A romániai forradalom kiindulópontja az a december 15-i esemény volt, amikor Erdélyben, Temesvárott az emberek meg akarták gátolni, hogy a rendőrség letartóztassa Tőkés Lászlót, a rezsimmel szemben álló magyar református lelkészt.
Tízezrek akadályozták a Securitatét a lelkipásztor fogságba vetésében, s a tüntetők szavalókórusai „adjatok kenyeret” és „éhezünk” kiáltásokkal érzékeltették a katasztrofális romániai ellátási helyzetet. A rendőrség és a hadsereg vízágyúkkal szórta szét a tömeget. A rákövetkező napon az emberek ismét összegyűltek Temesvárott és Aradon, hangosan követelve Ceauşescu-rezsim leváltását. A hadsereg tüzet nyitott. A fegyveres erők válogatás nélkül belelőttek a tüntető tömegbe, miközben sok gyereket megöltek, és az embereket harckocsikkal gázoltatták le. Feltűzött szuronyú katonák indítottak hajtóvadászatot a tüntetőkre, majd alacsonyan szálló harci helikopterek géppuskázták a menekülő tömeget. A tűzparancsot megtagadó katonákat elöljáróik a helyszínen agyonlőtték. Szemtanúk szerint a mészárlásnak több mint 5000 ember esett áldozatul. A 300 000 lakosú Temesvár óriási károkat szenvedett. A hadsereg és a rendőrség nem tudta ellenőrzés alatt tartani az országot. December 19-én lezárták a határokat, a forrongó városokat a katonasággal és harckocsikkal vettek körbe. December 20-án az aradi munkások általános sztrájkra szólítottak fel, a kormány pedig rendkívüli állapotot vezetett be az erdélyi Temes megyében. A tiltakozási mozgalom átterjedt a fővárosra, Bukarestre is, ahol december 21-én éjjel eldördültek az első lövések. A román televízió megszakította a közvetítést, amikor december 21-én a Ceauşescu támogatására összehívott dicsőítő ünnepség tiltakozási mozgalomba csapott át. Válaszul Ceauşescu harckocsikat küldetett a tömeg ellen.
MultKor, FelvidékMa
