Az idő rossz barát, tartja joggal a régi bölcsesség. Észre sem vettük, hogy a négyéves választási ciklus milyen gyorsan elszaladt felettünk, és most itt állunk egy újabb parlamenti választás küszöbén.
Megszoktuk már a demokratikus rendszer választási kampányait, az óriásplakátok és a szórólapok tömkelegét, és természetesen az ezzel járó választási ígéreteket is.
Új remény ez új lehetőségekkel mind a választópolgárok, a választási listán szereplő pártok, mind az egyéni képviselők számára. Talán sokan meg is elégeltük a sok esetben be nem tartott ígéreteket, amelyek nem kis csalódást okoznak a választópolgárnak ebben a nehéz, gazdasági nehézségekkel bonyolított anyagias világunkban.
Ennek fényében vetődik fel sokszor az emberben a kérdés – menjek, ne menjek? A válasz egyszerű (legalábbis én úgy gondolom ): igen, menjek! Menjek, mert mennem kell, hogy éljek alkotmány adta jogommal, és szavazatommal kifejezésre juttassam akaratomat, megnyugtassam a lelkiismeretemet, kifejezve így egyetértésemet, támogatásomat, nézetemet és elkötelezettségemet egy adott, az általam kiválasztott párt támogatása irányában. Igaz, a döntés nem egyszerű, hiszen a bőség zavarában eltévedhetünk, de a tiszta szív, a megfontolt gondolat, az elkötelezettség és az eszmei értékrendi hovatartozás hasznos tanácsadó lehet.
Ne feledjék, azok is szavaznak, akik otthon maradnak március ötödikén, megfosztva így önmagukat az akaratnyilvánítástól, lehetőséget adva mindazoknak, akik szavazati jogukkal élni kívánnak.
A lehetőség tehát mindannyiunk számára biztosított, hiszen csak ily módon tudjuk kifejezni akaratunkat, hovatartozásunkat, eszmei értékrendünket, mely garanciát biztosíthat mindannyiunknak, hogy tiszta tükörkép jelenjen meg lelkiismeretünkről önmaguk számára.
Rigó László, Felvidék.ma
A szerző Rimaszombat alpolgármestere (MKP)
Rigó László a Magyar Közösség Pártja 21-es sorszámú listáján képviselőjelöltként a 51. helyről indul a 2016-os parlamenti választásokon.
