A poprádi Tátraalji Múzeum (Podtatranské múzeum) a Kiállítás kategóriában megnyerte a Pamiatky a muzeá (Műemlékek és Múzeumok) című folyóirat díját, melyet Magdaléna Békessová, Claus von Carnap-Bornheim, Karol Pieta, az SZTA Régészeti Intézete, a schleswigi Gottorfi Vár Schleswig-holsteini Regionális Múzeumának Alapítványa (Stiftung Schleswig-Holsteinische Landesmuseen Schloss Gottorf) vehetett át a poprádi fejedelmi sírbolt konzerválásáért, a kiállított tárgyak minőségi helyreállításáért, valamint az ehhez kapcsolódó rendezvények megszervezéséért. A leletegyüttesről a Pamiatky a muzeá közölt először híradást még 2007-ben. A díjat szeptember 12-én Poprádon, a helyreállítoott régi gőzerőmű patinás épületében székelő a Tátrai Képtárban az Európai Kulturális Örökség Napjai 2014 rendezvény ünnepélyes megnyitása alkalmából adták át.
2006-ban földmunkák alkalmával egy kotrógépkezelő bukkant rá véletlenszerűen a leletre. Ipari park építéséhez fogtak Mateócon (Poprád része). 5 m mélységben egy vörös fenyőből készült gerendaház maradványaira nukkantak, melynek mérete 4×3 m volt, és víz öntötte el. Eleinte második világháborús lőállásnak vélték az építményt, nyilván méretei okán is, de a régészeti feltárás kiderítette, népvándorlás kori germán fejedelmi sírra bukkantak. Ritkaságszámba megy, hogy egy sírbolt szinte teljes épségben maradjon meg. Szenzációs leletegyüttes került napvilágra! A sírban 12 tonna, főleg fából készült anyagot gyűjtöttek össze. A túlvilági élethez szükséges bútorzat – asztalka, fekvőhely, asztal és ravatal – tiszafából készült. Falapátok, textíliák is előkerültek. Így megismerhető, milyen volt az élet a a 4. és 5. század fordulóján. A tárgyak vallanak az akkori emberek műszaki fejlettségéről, az ókori Görögországgal és Észak-Afrikával fenntartott kapcsolatairól. Külön érdekességnek számít egy játék is. A fából készült deszka egyik oldalán a dámához hasonló játékot lehetett játszani, a másik oldalán malmot. A Tátra-környékén ehhez nem figurákat, hanem üvegből készült fehér és sötétzöld köveket használtak. A belső faszarkofág önmagában 170 x 290 cm-es.
A sírt még akkor vagy később kirabolták. A nemesfém tárgyak így eltűntek, csak Valens császárnak (uralk. 364-378 között) egy fülezett trieri solidusa (4,54 grammos aranypénz) és néhány bronzedény töredéke maradt meg a jelentős mennyiségű római és barbár kerámia, valamint fa- és csonttárgy mellett. A sírban diót is találtak.
A 20-25 éves fejedelem teljes csontváza sem maradt meg. Hozzávetőlegesen nyolcvan csont és három fog került elő. A 172 cm magas, jól táplált férfi különösen sok zöldséget fogyasztott. Így feltételezhető, a Földközi-tenger mellékén élhetett. Elsősorban bárány- és kecskehúst evett, kevesebb marhahúst és disznóhúst alig. A maradványok töredékessége miatt nem állapítható meg, mi lehetett a halál oka. A DNS-vizsgálat szerint valahonnan a mai Szlovákiától keletebbi területről származott. A további elemzések pontosabb eredményt hozhatnak.
A szlovák régészek német kollégáikat hívták segítségül, mert ők gyakorlottabbak a nedves környezetben folyó feltárások területén. A leletegyüttes így Németországba vándorolt. 2008 és 2012 között zajlottak a konzerválási munkálatok. A Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete együttműködött a schleswigi Balti és Skandináv Régészeti Központtal (Zentrum für Baltische und Skandinavische Archäologie), ahol a sírboltot és egyes anyagokat konzerválták. A szükséges anyagiakat is elsősorban a németek teremtették elő.
Paradox módon azt, hogy a lelet 1600 éven át megmaradt, a rablóknak köszönhetjük, akik alagutat ástak a sírkamrába, és azt azon keresztül öntötte el azt a víz. Így konzerválódott az európai jelentőségű leletegyüttes.
„Mind a sír mérete, mind pedig a megmaradt mellékletek jól jelzik, hogy a 4. század utolsó harmadában még szoros kapcsolatok álltak fenn a Római Birodalom és a vandálok között. (…) Ezek a jelenségek utalnak arra, hogy a Római Birodalom különleges kapcsolatokat ápolt a Kárpát-medence északkeleti, keleti felében élő vandálokkal” – írja Prohászka Péter doktori disszertációjában. „A vandálok keleti germán nép volt. Ennek politikai magyarázatát mindenképpen szállásterületük stratégiailag fontos fekvésében kereshetjük, „ugyanis innen akár a szarmatákat, akár a gótokat hátba lehetett támadni. (…) Ennek a vandálok számára gyümölcsöző viszonynak a gótok elvándorlása és a Római Birodalom belső – gót – problémái vetnek véget.”
A kiállítás nemcsak a régészeti leletegyüttest mutatja be, de az eddigi kutatás eredményeit is. A vizsgálata azonban tovább folytatódik, így újabb eredmények várhatók.
(A képek kattintással nagyíthatók!)
Balassa Zoltán, Felvidék.ma
Fotó: A felvételeket a szerző (1-3) és Rudolf Felšöci (4-7) készítette
