A Beszéljük meg rovat múlt heti vendége Hodosy Szabolcs volt, a Via Nova Ics ügyvezető alelnöke, a Nyugat – Szlovákiai Energetika elnökségének irodavezetője. Nézete szerint a politikusoknak úgy kell viselkedniük, hogy a bizalom irányukba ne vesszen el.
Életrajzodban olvasható, a „Via Nova-Ics ügyvezető alelnöke” Ismertetnéd számunkra, hogy a Via Nova keretében mit tettél a fiatalságért? Pl. programok, tevékenység, stb. (Megelégszünk három ténnyel)
– A választási kortesbeszédemben is kijelentettem, hogy az ICS-t jogi szaktudásommal igyekszem és tudom segíteni. Mit jelent ez? Az Alapszabály nagy változtatását, az SzMSz átrágását, s az összes háttérben zajló jogi munkát, beleértve az Alapszabályunk belügyminisztériumi módosítását, a különböző hivatalokkal való kapcsolattartást. Az idén az MKP-val kötött együttműködési szerződés szövegezése – megalkotása tartozott jogi vonalon a legfontosabb feladataim közé, melyet aztán sikerült – közös csapatmunkával kicsit módosítva az eredeti szövegen – elfogadtatni az MKP OT-val. Lehet, hogy az ilyen jellegű tevékenység nem annyira kitűnő, de gondolom nem szükséges vitát nyitni, hogy konstatálhassuk, cseppet sem elhanyagolandó. Amikor időm engedi, igyekszem az ICS kapcsolatrendszerének alakításán, bővítésén is dolgozni. Szervező munkákban is szívesen segítek, ha van rá módom – tavalyi Kapocs Tábor, csapatépítés – Paláston 2008. november, stb.
Honnan a vonzalmad a politika iránt?
– Talán a villamos – mágneses energiamezők miatt – munkahelyi ártalom… Komolyra fordítva a szót, mindig is érdekelt, hogy mi történik a politikában Szlovákiában, Magyarországon. Diákhálózati éveim alatt is kapcsolatba kerültem a politikával, társrendezvények, évfordulók, politikai kerekasztalok, törvényjavaslatok stb. kapcsán. Annak az okait, hogy miért érdeklődöm a politika iránt, talán a nevelésemben kell keresni. Olyan családban nőttem fel, ahol a szülők, nagyszülők felelősségük teljes tudatában politizáltak, éltek állampolgári (szavazati) jogaikkal, tüntettek, tiltakoztak, ha kellett, tehát ők is érdeklődést mutattak, és teszik ezt a mai napig a politikai történések iránt.
Szerinted mivel lehet vonzóvá tenni a politikát a fiatalok számára?
– Miért, a politika nem vonzó? (nevetés) De most komolyan. Ami fontos, hogy megkülönböztessünk két különálló tényt. Először is, hogy a politikától ne forduljanak el a fiatalok, illetve ne „adják fel”. Gondolok itt arra az egyszerű döntésre és sokszor hangoztatott mondatokra, hogy nem is kell szavaznom, úgysem változik semmi stb. Véleményem szerint nekünk, politizáló fiataloknak is az elsődleges feladatunk, hogy bebizonyítsuk a könnyen rezignálni akaró fiataloknak, hogy van a szavuknak (szavazatuknak) súlya és konkrétan az ő véleményük (amelyet a választásokkor szavazatuk leadásával demonstrálhatnak leginkább) is hozzájárul a politikai elit kialakításához, ahhoz, hogy ki képviselje aztán az érdekeiket. Ezért fontos szem előtt tartani, hogy mindenki szavazata fontos! Olyan nincs, hogy úgyis előre el van döntve, úgyis megválasztják stb..
Másodszor szükség van aktívan politizáló fiatalokra is, akik sorainkat erősítik, szakmaiságukkal, szervezőképességükkel, nyelvtudásukkal, kapcsolatrendszerükkel. Hogyan vonzóvá tenni? Szerintem erre nincs cseppekben adagolható csodaszer. Véleményem szerint fontos az, hogy a politikus a bizalommal ne éljen vissza, hogy konkrét tettekkel bizonyítsa rátermettségét, tegyen valamit a közösségéért, támogasson – segítsen, ha kell, s ne veszítse el a kapcsolatot a közösségével.
