Úgy tűnik, változatlan, sőt inkább növekvő érdeklődés övezi a hónap utolsó vasárnapján megrendezett losonci régiségbörzét, amely már részben kinőtte a piaccsarnok belsejét, így a régióból és a határ mentéről érkező árusoknak már igénybe kell venniük az épület előtti teret is.
Így volt ez most is. A kínálatban továbbra is előkelő helyen szerepelnek az érmék, bélyegek, jelvények, a porcelán és az üveg, de bővülő a kínálat az egyéb tárgyakból is (kések, fegyverek, használati eszközök, dokumentumok, fényképek, könyvek stb.).
Az asztalok között sétálgatva több figyelemre méltó „lelet” is megihletett. Az egyik egy fényképalbum volt, amely a Foszlányi családtól került a mostani tulajdonoshoz, és sok minden egyéb mellett eredeti és általam eddig még nem látott fényképfelvételeket tartalmaz Losoncról is (többek között az Országzászló felavatásáról).
Egy másik asztalnál rendszeresen feltűnnek a losonci református egyház dokumentumai. Jó néhány évvel ezelőtt ugyanezen a rendezvényen (más helyszínen) sikerült hozzájutnom az egyházzal s főleg a Losonci Református Teológiával kapcsolatos eredeti anyagokhoz, amely leveleket, kimutatásokat, beszámolókat, az akkor Losoncon székelő püspökség anyagait tartalmazta. Ennek nagyobbik része azóta biztonságos helyre, levéltárba került.
Úgy tűnik azonban, hogy ez a forrás kiapadhatatlan, mert azóta is sorozatban tűnnek fel – ha nem is olyan mennyiségben – az ugyanilyen témájú és tartalmú dokumentumok. Írom ezt ide azért, mert megítélésem szerint ezek az anyagok értékesek, a szlovákiai magyarság történelmének szerves részét képező református egyház történetének olyan, nemcsak Losoncra vonatkozó részleteit mutatják be, melyeknek levéltárban lenne a helyük.
A „történetükről” annyit érdemes tudni, hogy a 2. világháború után a református egyház is mint olyan a magyarellenes intézkedések áldozata lett. Közprédává vált a református teológia épülete az addig ott őrzött iratokkal és dokumentumokkal együtt, valamint az egyházi iroda, az egykori püspökség irodája is. A helyi lelkészeknek, az értékeket ismerő egyházfiaknak és családjaiknak köszönhetően ezekből több családi tulajdonba került. Az anyagok nagyobbik része azonban gazdátlan maradt, és csak a sors kegyének köszönhető, hogy ezek egy része – számomra nem egészen követhető módon – gyűjtők kezébe jutott, akik – tisztelet a kivételnek – csak ritkán tudják, hogy ezek számunkra milyen értéket képviselnek. Nagyobb a hitele egy pecsétnek, fejlécnek, aláírásnak stb. mint a tartalomnak, s ennek megfelelően is osztályozzák azokat.
Feltételezem, hogy ez nemcsak a losonci börzére jellemző. Érdemes lenne átgondolni, hogyan lehetne összegyűjteni ezeket, a történelmünk szempontjából is értékes anyagokat, hiszen az a sejtésem, a téma iránt érdeklődők nagyobbik része nem rendelkezik olyan anyagi háttérrel, hogy ezeket fel tudja vásárolni.
Képgalériánkat tekintse meg ITT>>>.
Puntigán József, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”41188,46329,44909,43413″}
