Kisszeben / Sabinov/Zeben
A Szepesség, a Tátrák ás Sáros
Kisszeben / Sabinov/Zeben a középkorban a környék egyik legjelentősebb szabad királyi városa volt. Flamand telepesek virágoztatták fel a XII–XIII. században. Városfalait 1405-ben építették. Virágzása a kuruc háborúk kitöréséig tartott, ekkoriban hol a kuruc, hol a labanc dúlta, végül 1709-ben pestisjárvány tizedelte meg lakóit. Kossuth Lajos „hű Szebennek” nevezte, olyan meggyőződéssel csatlakozott a 48-as eszmékhez. Itt született 1853-ban s egy ideig itt volt patikus Kosztka Tivadar, aki később a Csontváry nevet választotta magának. A város 13 bástyájából 9 még áll, ezek kötik össze a városfalak maradványait. A plébániatemplom eredetileg román stílusú volt, 1460-ban gótikus ízlésben építették tovább, majd 1523-ban reneszánsz formákat kapott. Szárnyas oltára és szószéke a raguzai Vince mester műve, három szobor pedig Lőcsei Pál mester tanítványainak munkája. Képeinek egy része másolat, az eredetieket 1890-ben a budapesti Szépművészeti Múzeumba vitték. Ekkor restaurálták a templomot is. A reneszánsz harangtorony 1657-ben épült. Az egykori piarista kolostor (Szabadság tér–Nám. Slobody 100), melynek építését 1784-ben fejezték be, annak a régi líceumnak a helyén áll, ahol annak idején Komenský is megfordult. A szépen restaurált barokk épületben ma a Városi Múzeum székel; a múzeum gondozza az egykori piarista gimnázium könyvtárát is.