A Karszt Polgári Társulás „Legendák nyomában” című együttműködési projektjének végeredménye egy történet és az evangélikus templomkertben átadott szobor, mely Miroslav Janič szobrász alkotása.
A pályázatban a 19 HCS -ban tevékenykedő falu szobrot és történetet kapott, melyet a Literárna spoločnosť Pravé orechové munkatársai gyűjtöttek és dolgoztak fel. A könyv, amelyben eredetileg szlovák nyelven a történet meg fog jelenni, még a nyomdában van.
A felvidéki község magyar múltjára való tekintettel eddig az egyetlen, írásban megörökített legendánknak a szoboravatási ünnepségre elkészítettük magyar kivonatát. Az alábbiakban egy rövidített magyar kivonatot olvashatnak el a lekenyei legendából:
A történet a 20. század negyvenes éveiben játszódik. Özv. Takács Barnabásné – Gizike néni elbeszélése nyomán. Főhőse egy lekenyei lány, akinek kislány korában gyakran mesélt a nagyanyja. Ő és a két húga szerették hallgatni a mamájuk meséit. A meséket idővel felváltották a szentek életéről szóló elbeszélések és egyéb tanulságos élettörténetek. A nagymama megismertette az unokákat a rossz cselekedetekkel is, melyek különböző módon nyilvánulnak meg az életben. Rossz tett az is, ha a másiknak jót akarunk, de nem vesszük figyelembe, hogy ő nem akarja azt. Példaként hozta fel a gazdag családból származó Mária szerelmi történetét a faluból. A lány beleszeretett egy szegény paraszt fiúba, akitől a szülei eltiltották. A történet tragikus véget ért, mert Mária szerelmi bánatában öngyilkos lett… Ekkor még a történetünk kislányának sejtelme sem volt a szerelem erejéről… Nagyanya tanító intelmekkel látta el unokáit. Beszélt nekik a „setétség gonoszságáról”, mely erősebb az emberi gonoszságtól. Ezek az árvíz, a jégeső vagy a tűzvész, de ide tartoznak a boszorkányok rontásai is. A megrontott emberfiát arról lehet felismerni, hogy fáradékony, gyenge és beteg, a gyermek pedig keservesen sír és nem tud aludni. A rontást egyik népi hagyomány szerint úgy lehet megszüntetni, ha az áldozat megmosdik abban a vízben, amibe előtte izzó parazsakat dobtak. Rontásra képes bárki, aki gyűlöletet táplál magában, és megronthatja a másikat tudtán kívül is. A legsúlyosabb rontásra a boszorkányok képesek. Boszorkánnyal a keresztutakon lehet találkozni, és jó, ha ilyenkor van az ember zsebében egy pár vetőmag. Ha szétszórja a magvakat a boszorkány elé, el tud futni előle, ugyanis az csak akkor mehet tovább, ha összeszedte őket. A gyerekekre viszont a vasorrú bába a legeslegveszélyesebb. Jelenléte a mély vízzel és a kígyókkal köthető össze. A parti sűrű növényzetben rejtőzködik, és az óvatlan gyermeket magával ragadja és vízbe fullasztja. Nagyanya nem ismert védekezési módot a vasorrú bába ellen. Óvta az unokáit, hogy vigyázzanak nagyon, amikor a Sajóban fürdenek.
A történet öt év múlva folytatódik tovább, kislányunk már nagylánnyá cseperedett. Egy forró májusi napon éppen libát legeltetett a Sajó-parton, lábait a hűvös vízbe lógatva, amikor egy nagy kígyót vesz észre a vízben. Nagyon megijed, és fejvesztve menekül, de hiába, mert a part füvében is kígyók tekeregnek a lábai alatt. Egyszerre elsötétedik minden körülötte, és amikor feleszmél, egy ráncos arcú, apró szemű, gonosz tekintetű, sötét ködbe burkolózott banya áll felette, a nap sugara meg-megcsillan a vasorrán. A bába megérinti a lány homlokát, mire az újra visszazuhan az éj fekete sötétségbe.
