Beszéljük meg rovatunk vendége volt Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség (SZMPSZ) elnöke. Az olvasóink kérdései alapján készült interjút az alábbiakban közöljük:
Elnök úr, történt valami előrelépés annak érdekében, hogy a magyar földrajzi neveket „normálisan“ hozzák a jövőben is a szlovákiai magyar iskolákban tanulók számára készített tankönyvek?
– Szövetségünk a miniszter állásfoglalására a földrajzi nevek tankönyvi használatával kapcsolatban azonnal írásban reagált, még 2007 őszén. Nem tudtuk elfogadni, hogy az oktatási folyamatot a hivatalos érintkezés formájának tartva a szlovák nyelvtörvényben leírt földrajzi nevek szabványosítására hivatkozik, figyelmen kívül hagyva a magyar kisebbség nyelvhasználati szokásait, melyek betartását nemzetközi megállapodások és egyezmények védik. Mivel a minisztérium illetékes főigazgatójától kapott válaszlevél is megerősítette a miniszteri érveket, szövetségünk a nemzeti kisebbségek védelmével foglalkozó strasbourgi hivatal igazgatójához fordult, aki megígérte, hogy a problémát az ET monitorozása során tisztázzuk. Dušan Čaplovic miniszterelnök-helyettes azon az összejövetelen és további nyilatkozataiban a földrajzi nevek kétnyelvű használatának gyakorlatával egyetértett és a problémát megoldottnak tekintette. A szlovák oktatási minisztériumban 2008 áprilisában összehívott szakértői megbeszélés, melyen az SZMPSZ-t Szabómihály Gizella képviselte, azonban olyan határozattal zárult, hogy a szlovákiai törvényeket, rendeleteket a tankönyvek esetében is be kell tartani. Szabómihály Gizella elhatárolódott ettől a határozattól, majd felkérésünkre a nemzetközi joggyakorlatot is figyelembe véve komplex elemzést készített a problémakörről, melyet elküldtünk az oktatási miniszternek. Az oktatás szempontjait figyelembe véve magyar szövegkörnyezetben a földrajzi nevek magyar nyelvű megnevezését tartjuk indokoltnak, a tankönyv végén szótár formájában feltüntetve a szlovák megnevezést. A probléma központi témaként szerepelt a koordinációs tanácsok tiltakozó listáján, véleményünket a Fórum Intézetben tartott meghallgatáson újra tolmácsoltuk az ET raportőr csoportjának. Új földrajzkönyv azóta sem nem jelent meg. A tankönyvfordítók jelezték, hogy nem vállalnak el ilyen jellegű megbízást. Amennyiben a probléma számunkra kedvezően nem oldódik meg, a magyar iskolák pedagógusai az ilyen tankönyvek használatát el fogják utasítani.
Hány tagja van az SZMMPSZ-nek-? Ez a szlovákiai magyar pedagógusok hány százalékát teszi ki? Elégedett azzal a szervezeti élettel, amely a szövetség keretében zajlik?
– Az SZMPSZ-nek 2895 tagja van, ez a szlovákiai magyar közoktatásban dolgozó pedagógusoknak megközelítően 50%-a. A tagdíjból és a pályázati támogatásokból évente jelentős számú országos, regionális és helyi szakmai programot, konferenciát, pedagógus-továbbképzést, rendezvényt, diákversenyt valósítunk meg. Jelentős a szervezettség az óvoda- és az alapiskolai pedagógusok között, kisebb a középiskolákban, de egyetemi oktatók is tagjai a szövetségnek. Az országos szervek (elnökség, választmány) mellett adott programok, feladatokat ellátására munkacsoportokat hozunk létre. A Comenius Intézet, az Iskolavezetők, valamint az Óvodapedagógusok Országos Társulása mellett ilyenek pl. a digitális és az interaktív tananyagok fejlesztőinek, a hatékony szlovák nyelvoktatáson munkálkodók, a honlap és a Pedagógusfórum szerkesztők, stb. csoportjai. Járási szinteken a vezetők szakmai tapasztalatán, elszántságán, kapcsolatain, a helyi adottságok megteremtésén és kihasználásán múlik a tevékenység jellege és mértéke. A tagdíj teljes összege 200 Sk/tag a területi szerveknél marad, melyek számára a pályázati források is elérhetők.
A pedagógus valaha tanító volt, világított, égett. Úgy érzem, ma pislákol és elbújik, hogy ne is lássák, tisztelet a kivételnek. Ön szerint miért van ez így? Állandóan a pénzre panaszkodnak, de hát mások is, akik a helyi közösségből kiveszik a részüket, ugyanúgy teszik a magukét, és csak utána közéleti emberek. A pedagógus miért érzi, hogy csak igénye van és kötelessége a tanítás után már nincs?
