József hosszú ideje van már börtönben, de nem történik vele semmi. Legutóbb megfejtette a fősütőmester és a főpohárnok álmát. Sőt, azok be is teljesedtek úgy, ahogyan azt előre megjövendölte. Azonban hiába ígérte meg neki a főpohárnok, hogy nem feledkezik el róla, József mégis ott marad ártatlanul a börtönben. Aztán Isten úgy rendezi a dolgokat, hogy szükség legyen Józsefre, az ő tudására és bizonyságtételére. Mert, amit mond a fáraó álmának a megfejtésekor, az bizony felért egy bizonyságtétellel. Nem magát helyezte előtérbe, hanem Istent, mert csak ő adhatott neki bölcsességet ahhoz, hogy egy ilyen nem mindennapi álmot megfejtsen. Napok óta nem érkezett gáz Európába, Szlovákiának már csak pár napra elegendő tartaléka volt. A megoldás, a segítségnyújtás azonban csak nagyon lassan körvonalazódott. Mi lesz, ha mégsem sikerül megegyezni? – tették fel a kérdést többen is. Túszok vagyunk két másik országnak a gázvitájában? A kivülálló bizonyára azt látta: gáz nem jön, a tartalékokat lassan felhasználjuk, két ország miniszterelnöke, akiknek az igenlő szavát lesi mindenki, meg egymásra mutogat. A háttérben azonban mindent Isten irányít. A ő kezében van minden. Tudja, mit miért tesz és milyen céllal. A többiek csak eszközök a kezében. De tudatosítjuk-e mindezt. Az biztos, hogy a megoldás megérkezik. De, ha már föllélegeztünk, akkor vajon kinek mondunk majd hálát? A politikusoknak, akik mindent megtettek a helyzet rendezése érdekében vagy netán valaki másnak? Érdemes ezen is elgondolkodnunk. Hiszen, József, még a nagy fáraó előtt is képes volt Isten mellett bizonyságot tenni. Izsmán Jónás ipolysági lelkipásztor arról elmélkedik az alábbiakban, hogy miként fejtette meg József a fáraó álmát.
Kedves Testvéreim! Nincs itt maradandó városunk, mondja Pál a Zsidókhoz írt levélben. A hit hőseinek felsorolása végén ezt mondja az apostol: „Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.” Vándor Gyula testvérünk egy gyönyörű lelki énekben ezt énekli: „Vándor vagyok, nem ez az én hazám.” Bibliai szóhasználattal élve – nem a világból valók vagyunk, de a világban vagyunk. Küldetésünk van. A hatalmas Isten akar minket felhasználni az Ő nagy tervében. Az Ő terve pedig mindig jó. Emberileg nézve azonban lehet, hogy küzdelmesnek tűnik, de Isten mindig megadja a szükséges erőt a kellő időben. De csak akkor. Nem előtte, nem utána, hanem amikor szükségünk van rá.
József életét a küzdő egyház életéhez hasonlítanám. A hívő emberéhez, aki járva itt e földi vándorutat Istenben bízik. Bár a sors mostoha és kemény, de ezekben a próbákban éli át Isten szabadítását és jelenlétét.
Isten sokszor minket is kemény élethelyzetbe helyez, vagy nagy kihívás elé állít. Merjünk hittel lépni a lehetetlennek látszó dolgok elé is. Péter nem élhette volna át a vízen járás csodáját, ha nem lép ki a hajóból, Gedeonék nem győzhették volna le a hatalmas Midján sereget, ha nem úgy tesznek, ahogy az ÚR mondta. Pedig emberileg őrültségnek tűnt. Sokszor emberileg őrültségnek látszik a hitből hozott lépés. De Isten hatalmasabb a mi képzelőerőnknél. Hatalmas győzelmet arattak Gedeonék a nagy midianita seregen, pedig csak korsó, kürt és fáklya volt náluk.
József életében láthattuk a mélypontokat. Láthattuk, hogy a kedvenc gyerekből hogyan lesz rabszolga, rabszolgából pedig fogoly egy börtönben. Ilyen mélységekben általában az ember feladja a küzdelmet, hisz innen nem lehet kikerülni. De ha kikerülne, hol vesznek fel manapság egy priuszos embert? József életében akkor tört meg minden gőg az életében, amikor már nagyon mélyen volt. De Isten a szenvedésben együttérzővé és alázatossá tette őt.