A lány az elkövetkező napokat imádkozással tölti, hálás, amiért a fiúk eszméletlen állapotban megtalálták a parton, és hazahozták. Hálát ad az őrangyalának, mert megvédte őt a kígyóktól és a vasorrú bábától. Rémálmok gyötrik éjszakánként és sokáig ki sem megy az udvarból. Ez így megy hetekig. Nyár elején viszont már nem tud ellenállni barátnője, Irma unszolásának, és elmegy a lányokkal a Sajóra fürdeni. Úgy gondolja, hogy a vasorrú bábával való találkozás nem ismétlődhet meg újra. A lányok alsószoknyában és blúzban fürdenek, együtt a fiúkkal, akik csak alsónadrágot viselnek. Lányunknak megakad a szeme egy szép szál falusi legényen, Jancsin, aki bevonszolja őt a Sajóba, és nem engedi el a vízben sem. Karjában tartja, védelmezi, nehogy baja essen. A lány elfeledi minden félelmét, végre biztonságban érzi magát, szívét eddig nem tapasztalt melegség járja át. A fiúk kis idő múlva tovább állnak. Irma elárulja, hogy kissé távolabb meztelenül szoktak fürdeni a Sajóban. Rábeszéli a barátnőjét, hogy lessék ki őket a partról. Az a part egy lucernás része, és a kaszáló gazdája elkergeti a fiatalokat onnan. Mérges, mert letapossák a vetést. A nagy ordibálásra a fiúk is kirohannak a vízből, és mentik az irhájukat. Lányunk is fut hazafelé a tilosból, de újra erőt vesz rajta a már ismerős földön túli félelem, kígyók csúsznak-másznak a lábai alatt és elsötétedik vele a világ… a pitvaruk ajtajában eszmél fel újra, sikerült hazaérnie, mielőtt összeesett volna.
Az ezt követő fél évben gyakran megjelenik neki a vasorrú bába alakja álmában, de lassan kezdi megszokni. Úgy érzi, mintha a lelke ketté volna szakajtva, egyik fele vidám: ott lakoznak a barátnői, a barátai és Jancsi, míg a másik fele fekete köddel van telítve, melyből vészjóslón világlanak ki a vasorrú bába szemei.
A fiatalok Luca napra készülnek éppen. A hagyomány szerint ezen a napon minden évben a két templom közötti keresztúton a házasulandó fiúk kukoricát szórnak szét azzal a céllal, hogy a boszorkányok ne tudjanak ártani a falu lakosainak. Az eladó sorba került lányok pedig az otthon talált legócskább ruhába öltözve, fekete kendővel a fejükön, arcukat korommal bekenve seprővel kezükben kivonulnak a templomok elé, hogy felseperjék a szétszórt kukoricaszemeket. A lányok táncolva, vidáman sepregetnek, nyelvüket öltögetik a bámészkodókra – ezt máskor nem tehetik meg, csak ezen a napon. Táncba viszik a fiúkat, akik nem ellenkezhetnek. A népi hiedelem szerint, a férfi nem képes ellenszegülni, ha boszorkány viszi a táncba. A falusi rituálé minden évben éjfélig tart, végeztével pedig a fiúk hazakísérik kedvesüket. Lányunk mellett szótlanul lépdel Jancsi, és elkíséri őt haza, egészen a kapujukig. Gyakorlatlan még a szavakkal, de nem is hiányoznak azok, mert mindketten tudják és érzik, hogy egy láthatatlan erős kötelék van közöttük, és ez boldogsággal tölti el mindkettőjüket.
A szeretet érzés olyan nagy erővel bír, hogy megszünteti a lány félelmét a vasorrú bábától. Elalvás előtt már a Jancsi szemeit látja maga előtt, és alig várja, hogy újra találkozhassanak. Ezek után a lánynak soha többé nem jelent meg a vasorrú bába…
Fordította: Takács Ágnes és Beke Beáta/Felvidék.ma
Az írás a Harmónium Független Kommunikációs Egyesület „Most mutasd meg településed kincseit!” című pályázatára készült, amelyre 12 felvidéki nevezett be. A Felvidék.ma sorozatban szeretné bemutatni ezeket a pályamunkákat.
{iarelatednews articleid=”45627,51350,51041″}
