Tisztelt Csáky Úr!
Köszönettel vettem számomra is megküldött, május 19-én kelt levelét, amelyben arra ösztönöz, hogy “felvállalható módon” járuljak hozzá, “hogy a szlovákiai magyar polgárok éljenek alkotmányos jogukkal, s vegyenek részt a választáson.”
Ebben az évben lesz 29 éve, hogy Deregnyőn hirdetem Isten igéjét. Abban a községben, amely 280 éve nyelvhatárt képez, sőt 1938 és 1945 között államhatáron fekvő község volt. Isten kegyelméből szolgálatom idején mindig igyekeztem felvállalni az anyanyelvi közösség érdekeinek képviseletét, s a sokat próbált község lakossága egyre inkább megértette azt a hűséget, amely azonban nem irányult a velünk együtt élő más nemzetek ellen. Isten iránti hálaadással írhatom le, hogy ebben a községben a 2001-es népszámlálás adatai szerint, nem csökkent a magyarság számaránya, hanem 49%-ról 58%-ra nőtt. Igaz, a különböző választásokon mindig akadtak, akik ilyen, vagy olyan módon sikerrel igyekeztek maguk egyéni javára billenteni a mérleg nyelvét. Ez nem sikerülhetett volna, ha a Magyar Koalíció Pártja nem csak tőlünk igényelte volna a “közösségünk érdekeinek megvalósulásához való hozzájárulást”, hanem az MKP is hozzájárult volna e nagyon fontos lelki-szellemi végvár és az egész régió gazdasági megerősítéséhez! Ha ez történt volna, akkor most nem kellene azzal küzdenünk, hogy fiataljaink már nem is városokban, hanem szerte a világban szóródnak szét! Akkor nem kellene azzal szembetalálnunk magunkat, hogy őseik ingatlanörökségét más népek fiainak adják el, sokszor szinte „egy tál vörös ételért”. Akkor nem hiányozna a régióból több ezer választó, s az országból legalább ötvenezer magyar!
– Pedig ez a gyülekezet és község tudatában volt és van „végvár” helyzetének és 1994-től lelki-szellemi végvárat épített (Református Tanulmányi Központ) 40.000 Euró értékben, amely azóta is önmagát fenntartva működik.
– Ez a gyülekezet 1993-tól országos terjesztésű havonként megjelenő egyházi lapot ad ki „Református Újság” címen, amely lapot teljes egészében a támogató gyülekezetek tartanak fenn!
– Ez a gyülekezet 1994-től egyházunk és régiónk életét bemutató 200 oldalas „Szeretetnaptárt” ad ki, amely szintén a gyülekezetek támogatásából létezik.
– Ez a gyülekezet 90%-ban nyugati – nem magyar – támogatással könyveket jelentetett és jelentet meg, hogy erősítse a hitet, reménységet és szeretetet!
Nem kértük és nem vártuk pártok támogatását, sem jóindulatát, végeztük és végezzük szolgálatunkat, amíg tart az Úrtól kapott kegyelem ideje.
E gyülekezet lelkészeként a Mindenható felhasznált engem is, legyen áldott érte az Ő neve. Nem vártam és nem várok elismerést, sem kitüntetést, mert az elvégzett szolgálatért Megváltónk érdemében nyerjük el jutalmunkat. De kaptam évekkel ezelőtt az MKP elnökségétől egy levelet, amelyben felszólítottak, hogy mondjak le az MKP-ban viselt választott tisztségemről! Miért? Azért, mert a kommunista titkosrendőrség 1988-ban úgy nevezett meg „ügynökének”, hogy közben az u.n. „beszervezési iratban” azt írják, hogy nem adnak semmit aláírni, nehogy megromoljon velem a kapcsolatuk. Az iratdossziémban egyetlen tőlem származó jelentésről szóló bejegyzés sincs. Eltelt egy bizonyos idő, amíg rájöttem, hogy az Önök által is támogatott törvény nem arra szolgál, hogy megállapítsák ki volt ügynök és ki nem, hanem arra, hogy újabb eszköz álljon a törtetők és konjunktúra lovagok (nem egyszer volt kommunista pártfunkcionáriusok és a rendszer haszonélvezői leszármazottainak) rendelkezésére, a kellemetlenül önállóan gondolkodó és szolgalelkű, hajbókolásra képtelen emberek kiszűrésére és eltávolítására!
Én, a megtisztulás érdekében kiléptem az MKP-ból is. Látom, most már nagyon tiszta lett a párt, mivel a nagy előd példáját követve, a sztálini folytonos „öntisztuló tisztogatás” útjára lépett. Vajon mennyi cselekvő magyartól kívánnak még „megtisztulni”?
Tisztelt Csáky Úr! Nagyon sajnálnám, ha őszinte, közösségi és személyes meglátásaimat érzékeltető levelemet úgy értékelné, hogy valakit is le akarok beszélni „alkotmányos jogainak” gyakorlásáról. Épp ellenkezőleg, mindenkit arra buzdítok, hogy bölcsen mérlegelve, véleményüknek félelem nélkül hangot adva, tegyék azt, ami közösségünk érdekeit szolgálja. Kifejezetten arra buzdítok mindenkit, hogy ne húzódjon a háttérbe, ne engedje magát sem megvásárolni, sem megfélemlíteni. Ne hitesse el velünk az alattomosan sugalmazó Gonosz, hogy a mi szavunk kevés, a mi szavazatunk hiábavaló, mi már alig vagyunk, és úgy sem figyel gondjainkra senki! Tudom, hogy az általam megnevezett gondokkal még sok-sok gyülekezet és község küzd. Tudom, hogy az sem mindegy milyen egy-egy személy megítélése a közösségben! Épp ezért szóltam, mert erre buzdít a Szentírás bizonyságtétele: „Hittem, azért szóltam”,mi is hiszünk, és azért szólunk! 2.Korinthus 4,13
Áldást, békességet kívánok Önnek és Felvidék magyar és nem magyar polgárainak,
Csoma László, református lelkész
