A március 14-ét megelőző napokon egész héten váltakozó, hol esős, hol szeles időjárásnak voltunk kitéve. Nemzeti ünnepünk előestéjén azonban gyönyörű tavaszi napra ébredtek a dunaszerdahelyiek. A városban három nagyobb rendezvényre került sor.
Délelőtt az új városi sportcsarnok ünnepélyes átadására hívták a lakosokat. A gyönyörű modern épületet a város gondos odafigyeléssel építette, hogy fiatalnak és idősnek egyaránt legyen lehetősége fedett pályán edzenie. Az ünnepségen részt vettek azok a városi képviselők és egyéb kulturális, egyházi és civil szervezetek képviselői, akik fontos döntéseikkel és tanácsaikkal is segítették az új létesítmény létrejöttét. A sokat támadott Pázmány Péter is jelen volt, akinek nagy szerepe volt abban, hogy felépülhessen az új sportlétesítmény a mára már romokban heverő, magántulajdonban lévő régi tőszomszédságában. A sportcsarnokot betöltő gyerekzsivaj mindenkit megnyugtatott, hogy jó kezekbe került a létesítmény. A városi fiatalok újabb sportolási lehetőséget nyertek.
A szombat délután ugyancsak gazdag programokat tartogatott a városi lakosoknak és a Dunaszerdahelyre érkezőknek egyaránt.
A Városi Művelődési Központ előtt százak gyülekeztek, hogy részt vegyenek az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett ünnepségen. Mert valóban ünnep volt ez, hiszen a kultúrház előtti tér megtelt ünneplőkkel. Voltak itt fiatalok és idősek, családok gyermekeikkel, idősödő nagyszülők unokáikkal, barantások, cserkészek, magyarországi lovagok és DAC-szurkolók is. Sokan szívügyüknek érezték, hogy jelenlétükkel erősítsék egymást és a város vezetőit. Először Hulkó Gábor alpolgármester, majd Váradi Lajos, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetségének titkára és végül Duray Miklós, az MKP stratégiai elnöke szólt a jelenlevőkhöz. Hulkó Gábor és Duray Miklós sem hagyhatta szó nélkül a felvidéki magyarságot érő folyamatos támadásokat. Mindketten hangsúlyozták, hogy ki kell állnunk jogaink mellett és ezáltal erősíteni szlovákiai magyar közösségünket.
Duray Miklós szavai még mindig a fülembe csengenek: „Nem akarjuk, hogy verjenek bennünket az utcán, vagy a labdarúgópályák lelátóin. De ha már megtörtént, akkor büntessék meg a Malina Hedvigre támadókat és a Lengyel Krisztiánt rokkanttá verőket.” A tömegben bizonyára voltak olyanok, akik velem együtt szívesen megismételtük volna: Nem akarjuk! Nem, nem, soha!
Lipcsey György Munkácsy-díjas szobrászművész által készített emlékműnél folytatódott a szónoklatok után az ünnepség. A gazdag és tartalmas kultúrműsor mindenkit elvarázsolt. Amikor a 48-as dalokat eléneklő dalárda megszólalt, sokan csatlakoztak is hozzájuk a jelenlevők közül. A néptáncosok műsorát ugyancsak tapssal jutalmazták a teret zsúfolásig megtöltő emlékezők.
Hájos Zoltán buzdító szavaira, aki figyelmeztette az ünneplőket az újabb jogfosztó intézkedésekre, azonnal a téren lévő petíciós házhoz vonultak páran, majd az ünnepség után a többi résztvevő is, hogy aláírásával támogassa a Pátria Rádiót.
A megemlékezés után könnyed szórakozást ígért a városi arénában rendezett DAC-Artmedia labdarúgó-mérkőzés. A felejthetetlen koreográfiával kezdődő mérkőzés végeredménye árnyékolja csak be a március 14-i rendezvénysorozatokat.
A szurkolók szíve megdobbant, amikor a pályára a Csallóközi Lovasíjászok Árpád-sávos és vörös alapon fekete Turulmadárral díszített lobogóikkal végigvágtáztak a pálya szélén, Demjén Ferenc Honfoglalás című dalára. A lelkesedés annál is inkább érthető volt, mert a szlovák kormány betiltotta a magyar zászlók és jelkép kihelyezését a stadionban. Ezzel egyértelműen a felvidéki magyarok emberi jogait nyirbálta meg. Amit azonban még megtiltani nem lehet, az a szó és az írás. A sárga-kékek szurkolói a magyar Himnusz eléneklésével kezdték a mérkőzést, szokásukhoz híven. A mérkőzés folyamán az Európai Bizottság elnökének is üzentek egy angol nyelvű transzparenssel, amelyen ez állt: „Elvehetitek a szimbólumainkat, a magyarok büszkeségét azonban nem töritek meg!”
Valóban a magyar szívet nem lehet kitépni, de megzabolázni sem! Mindent összevetve, öröm volt magyarnak lenni március 14-én Dunaszerdahelyen!
Karaffa Attila