„Megint jőnek, kopogtatnak…” Csaknem harminc magyar értelmiségi – annak nevezik magukat, ám legyen – adott ki tegnap egy nyilatkozatot a jelenlegi szlovák-magyar viszonnyal összefüggésben. Üdvözlik, hogy tárgyalni fognak Szlovákia és Magyarország vezető politikusai, lojalitásukat fejezik ki a Szlovák Köztársaság iránt, lojalitást várnak a szlovákoktól.
A nyilatkozat aláíróinak természetesen szuverén joguk, hogy megszólaljanak, még akkor is, ha esetleg semmi konkrétumot nem javasolnak a témakörben, amelyre hivatkozva megszólaltak. „Tudatosítjuk, hogy Szlovákia állampolgárai vagyunk, szeretünk itt élni, hiszen ez a szülőföldünk és otthonunk. De jólesne, ha államunk politikusai olykor szóba állnának velünk, figyelmesen meghallgatnák a véleményünket” – áll a magasröptű irományban. Nincs is ezzel különösebb baj, ha önmagukat nem a szlovákiai magyar értelmiség képviselőinek, hanem mondjuk csak tagjainak tüntették volna fel, és nem próbálkoztak volna még szélesebb általánosítással: „Mi, szlovákiai magyarok a Szlovák Köztársaság lojális állampolgárai vagyunk.” Pedig a névsorból egyértelmű, hogy csak egy nagyon szűk réteg képviselői, már csak annak okán is, hogy jobbára a Pozsonyi és a Dunaszerdahelyi járásból verbuválódtak össze.
A nyilatkozat a magyar állam felé is bírálattal fordul: „A magyar állam fennen hangoztatja, hogy a határon túli magyar kisebbségek érdekeivel és véleményével összhangban alakítja magyarságpolitikáját. Ehhez azonban többször kellene meghallgatnia a szlovákiai magyar civil társadalom és értelmiség képviselőit, nem hagyatkozva csupán néhány politikus véleményére” – ajánlják mintegy önmagukat.
A 28 aláíró többsége nem először hallatja hangját, a „csapat” mintegy fele 2002-ben ott volt azon 90 értelmiségi között is, akik amiatt tiltakoztak, hogy Duray Miklós felszólalt 2002-ben a Fidesz Kossuth-téri nagygyűlésén. Ám erre válaszul több mint 1000 magyar értelmiségi határolódott el tőlük.
A mostani társaság egy része még korábban, 1992-ben is megszólalt. Akkor – a Független Magyar Kezdeményezés politikusaiként – a Csehszlovák Köztársaság iránti lojalitásukat hangsúlyozták, ellenezték a szlovákok önrendelkezési törekvését, azaz, a szuverén szlovák állam megalakulását – amely iránt most lojalitásukat nyilvánították ki.
Ha ilyen rugalmasan viszonyulnak a történések alakulásához, talán van remény arra is, hogy egyszer a magyar nemzethez való lojalitásukat is kinyilvánítják.
– Felvidék ma, Oriskó Norbert –
– – –
Melléklet
Íme a nyilatkozat:
Soha nem látott, két európai uniós szomszéd államhoz nem méltó mélypontra zuhant a szlovák–magyar viszony. Konkrét megoldásokat kell találni a valós problémákra mindenki bevonásával. Tárgyalni kell, végigbeszélni a közös dolgainkat, de jóhiszeműen, a másik fél iránti bizalommal és empátiával, mert másképp nem lesz eredmény.
Üdvözöljük, hogy a párbeszéd folytatásának jelei felbukkantak, és ismét egy asztalhoz ülnek a két ország politikusai. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy minden esetben emberekről, magyarokról és szlovákokról, szlovákiai magyarokról és magyarországi szlovákokról van szó – a jövőjükről.