– Teljes mértékben átalakult az életünk, közösségi tettekre sokszor igény sincs, vagy nincs becsülete ennek a munkának. Az ilyen jellegű feladatokat csak felkészülten, tapasztalatra vagy új, jó ötletekre építve lehet felvállalni. Ezernyi helyi rendezvény van ma falvainkban. A pedagógustól is sok energiát visznek el az oktatási-nevelési feladatok, ügyeletek, szervezések, versenyek, felkészítők, melyek sokszor esnek a késő délutáni órákra vagy a hétvégére. Sok pedagógus nem a lakhelyén van alkalmazásban. Az igazgatóknak, polgármestereknek jobban oda kellene figyelniük a tényleges munkát végzőkre és az értékelésükre (anyagi juttatások, egyéb kedvezmények biztosítása stb.). A helyi közösség lendületbe hozása mindig többet ér, mint egy idegen csoport szerepeltetése. A közéleti szerepvállalás alkati, neveltetési, vállalási kérdés. Sok pedagógus ezt fel is vállalja, de a közélet szervezése, irányítása nem csupán a pedagógusra tartozik. A fiatalok, az értelmiségiek, a sikeres vállalkozói réteg éppúgy részt kell, hogy vállaljon belőle. Meg kell hozzá teremteni a feltételeket.
Milyen segítséget tudott nyújtani az iskoláknak az alapprogram elkészítéséhez? Talán jó is lehet, hogy 30%-ban az iskola alakítja át profilját. Kihasználták ezt az iskolák, emelnék a magyar nyelv és irodalomóra számát?
– A magam részéről örülök, hogy átgondolt iskolaprogramok szerint fog zajlani az iskolák élete. Szövetségünk próbált tájékoztatni. Sikeres volt a Selye Egyetemen szervezett vita, előrevivő a nyári egyetemen elhangzott vélemények ütköztetése, több régióban valósultak meg megbeszélések, viták ezzel kapcsolatban. A Comenius Intézet is több iskolában vállalt néhány napos képzést. Az Oktatási Minisztérium és az Állami Pedagógiai Intézet képviselői is ellátogattak rendezvényeinkre. Az iskolák megismerkedhettek az ÁPI honlapján található mintaprogramokkal, szövetségünk javasolta, hogy a szabadon felhasználható tanórákat az iskolák használják ki a kerettantervekben lecsökkentett anyanyelvi órák pótlására, a helyi értékek megjelenítésére, a gyakorlati ismeretek oktatására, a differenciálásra, stb.. Az iskolák megnövelték a keretóratervekben előírt anyanyelvi órákat.
Az egyetemeink egyre több pedagógust termelnek, viszont egyre kevesebb a gyerek, ezért nincs szükség annyi pedagógusra. Nem gondolja, hogy ez a minőségi oktatást kell segítse, vagyis aki gyengébb, az lemarad, mert versenyhelyzet van. A Pedagógusszövetség nem gondolkodik valamilyen minőségi mérce felállításán, hogy csak a legjobbak oktassanak? Egyre több a liberális szemléletű pedagógus, főleg fiatal. Ön szerint miért van ez így?
– A magyar nyelvű felsőoktatás bővülése és a gyermeklétszám csökkenés együttes hatása pedagógus „túltermelést” eredményez. Bár ez új jelenség, és regionálisan különböző mértékű, számolni kell vele. Sajnos a pályakezdő fiatalok egy része egyéb hazai és külföldi munkalehetőség miatt nem kíván tanítani, egy további részük viszont nem jut állandó munkahelyhez, a nyári időszakban nem részesül bérezésben, nem kap képesítésének megfelelő feladatokat, de olyan is van, aki ilyen jellegű feladatot nem szívesen vállal el. Meg kellene teremteni a pedagógus-mobilitás feltételeit, például a több iskolában oktató pedagógusok hálózatát, a tanítólakások rendszerének megteremtésével. A pedagógusok munkájának értékelésére szolgáló kódexek, kritériumok elvi iránymutatóként jól szolgálhatnának, gyakorlati szempontból azonban elsősorban a pedagógus életpályával és a továbbképzési rendszerrel kapcsolatos törvény megszületése alakíthatja ki a minőségi mércét. A jó pedagógusok megbecsüléséért többet tehetnének az iskolatanácsok és az önkormányzatok, de érdekérvényesítésükkel akár a szülői és pedagógusszövetségek, a közvélemény és a diákönkormányzatok is kezdeményezően léphetnének fel. A liberális szemléletet életünk alakulása hozta magával. A szemléletnek előnyei mellett, a közösségre nézve káros hatásai is vannak, melyeket a média sokszor indokolatlanul erősít fel.
