Immár nyolcadik éve ünneplik meg március 24-én, Bél Mátyás születésének évfordulóján a Honismeret Napját a Kárpát-medencében. Az ünnepnapon a felvidéki honismereti mozgalom két elismert alakját szülőföldünk értékeiről, lokálpatriotizmusról és hazaszeretetről kérdeztük.
Bél Mátyásnak, a „honismeret atyjának” születésnapját 2007-ben nyilvánították a Honismeret Napjának. A 17-18. században élt író, lelkész, történelem és földrajztudós külföldi tanulmányai során döbbent rá arra, hogy milyen keveset tud a világ Magyarországról. Ezért döntött úgy, hogy teológiai, nyelvészeti vizsgálódásai mellett történelmi-honismereti tárgyú kutatásokat is végez – amivel a felvidéki Ocsován született polihisztor a szervezett helyismereti kutatás megalapozójává vált a Kárpát-medencében. Az Európában is megbecsült tudósról Magyarországon számos honismereti egyesület is megemlékezik március 24-én. A Felvidéken azonban mintha egy kissé megfeledkeztünk volna róla.
„Jó lenne nálunk is jobban megismertetni életét, munkásságát diákjainkkal, önkéntes kutatókkal, érdeklődőkkel… A napokkal ezelőtt Köbölkúton rendezett évzáró ülésünkön Debreczeni Droppán Béla, a Magyar Országos Honismereti Szövetség elnöke tartott előadást a számunkra is példaértékű, több nyelvet beszélő tudósról, íróról, aki identitását úgy fogalmazta meg latinul: „lingua Slavus, natione Hungarus, eruditione Germanus”, ami azt jelenti, tót (szlovák) anyanyelvű, magyar nemzetű és német műveltségű” – meséli Dániel Erzsébet, a párkányi Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulás elnöke.
„Sajnos az emberek egészséges lokálpatriotizmusa, kötődése a szülőföldjéhez és szűkebb régiójához meggyengült, ez pedig előbb-utóbb az identitástudat elvesztéséhez vezet. Ez volt az egyik oka, hogy 2010-ben megalakítottuk a Limes-Anavumot, amely előbb kulturális, ma már honismereti egyesületként működik. Tapasztalatunk az, hogy az emberek kevés helytörténeti ismerettel rendelkeznek. Nem érdeklődnek, nem foglalkoznak vele, sok településen még önkormányzati szinten sem. Nem csoda, hiszen az elmúlt évtizedekben olyan időket is megéltünk, amikor szégyen volt a falusi származás, az emberek tömegesen költöztek be a városokba, megfeledkezve múltjukról, történelmükről, falvaik nevezetességeiről és híres szülötteiről. Természetesen vannak kivételek, ahol elővették a hagyományokat, és azok máig élnek” – emeli ki Dániel Erzsébet, aki szerint a honismeretnek rendkívül szerteágazó területei vannak, ezért a Limes-Anavumnak is szűkítenie kellett tevékenységi körét.
„Egyik fő célunk, hogy a fontos helytörténeti kutatásokra ráirányítsuk a figyelmet. A másik: hogy a diákokat is fogékonnyá tegyük a honismeret iránt. Szülőföldem , szeretlek címmel minden évben megrendezzük alap- és középiskolás vetélkedőnket, amely az elmúlt években nagyon sikeres volt a tanulók körében. A vetélkedő idei témája régiónk második világháborús emlékműveinek feltárása. Hivatalos együttműködést kötöttünk a Magyarországi Honismereti Szövetséggel, ennek köszönhetően egyesületünk elnökeként minden évben részt veszek az általuk szervezett egyhetes Honismereti Akadémián. Magyarországon eredményesen működik a honismereti mozgalom, van mit tanulnunk tőlük” – jegyzi meg a Limes-Anavum Regionális Honismereti Társulás elnöke.
A fiatalok megszólítását Köteles László is fontos feladatnak tartja. Szerinte a honismeret egyik legfontosabb küldetése, hogy megismertesse a fiatalabb generációval és a széles nyilvánossággal azokat az értékeket, amelyek a szülőföldünkön léteznek, és hogy ezen keresztül kineveljen egy természetes szülőföld- és hazaszeretetet a fiatalokban.
Ez egy olyan korban, amikor a fiatalabb generáció tagjai elhagyják szülőföldjüket, és külföldre távoznak, különösen fontos. A szülőföld értékeit megismerve ugyanis nagyobb vonzerőt jelenthet számukra a visszatérés, ezeket az értékeket megtartva lesznek képesek szülőföldjük gyarapítására, felemelésére – mondja Köteles László, aki évtizedek óta nemcsak résztvevője, hanem szervezője is a szlovákiai magyarság legnagyobb múlttal rendelkező nyári honismereti táborának, a Honismereti Kerékpártúrának.
„Ha értékeinkkel nem törődünk, akkor az utánunk következőknek sem fizikai, sem pedig szellemi értelemben nem lesz lehetőségük találkozni ezekkel. Sajnos, a honismerettel a diákok csupán érintőlegesen találkoznak az iskolákban: a tantárgyakat túl szárazon tanítják, ez vonatkozik a történelemre, az irodalomra és a földrajzra is” – teszi hozzá Köteles, aki úgy látja, a honismereti mozgalom Szlovákiában inkább egyénekre vagy szűkebb csoportokra korlátozódik, átfogó tömeg- és országos mozgalmak azonban nem léteznek.
Bél Mátyásról – röviden:
A Zólyom megyei Ocsován született. Apja, Matej Bel, szlovák evangélikus mészáros, anyja veszprémi magyar iparos lánya volt. Tanulmányait Losoncon, Alsósztregován, Besztercebányán kezdte, majd a pozsonyi evangélikus líceumban végezte. 1704 és 1707 között a hallei egyetemen teológiát és orvostudományt, valamint nyelveket tanult. Baráti viszonyba került August Hermann Franckéval, a pietizmus szellemi vezérével, s így lett maga is pietista.
Tanulmányai befejeztével Bél Mátyás rövid időre a bergeni iskola vezetője lett, majd 1708-ban hazatért Magyarországra. 1709-től 1713-ig Besztercebányán régi tanára, Pilarik János keze alatt tanított. Később ő lett a gimnázium rektora. Bél Mátyás a német földön látott példák alapján átalakította a besztercebányai gimnáziumot. Munkájának és eredményeinek híre terjedt, ennek tudható be, hogy 1714-ben a híres pozsonyi evangélikus líceum meghívta igazgatójának. Ettől kezdve haláláig Pozsonyban élt.
Háza kulturális központtá vált. Pozsonyban bevezette a pontos tantervet. A tanárok munkáját ellenőrizte, az oktatásról jegyzőkönyvet vezetett. Az általa oly fontosnak tartott földrajzi és történeti ismeretek mellett magas színvonalon folytatta a modern nyelvek oktatását is. 1710. január 8-án vette feleségül Hermann Zsuzsannát. Nyolc gyermekük született. 1719-ben megválasztották a pozsonyi evangélikus egyház első lelkészévé, s ezt a tisztet 30 esztendőn keresztül töltötte be. 1749-ben hunyt el.
Korának kiemelkedő, sokoldalú tudósaként foglalkozott nyelvészettel, történelemmel, földrajzzal és mezőgazdasággal. Legfontosabb, máig ható tudományos jelentőségű munkája a Notitia Hungariae novae historico-geographica volt, melyből öt kötet jelent meg nyomtatásban 1735-1742 között, a többi kéziratban maradt fenn.
Felvidék.ma
