Befejezéséhez közeledik a labdarúgó Európa-bajnokság. Bár sem a magyar, sem a szlovák csapat nem harcolta ki a részvétel jogát, mégis, mindkét országból több millióan ülnek a képernyők előtt.
A kiskocsmákban másról sem folyik a vita, mint az EB eseményeiről, a megadott, vagy nem megadott tizenegyesekről, helyzetekről, gólokról, a játék színvonaláról, feltételezett bundákról stb., stb. Olyannyira a foci felé fordult az én figyelmem is, hogy észre sem vettem a világhálón, hol tart – focinyelven szólva – „az MKP válogatottjának a májusi Lisszaboni Szerződésért vívott kupán kapott öngóljának kivizsgálása”. Azaz, hol tart a fegyelmi eljárás kimenetele. Maradjunk a focinál, focinyelven elismétlem a történteket.
Az MKP 20 tagú válogatottja, a Lisszaboni Szerződésért vívott „kupa” döntőjében egy hatalmas öngóllal kétségesé tette a győzelmét. Az történt ugyanis, hogy a döntő csata előtt taktikát váltott az új csapatkapitány. Látva ezt a leváltott régi, s főleg érezvén, hogy eme taktika fergeteges sikerhez vezethet, az első félidőben, hirtelen a saját kapuja felé fordult, és nagy erővel hazaadta a labdát. A gömöri csapatból beválogatott kapus, a volt kapitány híve, nemhogy kivédte volna a feléje száguldó bombát, egy ügyes mozdulattal a gólvonal mögé küldte azt. Ugyan a csapat többi tagjának köszönhetően, az MKP csapata győzött, de az öngól szégyenének ténye kitörölhetetlen a több mint félmillió szurkoló szemében, és a vétkesek kizárását követelik a csapatból.
Azóta annyi történt, hogy a volt kapitány elnézést kért a „meggondolatlanságáért”, a hazaküldött labdáért. A bűnbánás viszont nem hangzik valami meggyőzően, mert úton-útfélen taktikai éretlenséggel vádolja az új kapitányt. Nem úgy a gömöri kapus. Torgyányi hévvel, a sajtón keresztül támadásba lendült, igyekszik bizonyítani, hogy az új taktika miatt a kapitány méltatlan a posztjára, és ő tehet az öngólról is!
Nos, ennyi a tényállás. Ajánlom, vitassuk meg ezt a politikai focit is jó drukkerekhez méltón. Annál is inkább, mivel a mi bőrünkre megy ki a játék! Több kérdés vár tisztázásra, amit felteszek:
- Helyesen döntött-e az új kapitány, hogy a győzelem érdekében taktikát váltott? – a félmillió szurkoló zömétől azt hallom, hogy „IGEN”!
- Javasolhatja-e a kapitány a „szövetségnek” a vétkes játékosok kizárását a válogatottból? – szintén hallom a nagy IGEN-t!
- Jól döntött-e a kapitány, hogy csak a nyilvánosságon etikátlanul védekező játékost bünteti? – ez már egy kicsit határozatlan IGEN!
- Egyetért-e a vétkes és etikátlan játékost kizárásával? – legalább félmillió embertől hallom az IGEN-t!
- Helyesen döntött-e a kapitány, hogy ebben az „egész országot” érintő kérdésben, nem a „kapus klubcsapata”, hanem a „szövetség” illetékes dönteni, újra szól a többségi IGEN!
Folytathatnám a kérdésözönt, szerintem minden focihoz értő ember azt tenné, amit az új kapitány. Ki gyorsabban, ki még gyorsabban rúgná ki a válogatott keretből a vétkes játékost. Ha az elnézést kérő, de a kapitány háta mögött tovább áskálódó volt kapitány benn is marad a keretben, nem érdemel további bizalmat. Ez nagyon rontaná a csapat további esélyeit. A megbánás nem őszinte, és bármikor megismétlődhetnek az öngólok. Mindketten, tettükkel maguk döntöttek arról, hogy partvonalon kívül van csak a helyük. Ha etikai érzékük és önkritikájuk volna, már régen, önként távoztak volna a válogatottból.
Persze, ez csak az én véleményem. Bő hat évtizeddel a hátam mögött, az élettapasztalatom mondatja ezt velem. A gyengeség ilyen etikai kérdésekben hatványozottan károsan üt vissza, és ennek a félmillió szurkoló inná meg a levét. Azt ajánlom a csapatkapitánynak és a ”szövetségnek”, vegyenek példát az EB-n játszó török csapattól. Nagy sztárok nélkül is micsoda örömfocit mutattak be!
Az MKP-nak is vannak kiváló tartalék játékosai. Kapjanak lehetőséget azok. A vétkesek pedig távozzanak!
Éles Dénes, nyugdíjas