Isten először önmagával ajándékozta meg Józsefet, amikor az álmokat láttatta vele. Aztán formálás céljából jött a szolgaság és a börtön, ami a tűzes tisztító kemencét jelképezte József életében. A példabeszédek 20,30 mondja: „Zúzódások, sebek tisztítanak meg a gonoszságtól, és a test belsejében is érzett csapások.” Isten megengedte a mélységet József életében, de a mélységekben is vele volt. Háromszor is olvashatjuk ezt a gyönyörű mondatot, amikor József életének mélypontján volt: „de az Úr Józseffel volt”.
Érjenek bennünket bármilyen csapások, érezzük bár azt, hogy ennél lejjebb már nem kerülhetünk, ha hűségesek maradunk Mesterünkhöz tudhatjuk, hogy nekünk is szól ez az ígéret: De az Úr a mélységekben is velünk van. Az pedig, hogy mélységeket élünk most át azért van, mert az Úrnak terve, célja van vele. Formálni akar minket általa.
József tehát megtanulta a teljes bizalmat és odaadást. Immár nem mondaná olyan hetykén az álmokat, mint egykor tette, hanem Isten félelmében. Most, hogy a szívben helyreálltak a dolgok, most már egész nagy dolgokat lehet rábízni. Most már tudja, hogy bármi is történjék, azt Istennek köszönheti.
Első reménysugár a szabadulásra akkor volt, amikor megfejtette a fősütőmester és a főpohárnok álmát, és azok be is teljesedtek. A fősütőmestert felakasztották, a főpohárnokot pedig visszahelyezték régi tisztébe. Múltak a napok, hetek, hónapok és nem történt semmi. Azt gondolhatta, hogy elfeledkeztek róla.
Jó tudatosítanunk, hogy József nem láthatta előre a történet végét. Ugyanúgy, ahogy mi is gyakran nem láthatjuk a történet végét, azét a történetét, amit éppen átélünk, amiben vagyunk. Ha csak a mára tekintünk, akkor elbátortalanodhatunk, elkeseredhetünk. Sokan vannak, akik ilyenkor megkérdőjelezik Istennek a szeretetét vagy jóságát.
Nem szabad azonban elfelednünk, hogy Istennek hosszú távú terve van velünk, úgy ahogy József életével is az volt.
Két év telt el azóta, hogy József megfejtette a főpohárnok álmát és úgy látszott, hogy nem történik semmi. De Isten munkája nem állt meg, tovább folytatódott. Álmot láttatott a fáraóval és a fáraót nem hagyta nyugodni az álom. Összehívatta tehát Egyiptom minden jövendőmondóját és bölcsét, és elbeszélte nekik az álmot, de senki sem tudta megfejteni a fáraónak. Ezek a jövendőmondók kultikus varázslásokat csináltak. Démonikus erőket használtak és beleláttak a szellemi világba. A fáraó álmát viszont nem tudták megfejteni, mert nem tudták átlépni ezt a szellemi határvonalat, mivel ez az álom Istentől jött. Ők pedig csak a démonikus világban tudnak mozogni, az isteni szférába képtelenek eljutni.
Mindezt a kudarcot végignézte a főpohárnok is. Egy félelemtől szorongatott embernek képzelem el őt. Szólhatott volna rögtön, de ő végignézi a jövendőmondók bíbelődését. Hadd ne kelljen a múltat felfrissíteni a fáraó előtt, hogy ő egyszer börtönben is volt. Látva azonban a jövendőmondók tehetetlenségét, erőt vesz magán és megszólal. Elé tárja a fáraónak mindazt, amit átélt. (A bizonyságtételnek is ilyennek kell lennie. Elmondani azt, amit átéltünk Urunkkal. Nem kell felettébb bölcselkedni, teologizálni, csak elmondani azt, amit a keskeny úton átélhettem Mesteremmel.)
