Ki hinné, hogy a szlovák többség által olyannyira magyarnak tartott Dunaszerdahelyen a létező kilenc óvoda közül egy szlovák, hat vegyes és csupán kettő magyar? Ez a megoszlás sehogyan sem felel meg a lakosság nemzetiségi összetételének.Legalábbis a jelenleginek.
A jövő az óvodások szüleinek kezében van. Azt mondják ugyanis, hogy az óvoda a vízválasztó, ez határozza meg, milyen iskolába megy a gyerek: szinte általános, hogy a szlovák nyelvűből szlovák, a magyarból pedig magyar iskolába. De valóban így van ez? A két magyar óvoda egyikében, az Október utcaiban keressük a választ.
Molnár Györgyi szerint így van. „Aki magyar óvodába adja a gyerekét, az már iskolába is magyarba adja. Pedagógusok a szüleim, nálunk ilyen kérdés, hogy milyen oktatási nyelvű iskolába írassuk a fiúkat, fel sem merült, természetes, hogy magyarba.”
Csölle Rita, a szülői munkaközösség elnöke úgy tapasztalja, gyakran még a magyar értelmiségi szülők között is makacsul tartja magát a tévhit, hogy csakis szlovák iskolával érvényesülhet a gyerek. „Ez nem igaz. Magyar iskolában érettségiztem, mégis elvégeztem az egyetemet. Nem állítom, hogy eleinte nem voltak nyelvi nehézségeim, de azért eszembe sem jutna szlovák iskolába íratni a gyerekemet.” Ugyanez a véleménye az egyik apukának, Pintes Gábornak is, aki a dunaszerdahelyi magyar gimnáziumban érettségizett, és ma leendő
pedagógusokat oktat – szlovákokat, magyarokat egyaránt — a nyitrai egyetemen. „Agysebész, vegyész, bármi lehet a magyar iskolát végzett gyerekből. De aki sem az egyik, sem a másik nyelvet nem bírja tökéletesen, a szakmájában sem lesz jó. Inkább az anyanyelvén
tanulja meg jól a szakmát, a többi – a szlovák szakterminológia és egyéb szükséges ismeret — már hozzátanulható” – állítja. Lívia, a felesége az óvodát dicséri: „Rengeteg verset, éneket tanulnak. A kisfiunk egyáltalán nem énekelt, de most már hozza haza az oviból az énekeket, verseket, gyakran azon kapom, hogy suttogja a verset.” Molnár Györgyi kisfia is így volt: „Otthon a világért sem énekelt volna, de amióta ide jár, énekel, verset mond, délutánonként nem akar hazajönni, olyan jól érzi magát az oviban. Rengeteg program van, maximálisan törődnek a kicsikkel. Ez itt egy nagy család, a szakács nénitől az óvónőkig. Tudom, mert már
a harmadik gyerekem jár ide.” „Sikerrel pályáztuk meg a Szülőföld Alap anyanyelvfejlesztő programját, felvállalt program a hagyományőrzés, mindkettő rengeteget ad a gyerekeknek, értelmileg, érzelmileg egyaránt. Szinte napról napra követhető, hogy gyarapodnak az ismereteik” – mondja Csölle Rita. Óvodáink jövője az óvodások szüleinek kezében van
Miért néphagyományőrzés, anyanyelvfejlesztés?
A jeles napokhoz, ünnepekhez kötődő néphagyomány−ápolás kialakítja a gyermekekben az „ünnepelni tudás” képességét. A gyerekek örömmel vesznek részt a készülődésben, amelynek varázsát fokozzák az ünnephez kötődő népi mondókák, népdalok, énekes játékok. Az ünnepre hangoló közös tevékenység, közös élmény érzelmileg gazdagítja őket, erősíti szociális kapcsolatrendszerüket, elmélyíti bennük az összetartozás érzését. Az érzelmi többlet fokozza az értelmi fogékonyságot. A közös tevékenységek, beszélgetések során fejlődik kifejező− és problémamegoldó képességük. Az évről évre visszatérő hagyományok megnyugtató eligazodást, biztonságot jelentenek a gyermek életében, erősítik a valahová tartozás érzését.
Az anyanyelvfejlesztés keretében mondott−hallott mondókák, versek, népmesék nemcsak a szókincset gyarapítják, hanem az ismereteket is, tehát a gondolkodás, az emlékezet- fejlesztés, az értelmi nevelés fontos eszközei. Fejlődik általuk a gyermekek beszédmegértő és nyelvi kifejezőképessége, ami az iskolai sikeresség alapja.
Dunaszerdahelyi Hirnök
