Amikor a rendszerváltás évében osztálykirándultunk az akkor még Csehszlovákiának, ma Szlovákiának, vagy épp ízlés szerint Felvidéknek nevezett földrajzi territóriumban, még nem sejtettük, hogy részesei vagyunk a nagy fordulatnak.
Csak üvöltöttük a buszban a „repülabálnát” meg azt, hogy „dzsémitotemedzsikaftemóment”. A Wind of Change szövege persze távolról sem így hangzik, de akkor és ott jó volt. Hogy mit hozott a változás szele, arról ma már megoszlanak a vélemények. A ’65-ben! alakult Scorpions azonban vitán felül a német rock egyik legendája.
A bandát ’91-ben, a SZU összeomlása előtt néhány nappal még Mihail Gorbacsov is fogadta a Kremlben, ugyanakkor ők voltak az első és máig egyetlen olyan német zenekar, mely zsúfolásig töltötte meg a Madison Square Gardent. Hazai link: a korábban az Iron Maidennel, vagy épp az AC/DC-vel is koncertező zenekar két prominense Klaus Meine és Rudolf Schenker, az Omega ’94-es buliján tócsákban tocsogva magyarul énekli a Fekete pillangót Kóbor Jánossal, majd rá egy évre a Ruanda megsegítésre rendezett adománykoncerten elővezetik az Omega White Dove-ra átkeresztelt Gyöngyhajú lány című klasszikusát.
Ne szégyelljük elővenni a szegecselt bőrdzsekiket, vagy épp a kitűzőkkel teleaggatott farmert, húsz évvel ezelőtt még büszkén viseltük, váltsunk jegyet a Scorpionsra, ha másért nem, hát azért, hogy újra meghallgassuk azt a bizonyos számot, és elgondolkozzunk, mi minden lehetett volna, de mégsem lett. A koncert egyébként nem szimpla opálos tekintetű múltidézés, a zenekar ’07-ben Humanity Hour I. címmel új anyaggal jelentkezett, melyet most egy harminc állomásos világkörüli turnén mutat be.
The Scorpions – SYMA Csarnok, április 21. 19:00
(kultura.hu)