Az idei évben botrányoktól volt hangos a média a Pázmány Péter Alapítvány körül. Lát-e kiutat a felmerült problémákkal kapcsolatban? Nem lenne-e ésszerű ezen szervezeten belül szorosan együttműködni az SZMSZSZ-el? Tessék elárulni, meg van-e rá az akarat mindkét szövetségnél?
– A szlovákiai kisebbségi körökben időnként fellángolnak ilyen viták. Így volt, ez az MKP házatáján, a könyv- és lapkiadók viszonyában, a Selye János Egyetem alapítványai ügyében, stb., de helyi szinteken is. A PPA körüli hangos médiavita nem volt hosszú életű, a probléma két éve húzódik és ma sincs nyugvóponton. Az SZMSZSZ képviselői a PPA kuratóriumának átalakításakor az erőviszonyok megváltoztatása érdekében furcsa praktikákat alkalmaztak. Politikai segédlettel a pályázati támogatások addigi, mindenki által dicsért rendszerét megváltoztatták, nem törődve az iskolaigazgatók, pedagógusok, sőt szülői szövetségi vezetők tiltakozásával. Amikor az alapítvány körüli történésekkel a sajtó is kezdett foglalkozni,heves reagálások történtek. Bár bizonyos kompromisszumok mára kialakultak, az SZMPSZ a történtek után és a jövőt tekintve elsősorban egy személyileg megújuló SZMSZSZ vezetéssel tudna szorosabb együttműködést folytatni.
Hogyan értékeli, mennyire voltak felkészülve a magyar iskolák az elmúlt két-három hónapban az új iskolai törvény végrehajtására? Mi volna a következő fontos teendő, amiben az SZMPSZ segíteni tudna ebben az ügyben?
– A törvényt elsősorban a hatalom fogja akarni végrehajtatni, betartatni, valószínűleg még a következő választási ciklusban is. Várhatóan lesznek módosításai. A kisebbségi iskoláknak, pedagógusoknak, a pedagógusokat képző intézményeknek tisztázniuk kell, hogy melyek az előremutató, a jövő szempontjából fontos, a törvény által is megfogalmazott legfontosabb feladatok. Az iskolaprogramoknak súlyt kell adni, az iskolák irányítása, működtetése terén amatőrökből profikká kell válnunk általa. Összehangoltabb, tudatosabb cselekvésre kell, hogy késztessen, persze a nyitott rendszeren belül, az alkotást magában hordozó értelmiségi szabadságnak is teret kell adni. A tankönyvek mellett vagy helyett a digitális és az interaktív technikákra épülő eszközök, szoftverek kell, hogy segítsék a folyamatos tartalmi megújítást. A pedagógusok továbbképzéseit a speciális tudásanyag továbbfejlesztésére, a módszerek, a taneszközök alkalmazására kell irányítani, a diák személyiségének a kibontását segítő nevelés eredményességének a növelésére. Ki kell alakítanunk a magyar nyelvű pedagógus-továbbképzési rendszert, és nem maradhatunk ki az EU pályázati forrásokból sem.
Ön szerint azt a szülőt, aki szlovák iskolába akarja adni gyerekét, (hátha úgy jobban érvénysül..), milyen érvekkel lehet meggyőzni, hogy nem akkor lesz okos a gyerek, ha államnyelven tanul, közben pedig sem magyarul, sem szlovákul nem tanul meg a diák…
– Nem hiszek abban, hogy a szóbeli meggyőzéseken sok múlik. A befolyásolás, a manipuláció külön „tudományággá“ fejlődött, a normális észérvek a befolyásolható emberekre kevésbé hatnak. Persze véleményt kell formálni, hátha a szülőket megfogják az érvek. Szerintem az átélt pozitív nemzetiségi élmények segítik leginkább a megmaradást, ezek létrejöttét kell elősegítenünk. Az érvényesülést annyi minden befolyásolhatja: szakmaismeret, idegennyelv-ismeret, értelmi és érzelmi intelligencia, kapcsolatépítési képességek, toleráns viselkedés, tisztesség, megbízhatóság, stb.. Szlovákiában a szlováknyelv-ismeret mellett, ma már sokszor a magyar nyelvtudás jelent előnyt. Kell egy domináns nyelv, mely lelki biztonságot ad. Miért ne lehetne ez a nyelv az anyanyelv? Nem elég sokszínű, nem elég gazdag kultúrát hordoz? Egy nyitott elanyagiasodott világban élünk. Csak az érvényesülés, a siker a fontos?
Mint az MKP OT tagja milyennek szeretné látni Zoboralját?