Tavaly volt a Beiratkozási Körút első évfolyama, sikeresnek nevezhető a rendezvénysorozat? Gondolom, annak találták, ha idén újra indították. Vannak valamilyen statisztikai adatok arról, hogy hatására több gyereket adtak volna magyar iskolába?
– Egy ilyen rendezvénysorozat sikerességének mérése nem egyszerű és megkockáztatom, talán nem is szükséges a számunkra. A legfontosabb, hogy állandóan a közbeszéd tárgya legyen annak fontossága, hogy a magyar gyerekek magyar óvodába, illetve iskolába kerüljenek. Ha csak pár százaléknyi javulás sikerül, az is egy fontos lépés előre a cél felé. Nem szabad elfelednünk, kieshet nagy valószínűséggel a közösségünkből az a fiatal, aki az iskolában nem magyarul tanul, s nehézkesen talál vissza, ha visszatalál egyáltalán. S ami a beiratkozási körút fontossága, hogy szakmai érvekkel, saját tapasztalattal érvelve bizonyítsuk a szülőknek, nem kell félni, hogy magyar iskolában nem tanul meg a gyermekük szlovákul, illetve döntésük milyen meghatározó a gyermek jövőjét nézve, nem megfeledkezve magyar közösségünkről sem.
Mit adott Neked a magyar iskola?
– Egy gondolattal kifejezve – azt, hogy jelen pozíciómban vagyok. Hiszem, hogy ha nem anyanyelvi szinten sajátítottam volna el az alap- és középszintű tudásanyagot, nem biztos, hogy tudnék szabatosan beszélni magyarul, ismerném a szakkifejezéseket. Biztosan nehezebben ment volna a tanulás is, ha nem anyanyelvemen tanultam volna, nehézkes lett volna az anyag felfogása – megértése, illetve az abból való felelés is.
Az, hogy magyar tannyelvű óvodába, alapiskolába, gimnáziumba jártam, nem gátolt semmilyen módon abban, hogy az egyetemi tanulmányaimat szlovákul folytassam. Az első szemeszeter lehet, nehézkesen indult – beilleszkedni az új közegbe, környezetbe, de az után semmi gond nem volt. Sőt magyarként az egyetemen párszor dicséretben is részesültem vizsgakor, hogy milyen szépen használom az irodalmi (szlovák) nyelvet – amivel a szlovák nemzetiségű csoporttársak gyakran nem tudtak büszkélkedni. A szlovákot, mint idegen nyelvet tanultam, s ha összeszámolom, a német és angollal együtt négy nyelvet beszélek (a latint csak olvasói szinten). Szlovák csoporttársaim az anyanyelvükön kívül legfeljebb kettőt.
Egy szép irodalmi gondolatot fontosnak tartok kihangsúlyozni, amely Bessenyei Györgytől származik „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, idegenén sohasem”.
Nagyon sok sikeres fiatal megy el Magyarországra. Nem fordult meg a Te fejedben is?
– Nem. Egyrészt nem is tehettem volna így, ugyanis egyetemi tanulmányaim alatt ösztöndíjban részesültem a SzMÖT (Szlovákia Magyar Ösztöndíj Tanács – a szerk. megj.) és az akkori magyarországi Oktatási Minisztérium jóvoltából – szülőföldi ösztöndíjat kaptam, s ezzel köteleztem is magam, hogy tanulmányaim befejeztével itthon maradok. De ez csak a formai válasz volt. Valójában fontosnak tartom, hogy a közösségnek, amely lehetőséget biztosított nekem arra, hogy anyanyelven tanulhassak, szakmát sajátítsak el, törlesszem mindazt, amit belém fektetett. Számomra ez a törlesztés azt is jelenti, hogy itthon maradtam, munkába álltam és mellette próbálok segíteni, társadalmi szerepvállalással is. Ez a vélemény a saját tapasztalatomról és hozzáállásomról szól. Nehéz megmondani, hogy mi ér többet vagy kevesebbet – ha a sikeres fiatalok egy része kimegy, megalapozni az anyagi jólétet és aztán hazajön, hogy családot alapítson és tegyen a közösségünkért, vagy inkább itthon marad és akár megélhetési gondokkal küzd, ami befolyásolja az ember mindennapi gondolkodását is.
Jogi végzettséged van, foglalkozol jogi dolgokkal is? Ha igen, mi a szakterületed?
