Sajnálatosan kevesen voltak Krausz Tivadar szerzői estjén a Három Rózsa kávézóban, amelyet a Tompa Mihály Klub és a Fundament Polgári Társulás szervezett. Krauszt hallgatni komoly szellemi élmény. Szászi Zoltán és Hajdú István vállalkozott a művész faggatására, aki néhány költeményét, hosszú versét is felolvasta. Krauszról nem sokat hallhattunk az elmúlt években, ugyanis évtizedek óta Magyarországon él, s az elmúlt években nem is igen publikált, mert ahogy elmondta, nincs kedve megjelentetni a régi hagyományos formában a verseit. 1981-ig élt Rozsnyón (de anyai ágon balogfalai származású), s két év kassai kitérő után költözött Budapestre, mert a hal növekszik, s nem fér el abban a kisebb vízben, amit számára Rozsnyó és Felvidék jelentett. Írói munkásságát igen nehéz behatárolni, Szeberényi Zoltán az antilíra szélsőséges képviselőjének nevezte, ő magát a radikális eklektika művelői közé sorolja, s megemlíti még a fiatalon elhunyt Nagy Attila Kristófot és az építész Rajk Lászlót. Szászi szerint Krausz verseiben erőteljesen keveredik a szakralitás a profanitással, de akár a cyberpunkkal is. 1992 óta nem ír verset, de mostanában prózát is csak a Kapu c. lapban publikál (2000-ben jelent meg A 7 mesterlövész regénye), amelyben a kezdetektől rendszeresen dolgozik. „Nagyon provincionális a mi történetünk, s borzasztó értékválságok mindennapos részesei vagyunk egy olyan világban, ahol a gondolkodásnak, a kultúrának nem sok értelme van” – teszi hozzá.
jdj, Gömöri Hírlap