– A Zoboralja, hagyományait tekintve ékszerdoboza volt, de talán még lehet is a Felvidéknek. Sajnos Nyitra fejlődése az elmúlt évtizedekben nem volt hasznára a környék magyar lakosságának anyagi, szellemi kibontakozására. A magyar pedagógusokat képző főiskola kisugárzása nem volt elég meghatározó. Elszánt tevékeny, a közéleti szerepet felvállaló ember mindig akadt, példának úgy látszik mégis kevés volt. Ma Alsóbodok egy biztató jel. A népi kultúrára, a hagyományokra épülő falusi turizmus is tovább fejlődhet. Az évente magyar (már csak vegyes) iskolába jelentkező 25-30 magyar gyermek oktatását a legcélszerűbben kell megoldani. Nem hiszem, hogy az anyagiak hiánya a legfőbb ok, hiszen szórványtámogatások, iskolabusz és kollégiumfejlesztési program segítette a régiót.
Tudjuk, hogy magyar iskolába kevés gyereket íratnak be, ezért több- főleg kisiskolát bezárnak, erre jó megoldás lehetne az iskolabuszok elindítása. Lát erre valamilyen lehetőséget?
– A kisiskolák megmentését szorgalmazni kell. Országosan is évek óta ígérik, hogy beindul az iskolabusz program. Talán az EU támogatásokból jut erre is. Az elmúlt két-három évben az oktatási-nevelési támogatások működési költségeinek terhére évente 4-5 község részesült támogatásban ilyen célra. A Pázmány Alapítvány a jövő évben is meghirdeti ezt a támogatási formát.
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége vállal-e szolidaritást a kárpátaljai magyarsággal, az anyanyelvű oktatást lehetetlenné tevő diszkriminatív ukrán miniszteri rendelet kapcsán? Milyen formában fejezi ki szolidaritását a felvidéki pedagógusokat tömörítő szervezet?
– A magyar kisebbségek anyanyelvű oktatásának korlátozására különféle intézkedések születnek országonként. A többségi nyelv nem elégséges ismerete a hivatkozási alap. Sajnos az állami oktatásirányítók összehangolt együttműködésről van szó, mely közös nyelvünket, kultúránkat veszélyezteti. Ezért a SZMPSZ írásban is kinyilvánítja nemtetszését az ukrán állami szervek beavatkozásai miatt.
A pedagógus-szövetség milyen, az iskolán kívüli nevelést szem előtt tartó ifjúsági vagy gyermekszervezetekkel tart fenn kapcsolatot? Milyen mély ez a kapcsolat, milyen az együttműködés, közösek-e a nevelési céljaik. Annak idején számos tanító, tanár önzetlenül, szabadidejükbek is felvállalták az iskolán kívüli nevelést is, élő példaképek voltak. Mindezt legtöbbször egy szervezeten belül. Ma már alig hallani olyan pedagógusról, aki felvállalná ugyanezt, tisztelet a kivételnek! Legtöbbször csak kifogásokat keresnek, panaszkodnak, a saját osztályukból sem képesek egy összetartó közösséget kialakítani.A pedagógusok többsége nem tud ma TANITÓ lenni, élő példakép. Ön miben látja az okát?
– Szövetségünk együttműködik a Cserkészszövetséggel, az ICS-vel, az egyetemisták szervezeteivel. A kapcsolatokat szeretnénk fejleszteni további közösségekkel csoportokkal, kihasználva a pályázatok nyújtotta lehetőségeket. A pedagógusok jelentős része kapcsolódik be a szabadidős tevékenységek irányításába, elsősorban az iskolai diákcsoportok bábjátszók, versmondók, énekkarok, színjátszók, sportcsapatok, stb. munkáját koordinálják. A Dunamenti Tavasz, a Tompa Napok, de a helyi rendezvények bizonyítákai ennek a gazdag tevékenységnek. Ez ad arculatot a magyar iskoláknak. Sok pedagógus készít fel tanulmányi versenyekre tehetséges diákokat, szakköröket vezetnek. Szerintem vannak ilyen pedagógusok, mint ahogyan vannak olyanok is, akik távol tartják magukat ezektől a tevékenységektől. Az iskolavezetésnek, az iskolatanácsoknak jobban oda kellene figyelni arra, hogy ennek a m unkának eredménye legyen.
Mennyi.magyar iskola van ma Szlovákiában és mennyi lesz 30 év múlva Ön szerint?
-265 magyar tanítási nyelvű és a 36 magyar-szlovák közös igazgatású alapiskola harminc év múlva várhatóan a felére fog csökkenni, de a sors kedvező alakulása esetén a duplájára is növekedhet. Kérdés persze az is, hogy akkor mennyi angol, kóreai, netán kínai iskola lesz Dél-Szlovákia mai területén, és lesz-e szükség egyáltalán a maihoz hasonló típusú iskolákra?
Felvidék Ma, H.K.
