Egy évvel ezelőtt, 2013. augusztus 30-án hunyt el a felvidéki magyar kórusmozgalom kiemelkedő, meghatározó alakja, Ág Tibor népzenekutató, karnagy, zeneszerző, zenepedagógus. Kincskereső volt ő, aki múltunk kincseire talált rá és hagyta ránk örökül.
Kevesen vannak, akik jobban ismerik a (felvidéki) magyar ember lelkét, mint Ág Tibor, aki több mint 16 000 népdalt és balladát gyűjtött a Csallóköztől Bodrogközig, vagyis múltunk egy jelentős darabját őrizte meg és mentette át az utókornak. Felbecsülhetetlen érdemeket szerzett azonban a felvidéki magyar kultúra háború utáni megszervezésében is: 1953-ban a NÉPES művészeti vezetője, majd az Ifjú Szívek Dal- és Táncegyüttes karnagya, később igazgatója lett. Számos előadást tartott a népzenéről és több népzenei tárgyú publikációja jelent meg különböző kiadványokban. Szerepet vállalt az idén ötvenéves Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa elődjének, a CSMTKÉ-nek a megalapításában, amelynek több mint tíz évig a vezetője volt. 1968-ban – egy évvel megelőzve a magyarországi „Röpülj páva…” vetélkedőt – megszervezte a Tavaszi szél vizet áraszt… című országos méretű szlovákiai magyar népdalvetélkedőt, mely mozgalom ma is él.
Ág Tibor 1928. április 13-án Pozsonyban született. Munkásságáért számos rangos elismerésben részesült: Kodály-emlékérem (1982); Pro Probitate-díj (Szlovákia, 1998); Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1997); A Szlovák Köztársaság Ľudovit Štúr-díja (2002); Posonium Irodalmi Életmű-díj (Szlovákia, 2000); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2008); Csodaszarvas-díj (Szlovákia, 2012). Nagymegyeren 85 évesen, 2013. augusztus 30-án hunyt el.
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”43500,41379″}
