tartsuk szem előtt, hogy legyen közös jövőnk.
Az istentisztelet végén a Himnusz, majd a Boldog asszony anyánk hangzott föl. A templom előtt az ünneplő közönség még hosszú perceken át csoportokat alkotva beszélgetett.
Az eseményről készült képeket megtekinthetik a Képgalériánkban.
A hétvégén lesz még egy gulyásparti ebből az alkalomból, melyre a meghívót Eseménynaptárunkban ITT>>> találják.
Balassa Zoltán, Felvidek.ma
{iarelatednews articleid=”48077,48073,48067,48064,48054,47958″}
