A Szenczi Molnár Albert Alapiskola újra indításának hetvenötödik évfordulójára emlékeztek május 21-én Szencen. Megható ünnepséggel emlékeztek az elmúlt hét és fél évtizedre, kiemelve, hogy a magyar oktatás újra indításáról van szó, miközben mindenki reményét fejezte ki, az iskola fennállásának századik évfordulóját is meg tudja majd ünnepelni a magyar közösség.
A május 21-ei ünnepen egy kiadványt is kiosztottak, amelyben az elmúlt néhány év sikeréről olvashatunk, azért csak az elmúlt néhány évről, mert kiadni a szenci magyar alapiskola teljes sikertörténetét, nézetem szerint, csak sorozatban lehetne. Szerencsére. A könyv az indulás éveiről is tartalmaz adatokat, így például arról, hogy az első tanévben 1950-51-ben 78 tanuló volt, az első évfolyamba 47 tanulót írattak be, 28 fiút és 19 lányt. Az 1952-53-as tanévben már 402 tanulója volt az iskolának, az 1961-62-es tanévben pedig az iskolát már 689 tanuló látogatta. A 2024-25-ös tanévben 263 tanulója van az iskolának.
A kiállítás egy része
Pozsony közelsége mindig meghatározta ennek a régiónak a helyzetét, és ez azon is meglátszott, hogy a Szenci járás iskolái erős végvárként szolgálták a magyarságot, így van ez most is. Az oktatási intézmény a felmérésekben mindig előkelő helyen végez, az elmúlt két évben a kimutatások szerint a legjobb magyar iskola az országban. Ami többek között a tanulmányi eredményeknek, a versenyeken való jó eredményeknek is köszönhető. Egyébként az iskola mindig is családias hangulatú volt, édesanyám – többek között – ezért is ezt az intézményt választotta, mert annak idején ő is idejárt és már akkor családias hangulat uralkodott. Ami megmaradt, a tanulókra mindig odafigyeltek a pedagógusok, a lemaradókat segítették a felzárkóztatásban, a tehetségeket kiemelten kezelték, fejlesztették.
Matus Mónika
Az ünnepségre visszatérve, a beszédekben kiemelték az iskola színvonalát, a családias hangulatot, a közösséget és azt is, hogy mára az iskola a járás magyar közösségének fontos színterévé vált. Matus Mónika igazgató köszöntötte a korábbi igazgatókat, pedagógusokat és volt munkatársakat is, kiemelte Nagy István szerepét, aki akkor volt igazgató, amikor az iskola épült. Beszédet mondott Fekete Irén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke is, akinek unokája szintén ezt az intézményt látogatta, így saját magát iskolabarátként jellemezte és átadott egy emléklapot is az igazgatónak, Matus Mónikának.
A Gombocska Énekkar
Pavol Kvál polgármester beszédében további sok sikert kívánt az intézménynek, míg Klenovics Gábor visszaemlékezett diákéveire és kiemelte, mennyire fontosnak érezte, hogy ezt az iskolát válassza gyermekeinek. Volt egy nagyon érdekes visszaemlékezés is, egy 1950-ben, egy 1975-ben, egy 2000-ben és egy 2025-ben első osztályt kezdő tanuló is szólt a közönséghez. Minczinger Ágnes, Sipeki Tánya, Csuka Laura és Mózes Abigél szívhez szóló üzenetet fogalmaztak meg, szintén további sikert kívánva az intézménynek.
Pavol Kvál/Klenovics Gábor
Az emlékünnepségen felléptek az iskola tehetséges tanulói (illetve csak néhányuk), Szalay Csenge, Mózes Márton, Sándor Anna, Šipoš Kevin és Bertók Natália, valamint néhányan az elmúlt évben végzett tehetségek közül, Bognár Tamás, Csikmák Kati és Ballán Viktória. Természetesen az iskolában működő csoportok is előadták tudásukat: a Tátika bábos csoport, akik jövő héten bemutatják A titkos kert című bábjátékot a Duna Menti Tavaszon is, a Möggyes Néptánccsoport, akik a komáromi Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozón mutatják meg tudásukat és a Gombocska énekkar. A műsor házigazdái is egykori diákok voltak, Klenovics Anna és Sillo Simon örömmel vállalták a feladatot.
A Möggyes Néptánccsoport
Az ünnepély a kultúrházban megható volt, és nem ért itt véget, hiszen az iskola épületében kiállításokkal emlékeztek az elmúlt évtizedekre. A volt tanulók szeretettel keresték meg tablójukat, lapozgatták a krónikát és a régi dokumentumokat.
A Szenczi Molnár Albert Alapiskola vezetősége ismét bizonyította, hogy a színvonal nemcsak a tanórákon fontos, közösséget kell építeni, az iskola jó hírét a legtöbb helyre eljuttatni. Az ünnepségen fellépő jelenlegi és volt tanulók azt bizonyították, hogy az iskola hangulata, családias jellege a tehetséggondozással keveredik, és talán ez a siker titka.
Neszméri Tünde/Felvidék.ma