Mi, szlovákiai magyarok a Szlovák Köztársaság lojális állampolgárai vagyunk. Felszólítjuk ezért Szlovákia köztársasági elnökét, miniszterelnökét, a parlament elnökét és politikusait, hogy ezt ne vonják állandóan kétségbe. Ők is legyenek lojálisak hozzánk, állampolgáraikhoz, és tartózkodjanak a magyarellenes kijelentésektől. Húsz évvel a rendszerváltás után mondja már ki felelős politikus Szlovákiában: szlovákiai magyarok és minden kisebbség tagjai éljetek úgy, ahogy nektek jó ebben az országban, használjátok anyanyelveteket, fejlesszétek a kultúrátokat, vegyetek részt az államéletben, legyetek teljes jogú része közös államunknak, mi ebben segíteni akarunk benneteket, hiszen gazdagabbak vagyunk ezáltal. Húsz év alatt ezt senki sem mondta ki Szlovákiában. Lojalitást kérnek számon akkor, amikor lojálisak vagyunk, kétségbe vonják a magyar nyelv használatát, amikor már alig mernek megszólalni az emberek magyarul, törvényekkel próbálják szabályozni a magánéletünket, amikor a demokráciát és a köz javát hirdetik. Mi tudatosítjuk, hogy Szlovákia állampolgárai vagyunk, szeretünk itt élni, hiszen ez a szülőföldünk és otthonunk. De jólesne, ha államunk politikusai olykor szóba állnának velünk, figyelmesen meghallgatnák a véleményünket, így nem kellene külső közvetítőket hívni ahhoz, hogy a kormányzat megtudja, mit érzünk és mit is akarunk.
Nagyra becsüljük, hogy a magyar állam alkotmányos kötelességet vállal sorsunk iránt. Éppen ezért – a partneri egyenrangúságot, önbecsülést és önérzetet tiszteletben tartva – a legmesszebbmenőkig meg kellene hallgatni egymás véleményét, ennek intézményes formáit kialakítani, csak így lehet hitelesen és meggyőzően kinyilvánítani akár komoly bírálatot is egyik vagy másik féllel szemben. A magyar állam fennen hangozatja, hogy a határon túli magyar kisebbségek érdekeivel és véleményével összhangban alakítja magyarságpolitikáját. Ehhez azonban többször kellene meghallgatnia a szlovákiai magyar civil társadalom és értelmiség képviselőit, nem hagyatkozva csupán néhány politikus véleményére.
Nagyra értékeljük a magyarországi polgárok kiállását jogaink mellett. Ugyanakkor nyomatékosan megkérjük azokat, akik szükségét érzik nem szokványos módon is kifejezni véleményüket, hogy ne sértsék a szlovák nemzet önérzetét, és ha átlépik a szlovák-magyar határt, tartsák tiszteletben Szlovákia törvényeit és a szlovákiai magyarok érdekeit. Ha nem így cselekszenek, azzal ártanak nekünk! Kiábrándítják még azokat a szlovákokat is, akik megértéssel viszonyulnak hozzánk és támogatnak bennünket.
Nem néhány politikus és szélsőséges szervezet által kreált rémképek ellen kell küzdeni, hanem józanul, racionálisan felmérni a problémákat, és reális megoldásokat találni – Szlovákiában, Magyarországon és Európában közösen!
Aláírók: Barak László költő, Csala Lajos kardiológus, Czajlik Katalin újságíró, Grendel Lajos, író, Hodossy Gyula költő, Horváth Zoltán kórházigazgató, Hunčík Péter pszichiáter, etnopszichológus, L. Juhász Ilona etnológus, Juhász R. József költő, performansz művész, Konkoly László informatikus, László Béla egyetemi tanár, Cs. Liszka Györgyi szerkesztő, Liszka József etnológus, Mészáros András egyetemi tanár, Mészárosné Lampl Zsuzsanna szociológus, Miklósi Péter publicista, Molnár Norbert újságíró, Nagy Myrtil etnológus, Öllös László politológus, Petőcz Kálmán volt nagykövet, politológus, Popély Árpád történész, Simon Attila történész, Szabómihály Gizella nyelvész, Szigeti László kiadóigazgató, Tóth Károly igazgató, Török Tamás nyelvész, Vadkerty Katalin történész, Végh László szociológus
Az értelmiségi nyilatkozathoz csatlakozni lehet az ertelmiseg@gmail.com címen, a név és a foglalkozás feltüntetésével.
