1944 után ismét visszanyerhette eredeti formáját a nagykálnai református templom. Az eredetileg 126 éves épület története nagy részében sajnos hozzá és református közösségéhez méltatlan körülmények közt tengődött.
A templom még 1888-ban épült, ám a II. világháború, ahogy a régió több nagy múltú épületét ezt sem kímélte. A visszavonuló német haderő a Garam vonalánál tartóztatta fel három hónapra az előrenyomuló szovjet csapatokat, amely időszak hatalmas pusztítást okozott az Alsó-Garam-mentén. Stratégiai okokból szinte az összes magasabb építményt felrobbantották. Ennek áldozata lett a nagykálnai református templom is. 1944. december 23-án a frontharcok következtében toronysüvege, tetőszerkezete és belső berendezése teljesen elpusztult, kiégett.
A háborút követő szocialista időszak pedig nem kedvezett túlságosan az egyházi intézményeknek, bár sok helyen helyreállították a háború okozta károkat, ám Kálnán erre nem került sor. A tető nélkül maradt puszta falak évtizedekig voltak kitéve az enyészetnek, de ellenálltak és megmaradtak.
2003-ban aztán a helyiek összefogásából Szathmáry Zsuzsanna és Tóth Zoltán irányításával megkezdődhetett az eredeti állapot helyreállítása. 2004-ben, 60 év után újra toronysüveg került a templom tornyára. 2006-ban pedig már a Magyar Reformátusok Világtalálkozójának egyik helyszínét tarthatták itt. Ezek után már csak a templom külsejének a felújítása maradt hátra, ami 2014-re, pontosan 70 évvel a pusztulása után meg is valósult.
Az újjászentelési istentiszteletre november 30-án került sor, amin Istennek hálát adva köszönték meg mindenkinek az elvégzett munkálatokat, így a református felekezetnek teljesen megújult otthona lehet Nagykálnán.
Csonka Ákos, Felvidék.Ma
{iarelatednews articleid=”50354,50037,49671″}
22
Előző cikk