– Igen, foglalkozom jogi dolgokkal is, ugyanis számomra fontos, hogy a munkámban megtaláljam a szakmaiságot. Jelenlegi munkahelyemen a kereskedelmi jogi és közigazgatásjogi témakörökkel foglalkozom. A szabadidőmben pedig a dologi és örökösödési jog rendelkezéseit próbálom átültetni a gyakorlatba. Szakterületről nehezemre esik beszélni, de a polgárjogból a dologi jogot, örökösödési jogot, családjogot szeretem a legjobban. Szakmailag próbálom figyelemmel követni az alkotmányjogot és az Európai Unió jogát is, főleg az Alkotmánybíróság és az Európai Bíróság határozatainak és döntéseinek tükrében.
Mit szólsz a „helységnév” törvényhez?
– Javaslom, hogy erre a kérdésre szenteljünk több időt és legyen akár külön beszélgetés tárgya, ugyanis fontos témakörről van szó, amelyet elhanyagolunk. A kérdés aktualitása is nő az oktatási tankönyvekben a magyar földrajzi helységnevek használatának kérdése kapcsán.
Hogy látod magad 5-10 év múlva? Mint jogász, politikus, esetleg más?
– Talán egy másik szemszögből próbálom megközelíteni a kérdést, hogy a válaszom teljes legyen. Magamban már az egyetem befejezésekor, amikor az utolsó záróvizsga lelétele napján rohantam vissza munkahelyemre, tisztáztam, hogy hogyan s mint tovább… Mit szeretnék elérni, mik a céljaim, s mennyire összeegyeztethető az értékrendemmel. A szakmaiságot sosem szeretném elhagyni. Bármit csinálok – fogok csinálni szakmailag, kell, hogy adjon valamit, hogy ne degradálódjak. Ezt a főnökömmel is tisztáztuk, hogy mennyi időre szeretném lekötni magam a jelenlegi munkahelyemen, amikor meglepődött az általam megjelölt időponton (ez három éve volt és öt évet mondtam). Konkrétan jelenlegi munkahelyemet a jövőben ügyvédi irodára szeretném felcserélni, ahol más, akár szélesebb körű szakmai tapasztalatokat gyűjthetnék. Később saját irodát szeretnék nyitni és ügyvédként a magánjog és közigazgatási jog területén szeretnék ténykedni. Nyugdíjaskorom közeledtével – 50 körül (bár talán akkorra már 70 is lehet a korhatár) szívesen betöltenék egy szerepet, ami szerintem a szakmailag tapasztalt jogászok számára a pálya megkoronázása – a bírói hivatás gyakorlása. A szakmaiság ténye viszont nem kizáró oka a politikai érvényesülésnek. Eddigi társadalmi szerepvállalásom során is igyekeztem szem előtt tartani, hogy ott segítsek, ahol tudok, illetve olyan tisztséget vállaljak csak el, ahol tudok segíteni, tenni valamit, s ne csak azért legyek ott, hogy feltüntethessem az életrajzomban.
Mivel töltöd szabadidőd, ha van? Mivel foglalkozol szívesen, mik az álmaid, mit szeretnél elérni?
– Szabadidőm van, ugyanis igyekszem betervezni. Csak így tudom biztosítani, hogy jut elég időm mindenre – munka, család, szabadidő, szakmai továbbképzés, politika. Szabadidőmben sportolok – heti egy alkalommal uszoda, két alkalommal konditerem. Munka és sport után „második műszakban dolgozok”, azaz a család és rokonság föld- és ingatlanjogi ügyeit intézem – beadványokat, szerződéseket írok, keresem az elveszettnek vélt nem nevesített földeket, stb. Esténként színház, mozi, vagy egy jó könyv. Mivel foglalkozok szívesen? … Mindennel, amit csinálok. Csak úgy tudok dolgozni, hogy lelkesedek a munkámért, igyekszem tehát mindig megtalálni azt, amiért érdemes az adott dolgot megcsinálni. A jövőt illető terveimet az előző kérdésre adott válaszban kifejtettem már, de megtoldanám egy gondolattal – mindezt úgy elérni, hogy ne kelljen szégyellnem magam, hogy szüleim, családom büszke lehessen rám.
Közeleg a Karácsony, mi volt az az ajándék, aminek legjobban örültél? Mit jelent Neked a Karácsony?
