Közép-Európa csatlakozása a schengeni övezethez bizonyos értelemben orvosolhatja a magyarok Trianon-traumáját is, mert eltűnnek a nemzetet megosztó gyűlölt határok. Ehhez azonban feltétlenül szükség van a „páciens” együttműködésére – állítja a Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap szombati kiadásában.
„A Nyugat a kilencvenes években Nagy-Szerbia kialakulását megakadályozta. Európa egy része most Koszovó várható önállósulásával egy Nagy-Albánia kialakulásától retteg. Mindeközben csendesen a színre lép Nagy-Magyarország. Az Európai Unió jóváhagyásával. Ha tiszteletben fogja tartani azokat az elveket, amelyeken megszületett, akkor szomszédainak nincs mitől tartaniuk” – írja Gabriel Sedlák, a lap szerkesztője a Nagyobb már nem lesz című terjedelmes esszéjében, amely a hétvégi mellékletben jelent meg.
A szerző emlékeztet arra, hogy Magyarország az 1920-ban aláírt trianoni szerződés alapján elveszítette területe kétharmadát, a magyarok egyharmada a határokon kívülre került. E határok egy része néhány napon belül eltűnik, így az ott élő magyaroknak jó okuk van az örömre. „Az ok egyszerű: Schengen. Ennek az eszköznek, amely a kontinensem eltünteti az államhatárokat, még egy plusz jellemzője is van: (…) megtörténhet, hogy hatásos lesz a magyarok Trianon-traumájára is. A páciensnek azonban tudatosítania kellene, hogy meggyógyulhat ugyan, de ezután már sosem lesz úgy, mint régen. A 21. század küszöbén álló Európa már nem azonos a száz évvel ezelőtti kontinenssel” – szögezi le a szerző.
Rámutat, hogy a magyar nemzet nagyobb területen létezik, mint a mai Magyarország területe. Úgy véli, hogy a koszovói helyzet rendezésének a forgatókönyve egyedi, s bárhogy is végződik a dolog, Romániának és Szlovákiának nincs mitől tartania. Szlovákiával kapcsolatban ugyanakkor megjegyzi: „Pozsony a magyarok lakta vidékeket megpróbálja olyan nagyobb régiók keretében tartani, amelyben a magyarok nincsenek többségben. Bár minden erejét latba veti, s igyekszik ahogy csak tud, az idő ennek ellenére is ki fogja kényszeríteni a természetes, néhol hagyományos régiók tiszteletben tartását. Úgy, ahogy a víz is mindig kimossa saját medrét. És nem kizárt, hogy ebben az esetben ez a képzeletbeli víz, nem lesz tekintettel a mai államhatárokra, talán a schengeni elrendezésnek is köszönhetően” – állítja Gabriel Sedlák.
Szerinte nehéz elhinni, hogy ne lenne a helyi lakosság érdeke, hogy például az eddig államhatárral elválasztott Komárnót és Komáromot a jövőben egy polgármesteri hivatal irányítsa. „Valami olyasmi, mint ‘Nagy-Magyarország’ létezik. Európa politikai térképén azonban sehol sem találjuk. Határai biztosan nem azonosak a trianoni határokkal, de nincs szó a történelmi Magyarország területéről sem, ahogy azt ma a ‘gulyásirredentizmus’ képviselői szeretnék. Ez a ‘gulyásirredentizmus’ ma éppen annyira veszélyes Európára, mint amennyire a ‘gulyáskommunizmus’ veszélyeztette ‘a rothadó kapitalizmust'” – szögezi le a szerző.
Kifejti, hogy a magyar kisebbségek lakta területek ugyan rátapadnak Magyarország határaira, de egyszerű Magyarországhoz csatolásukkal sem lehet kialakítani egy Nagy-Magyarországot, mert ez újabb sérelmekhez vezetne. Az elmúlt száz év alatt ugyanis a magyar kisebbségek is megváltoztak, a világ is megváltozott. A kisebbségek, amelyek nem zárkóznak be a tisztán magyar világba, egyfajta átjárót alkotnak a magyar és a szomszéd népek kultúrája között.
Budapest ugyanakkor a jövőben már csak azért sem fog tudni dönteni az összes magyar sorsáról, mert egy demokratikus állam polgára már nem bábu a hatalom kezében. A mai modern liberális államnak egészen más a jellege, mint azoknak az államoknak, amelyek az első világháború romjain keletkeztek Közép-Európában – zárja esszéjét Gabriel Sedlák.
MTI/FelvidékMa