Ez a pillanat József életének a csúcspontja. Ezért történtek az eddigi események. József önmagától sohasem ment volna Egyiptomba. Ki kellett tehát szakítani a családi kötelékből. Ezt tették a testvérek, amikor eladták rabszolgának. Ott kellett lennie a börtönben, hogy megfejthesse a főpohárnok álmát. De Potifár nagyon meg volt elégedve József munkájával, soha nem záratta volna börtönbe. Ebben használta fel Potifárné dühét. József már börtönben volt. Jöhetett a történet másik szála. Bevádolják a főpohárnokot és fősütőmestert, akiknek álmát József megfejti. Most ott áll a főpohárnok a fáraó előtt, és Józsefről van szó.
Habár József sokmindent nem láthatott, de Isten a háttérben mindig munkálkodott. Isten a mi életünkben is munkálkodik sokszor így a háttérben. Ha visszanézek az életemre látom, hogy hogyan végezte el Isten azt, hogy most egy református gyülekezet lelkésze lehetek és őt szolgálhatom. Higgyétek el ez nem természetes. A vallásához és nem Jézushoz ragaszkodó hithű katolikus voltam. Egyszer egy szimpatikus leányzó egy cserkésztáborban el akart hívni egy református istentiszteletre. Akkor nagy büszkén azt válaszoltam: „Én hittagadó nem leszek!” Nem tudtam, mit hisznek a reformátusok csak azt, hogy az rossz. Aztán kiderült, hogy ez nem is igaz. Embereket küldött az életembe, akik továbbmutattak önmagukon, Jézus Krisztusra. És így válhatott élővé és fogadhattam el Jézus Krisztust megváltómnak egy református táborban. Azóta is tapasztalhatom az Ő csodálatos vezetését az én életemben. Úgy tapasztaltam, hogy Isten ma is mindent arra használ, hogy oda jussak, ahol holnap kell lennem. Vagyis a ma mélységeiben a holnap bizonyságtételét munkálja. Irányítja az utamat és a hitéletemet is. Ha lanyhulni kezdek, akkor küld próbát az életembe, hogy újra erősen kapaszkodjak belé és benne bízzak.
(Most Ipolyságra küldött, mert ott akar használni az Ő dicsőségére.)
József tehát a nagy fáraó előtt áll. Elmondja mindazt, amit felőle hallott. József azonban továbbmutat Istenre. A fáraó azt mondja, azt hallottam, hogy te meg tudod fejteni az álmokat, József pedig azt mondja nem, nem én. Isten az, aki választ tud adni a fáraó álmára.
A mai kor lelkészeinek, bizonyságtévőinek is ez a feladata. Túlmutatni önmagukon arra, aki valóban tud segíteni – Jézus Krisztusra. Nem mi segítünk a másik embernek, nem pszichológusok vagyunk, hanem odavezetjük a másikat, ahol megbocsátást találhat bűneire. A golgotai kereszthez.
Baj van azzal a szolgálattal, amely emberre mutat. A mi lelkészünk vagy esperesünk azt mondta, hogy… a püspökünk meg azt, hogy… Helytelen emberek bölcsességére alapozni, mert bár mondhatnak bölcs dolgokat, de az alapnak mindig ugyanannak kell maradnia. Az igazi szolgálat mindig Istenre mutat. Jézus azt mondta: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Mt. 5,16 Vagyis úgy szolgáljatok, hogy az emberek Istent dicsőítsék általa. Ne magatokat magasztaljátok fel, – milyen nagy hívő vagyok- hanem a Krisztust.
A fáraó elmondta az álmát a hét szép kövér tehénről és a hét sovány tehénről, illetve a hét szép kalászról és a hét sovány keleti széltől kiaszott kalászról.
József megfejti az álmot és rögtön tanácsot is ad, hogy mit kell cselekedni. A hét bőséges esztendőben szedessen ötödöt mindenkitől, hogy aztán a hét szűk esztendőben legyen az ország népének élelme.
József életében beteljesítette Isten azt, amit tervezett vele. A mi életünkben is be akarja teljesíteni a céljait. Azt, ami a küldetésünk itt ezen a földön. Éljünk hát Isten félelmében és töltsük be azt a helyet, amit nekünk szánt Isten. Ámen.
Felvidék Ma, sk