– Nem tudom, jó jel-e vagy sem, de nem vagyok materialista, nincs konkrét dolog, aminek örülnék. Számomra az az öröm, amikor a család együtt van, illetve amikor a másiknak örömet okozhatok, akár azzal is, hogy látja a szememben a felcsillanó örömöt ajándékbontáskor – ebből ki lehet következtetni, hogy szeretem a meglepetéseket, ami nehezíti az ajándékválasztást a másik oldalon. A karácsonyi ünnepek és az adventi vasárnapok megnyugvást jelentenek. Együtt van a család, mindenki a megszokottnál is figyelmesebb, készségesebb. Karácsonykor igyekszem mindig végiggondolni, milyen szerencsés vagyok, hogy együtt vagyunk, fogadhatom nagymamám és családom szeretetét, s próbálom felmérni, mi mindent tehetek, hogy a szeretetüket legalább viszonozni tudjam.
Milyen zenét hallgatsz szívesen?
– Mivel 11 évig zeneiskolát látogattam és két ciklust is kijártam zongora tagozaton, a komolyzene áll közelebb hozzám, ami az otthoni – relaxációs zenehallgatást illeti. Természetesen, ha szórakozni megyek, bulizni, akkor nem ragaszkodom ahhoz, hogy a DJ Bachot és Mozartot mixeljen…
A kormány nemrégiben elfogadta a gazdaságiválság-kezelés stratégiáját, ennek alapján: az állam kemény harcot folytat az energiaárak kordában tartása érdekében. az E-ON-t, a szlovákiai áramszolgáltatót mennyire érinti ez az intézkedés negatívan?
– Köszönöm a kérdést, e témában már pár gondolatotmat megosztottam a Felvidek Ma olvasóival egy beszélgetés során 2008. november 8-án. Az akkori információk még mindig aktuálisak, újabb „kétnapos” törvény nem született. Ellenben a független Árszabályozási Hivatal november utolsó munkanapjain nyilvánosságra hozta a villamos energia szállítására és szolgáltatására vonatkozó árhatározatokat. Ha jól tudom, a gáz ára egyelőre nem változik, a távhő árát pedig a közeljövőben fogják – a hivatal elnökének szóbeli ígérete alapján – árhatározatban kihirdetni.
Te a villamos műveknél dolgozol, bizonyára tudsz választ adni arra a kérdésemre, hogy milyen módon fogják átszámolni az áram árát euróra? Biztosan fognak kerekíteni az összegben, le vagy felfelé?
– A villamos energia szolgáltatási ára egységárban van meghatározva, amelyet az Árszabályozási Hivatal ad ki, s melyek már euróban vannak kiadva 2009-re, illetve még szlovák koronában is, a megszokás kedvéért. A ZSE csoport információs rendszere 2 tizedes számjegyre fog kerekíteni.
Szervusz Szabi! Rég nem találkoztunk! A képen meg vagy hízva! 🙂
– (nevetés) Bízom benne, hogy a kép ferdít, és nem hiába töltöm a szabadidőmet sportolással – igen, Ricsi, felszedtem egy – két kilót az egyetem elvégzése óta, de rendszeresen sportolok, tehát igyekeszem a mennyiséget formában is tartani.
Gondolod, hogy így ismertebb leszel? Vagy rábeszéltek valami miatt? Jártál már Gömörben? Még nem?
Tetszik a költői kérdés, ugyanis véleményem szerint egy beszélgetés nem elsősorban azt a célt szolgálja, hogy az ember saját magát önreklámozza. Amikor megszólítottak, hogy válaszolnék-e a kérdésekre, azt gondoltam, lesz módon kifejteni véleményem, megválaszolni a kérdéseket a szakmám területéről – energetika, jog -, mely témakörben pár cikkem, beszélgetés már megjelent, illetve információt továbbítani az ICS tevékenységéről, eddigi eredményeiről. Vallom, hogy a magamutogatás – önreklám tán rövidtávon jól jöhet, de hosszú távon biztosan nem kifizetődő stratégia. Eddigi tevékenységem során igyekeztem nem magamat mutatni, hanem az elért eredményeimet. A szakmaiság, a konkrét tettek, tevékenység számomra a talpraesettség ismérve, s nem helyettesíthető pár mosollyal, üres ígéretekkel, mellébeszéléssel.
S hogy a feltett kérdés tartalmi részére is válaszoljak, szívesen megyek látókörömet – ismereteimet bővíteni, ha szívesen fogadnak és meghívnak.
Neszméri Tünde, Felvidék Ma
